Kalmár Fece Annamária nem először nyúlt olyan témához, amely tabunak számít. Az idei Közegellenállás riportpályázatra készült írása A„más” világ gyermekei címet viseli és a homoszexuálisok világát próbálja közelebb hozni. Annamária nem hivatásos író, újságíró, hanem főállású anya, ám ez nem gátolja abban, hogy sorra nyerje a díjakat írásaival, riportjaival.
Még a gimnáziumban kezdett írni:
– A tanárnőm már a gimiben szinte minden évben benevezett a KMV-re, ahol kisebb-nagyobb sikerekkel szerepeltem. A pálfordulást az újvidéki Pro Media Újságíró-iskola és Klemm József tanár úr jelentette. Akkor kezdtem úgy érezni, hogy az írás, és ezen belül az újságírás az, amivel igazán foglalkozni szeretnék. A Pro Media első évében neveztem be először a Podolszki József-, valamint a Keszég Károly-pályázatra. 2002-ben született meg a lányom, és amint az történni szokott, eléggé elfoglalt lettem, így pár évig szüneteltem a publikálással. 2005-ben munkába álltam a Mozaik Televízióban, ahol megismerhettem a televíziózás fortélyait, ám mégis az írott sajtó az, ami közelebb állt a szívemhez.
n Mely írók fontosak számodra?
– Hamvas Béla az „istenem”, tőle merítek ihletet, ha valami bánt, ha csalódok a világban, az emberekben, ha megunom magam körül a gyermekzsivajt. Emellett a szürrealizmus, Federico García Lorca szenvedélyessége tud olyan mértékben hatni rám, hogy megmozduljon az a bizonyos húr. Műveit olvasva magam is szenvedélyes elhivatottságot éreztem arra, hogy bemutassam az elnyomottak és kirekesztettek világát, amire talán senki sem kíváncsi. A roma kérdés és hasonlók nem tartoznak a legnépszerűbb témák közé.
n Ha jól tudom, már korábban is értél el sikereket írásaiddal.
– Meg kell szólaltatni azokat a társadalmi rétegeket, melyek létezéséről az emberek nem igazán akarnak tudomást venni és fel kell emelni őket közénk, ha másképp nem, hát szóban. Ezért készült el a Közegellenállás pályázaton 2005-ben első díjat nyert riportom, a Ha kialszik a mécses, ami a kishegyesi romák sanyarú sorsát, kilátástalan helyzetét taglalja. Ugyanerre a pályázatra a következő évben nem nevezhettem, mert zsűritag voltam, ám a Podolszki József publicisztikai pályázaton második díjat nyertem interjú kategóriában. Egy képzelt interjút készíttetem Podolszki szellemével, és megvallom, akkor volt igazán lehetőségem mélyebb betekintést nyerni ennek a tragikus sorsú embernek a költészetébe. Azóta egyik kedvencemmé vált. 2007-ben harmadik díjas lettem a Közegellenállás pályázaton. Akkor a roma gyermekkereskedelem kisze-kusza szálait igyekeztem felgöngyölíteni Akiket elfeledett az Isten című riportommal. 2008-ban megszületett a kisfiam, így ismét egy kis szünetet voltam kénytelen tartani, bár ez idő alatt írtam pár novellát, verset. A legnagyobb meglepetés viszont az idei Keszég Károly-pályázat alkalmával ért, hiszen magam sem reméltem, hogy egy ilyen igencsak tabunak számító témával első helyezést érek el. Hihetetlenül örülök neki, és nagy megtiszteltetésnek tekintem.
n Miért ezt a témát választottad?
– Van pár „más” ismerősöm, barátom, akik közel állnak hozzám, és akiknek derékba tört kitörési szándékuk, és a kirekesztéstől való félelemük hihetetlenül elszomorít. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a homoszexualitás témáját dolgozom fel. Úgy gondoltam, hogy ha megnyerem, az szuper, ha nem, akkor legalább beszéltem róla, és legalább néhányan elolvasták. Szerintem beszélnünk kell róla, és nem szabad tabunak maradnia, mint ahogyan a romakérdésnek és a gyermekprostitúciónak sem. Élnek köztünk emberek, akiknek – akárcsak nekünk – ez az egy életük van, és meg kell adnunk nekik a jogot, hogy úgy éljék le, ahogyan szeretnék, nem pedig rettegésben. A homofóbia, a romagyűlölet és a begyöpösödött, kispolgári fölfogás véleményem szerint szégyen. Szemellenzőként működik, hogy csak azt lássuk, ami a szemünknek tetszetős.
n Mik a terveid?
– Nemigen látok perspektívát az írásban. Ebből nem lehet megélni, és nem is azért csinálja az ember, hogy egzisztenciát teremtsen. Az írás számomra olyan, mint a desszert ebéd után. Igyekszem megszólaltatni a társadalomnak azt a rétegét, amelyikről nem akarunk tudomást venni, versbe, novellába szedni azokat a gondolatokat, melyeket más talán nem mondana el. Írnom kell, ezt érzem. Ha csak a magam örömére teszem ezt, már akkor is megérte.
Kedves Olvasó!
A jövő héttől folyamatosan közöljük az Üveggolyóban a Közegellenállás riportpályázat díjnyertes írásait.
Gruik Ibolya
