V.-nek
mindig is morcos kisfiú voltam
mondták rám csintalan-hasztalan
kívülről csatakos
makacs belül és
mezítlábas világűrismerő
aztán nőttem magasodtam
torony lettem kitekintettem
és befelé görnyedtem
csigaház-nyakcsigolyám
árulkodik rólam s rám
gyerekbánat hajtotta fejem
lábaim vittek s hová nem
elkoptam mint diákkézben
a ceruzahegy írtam
s írtak belém
léleklenyomatokat
férfivé lettem kinőttem
lábbelit de gyerekészt nem
férfi lettem kipattant arcszőrzetem
szerelmet lépteid lábnyomod alatt
hol nem leltem
hangod hajad bőröd lettem
reggelente fésűd hajcsatod
éjjelenként párnahuzatod
álmaidban borostás férfi(ú)
látod
mindig is morcos kisfiú
akartam lenni
