Molnár Vilmos
A poézisről
van nyolcvanötmillió
csodálatosan szép vers
amiből ezerszáztizennégyet
József Attila Rabindranath Tagore
Walt Whitman Francois Villon
Stb. Stb. Stb. Stb. Stb. Stb.
valamint kortársunk az Ifjú Stb.
és az Ismeretlen Költő már megírtak
a többi részben még megíratlan
részben nem is fogják megírni soha
(1984)
Május 24-én mellékletünkben és a www.vmmi.org honlapon indult a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Irodalmi Karaván című rendezvénysorozatához fűződő négyhetes irodalmi játékunk 2. fordulója. A játék során hetente (május 24., 31., június 7., 14.) megjelentetünk egy szöveget, amelyet az Irodalmi Karaván aktuális vendégei állítanak össze (ez alkalommal a Székelyföld folyóirat munkatársai), és feltesznek egy kérdést is a szöveggel kapcsolatban. A játék résztvevőinek a kérdésre adott helyes választ kell elküldeniük a VMMI címére (24400 Zenta, Posta u. 18.), illetve a zangi@vmmi.org villámpostacímre Irodalmi Karaván megjelöléssel. Kérjük, a válaszolók tüntessék fel nevüket és pontos lakcímüket! A válaszokat a június 16-áig várjuk, de nem szükséges minden feladványt megfejteni. Már egy kérdésre adott helyes válasszal is nyerhet bárki! A helyesen válaszolók között június 17-én könyveket sorsolunk ki!
Városnézés Stratford-on-Avonben
lédiz end dzsentlemen
ez itt a szülőháza
ez itt a sírja
ez itt a kérdés
(1983)
Walt Whitman
Annak ellenére, hogy akad még a világegyetemben
néhány felfedezetlen kis- és nagybolygó,
maroknyi sárga törpe, kevéske vörös óriás,
s két vagy három, maximum négy szupernóva is,
reggelente a rádió időjárás-jelentéseitől
én már csak derűt várok vagy borút,
barátkozom szomszédunk kiskutyájával,
kaktuszgyűjteményemmel foglalkozom,
s vigyázgatok az egészségemre.
Nem mintha ezzel azt akarnám mondani,
hogy a világ unalmas vagy pláne
távol akarnám tartani magamat a közügyektől,
erről szó sincs, hisz továbbra is szeretek sakkozni
és naponta átnézem az újság apróhirdetés-rovatát,
de magamnak már csak
én tartogatok meglepetéseket.
(1984)
Madárijesztő
Krisztus is megszökött a keresztről,
s elment a kisült mezőn keresztül
fürödni. Kalapja s rossz kabátja
ott szenved a kereszten hiába.
(1983)
A postakocsin
Harsány kocsizörgés, lélek-zötykölődés
közepette amin most épp átrobogunk,
az a nagybetűs élet.
Sosem tudtam annyira komolyan venni,
hogy nagybetűvel írjam.
Kicsit most figyeljetek!
Aki jobbról épp kihajol, az én vagyok.
Kockás zsebkendőmmel lanyhán integetek.
Kezemből – én, esetlen – hát nem kiesett?
Vagy csak hanyagul hagytam elszállni?
Milyen kacéran libben, riszálva hull a földre.
Nosza, lehet rohanni felszedni, visszaadni!
Vagy hagyni a francba’ a porban, mindegy.
Fülke mélyére már visszahúzódtam,
ablakon a függönyt behúztam.
(Bár az előbb fújta le a szél a kalpagom,
mégis jó volt közben kinézni az ablakon.)
(2006)
Kérdés: Melyik angol drámaíró született Stratford-on-Avonben?
