Fejezetek alcímmel jelentette meg a budapesti Timp Kiadó Danyi Zoltán Hullámok után a tó sima tükre című prózafüzérét, ami az egységes elbeszélő szólam, a felbukkanó motívumok, a több szövegen átívelő cselekményszál nyomán az egykor majd, vagy talán máris regénnyé szervesülő műként olv astatja magát. Nem idegen Danyi Zoltántól ez a történetszeletekbe n megjelenő sorozatalkotás, a hangulatok, árnyalatok, benyomások, képek, események „nyomainak” lejegyzése révén létrejövő kapcsolatok elhelyezése az egymásra következő szövegegység ekben. Ugyanakkor aligha berögzült írói gyakorlatról, ötletes alkotói furfan gról, vagy egyéb hasonlóról van szó ennek a szövegalkotó poétikának az esetében, kialakításához vélhetően legnagyobb arányban a szerző világszemlélete járult hozzá.
Danyinak a jógával, a zennel kialakított kapcsolata elmélyítette meditatív képességét, megalapozta, pontosabban az előzőhöz képest módosította világképét, innentől a megismerés sajátos útját járja. Nem kételkedik, mint a nyugati kultúrában nevelődöttek, hanem a keleti kultúra szellemében meggyőződéssel éli életét. Csendességben, gyűlölettől és félelemtől megszabadultan, a kifinomult érzékek és a tudati meggyőződés olyan harmóniájának birtokában, ami képessé teszi, hogy amíg a csendet hallgatja, vagy a tó fölött távolra elnézve, a víztükör és az égbolt összeölelkezését szemléli, felismerje bennük a világ tökéletességét.
Csakhogy a meggyőződés és a tapasztalat két különböző dolog. Két, egymástól eltérő, de együtt megnyilvánuló valóság. Annak az elemi tapasztalatáról szól Danyi Zoltán könyve, hogy a világ egyáltalán nem olyan, amilyennek mi szeretnénk megélni, nem olyan, hogy folytonos rendje a „személyt”, az önmagában honoló egységként tételezett embert szolgálná. Félreértés ne essék, Danyi Zoltán elbeszélő prózája nem arról szól, hogy a nyugati ember miért nem azonosul a keleti világszemlélettel, vagy fordítva, ennek a két kultúrkörben megjelenő világértelmezésnek az ismerete csak segíti a személy elvárásai és a világban (környezetében) történő folyamatok közötti diszkrepancia felismerésében és megjelenítésében. Prózai dolgok ezek. Könyvének első személyben megszólaló elbeszélő hőse rosszul érzi magát a világban. Nem úgy általában, spleennel, világfájdalommal megrakodva fintorog és fanyalog, hanem ténylegesen rosszul érzi magát a dűlőúton, ahol egy rozoga kombi beborítja porral, a rózsaföldön, ahol napi 12 órát kapál, és a tövisek tépik öltözékét, bőrét, barátnője lakásán, ahol egzotikus állatok bűzölögnek, a városban, ahol menetrend nélkül járnak a buszok, a tóparton, ahol szidalmazzák, származását gyalázzák, majd iszonyatosan helybenhagyják. Szóval van hol, mikor és miért rosszul éreznie magát bőven. De kinek nincs? A furcsa című könyv – Hullámok után a tó sima tükre – elbeszélő hőse azzal emelkedik ezen olykor pitiáner sérelmek, olykor súlyos lelki vívódást okozó tapasztalatok fölé, hogy képes egy-egy szituációban meglátni az abszolútum tökéletességét.
A szövegek egy nem túl kezdeményező, és nem különösebben határozott, magát P.-nek nevező, elszántan a szép irányába tartó férfi monológjai. A belső fokalizációjú elbeszélőről megtudjuk, hogy erős drámaírói késztetése kudarcba fulladt, ezért inkább kortárs osztrák szerzők novelláit fordítja. A könyvben három ilyen fordítás is helyet kap, ezek központozása és írásjel-használata eltér a törzsszövegétől, viszont a jóga, a zen és a matematikai megtervezettség motívumként és életfilozófiaként is megjelenik bennük. Fabian Bernstoff, Louise Kerstin-Theel és Ulrich Hochgatter novellái olyannyira szervesen illeszkednek Danyi Zoltán elbeszélő szólamába, hogy csak árnyalati eltérést jelez szerzőik megnevezése. Felvetődik a kérdés, mi is történt itt: a szerző valóban olyan szövegeket fordított, amelyekben saját világtapasztalatának tükröztetését fedezte fel, vagy egyszerűen kisajátította a kortárs osztrák próza egyes darabjait? Nem ez történt. Nem létező szövegek sajátítottak ki maguknak egy fiktív fordítót, az elbeszélő hős (megalkotója) találta ki a fordított szerzőket és műveket egyaránt, s hogy a történet még csavarosabb legyen, az elbeszélő P.-ről kiderül, hogy nem is így hívják. Heteronima ő is, miként az általa fordított szerzők is alakmások.
A Hullámok után a tó sima tükre prózafüzér szerkezetében, a nyitottságot jelző központozása által azt a sorozatszerűséget és folytathatóságot viszi tovább, amit Danyi Zoltán a 2009-ben megjelent, Párhuzamok flamingóval című regényében kialakított.
