Baász Imre művészként és emberként is öntörvényű, önmagát robusztus, sőt brutális erővel megjelenítő személyiség volt, aki környezetéből toronymagasan emelkedett ki. Tekintélyt el nem ismerő, vagy ha elismerő, azt nem tisztelő energiabomba volt, aki felkavarta a képzőművészeti élet állóvizét, szétverve a megcsökött viszonyokat, ajtót-ablakot nyitva az újnak, a másnak, a mifelénk ismeretlennek. Akadnak kritikusok, akik szívesen besorolnák őt valamiféle posztkonstruktivista irányzatba vagy a dekonstruktív posztmodern valamelyik áramlatába, ám ez a mű leveti magáról az elméleti előfeltevéseket és a másokhoz szabott, pláne másoktól levetett kategóriák paradigmarendszerét.
Szőcs Géza (Gruik Ibolya felvétele)
Baász Imre Aradon született, Kolozsváron tanult és itt vált művésszé, majd Sepsiszentgyörgyön vált európai hírű személyiséggé. Egykoron majd mindhárom város féltékeny büszkeséggel fogja bizonygatni, hogy Baász Imre valójában az övé, az ő szellemi gyermeke, s így tulajdona az ő emblematikus figurája. Én úgy gondolom, különösen szűkebb pátriája, a Székelyföld köszönhet neki nagyon sokat, no meg az egész erdélyi művészet. Abban, hogy ezredfordulós festészetünk nem engedett a ködös-romantikus tradicionalista elvárásoknak, és nem arrafelé mozdult el, amerre vihartépte fenyők tövében – a háttérben egy kápolna – harisnyás székelyek nézik vagy őrzik kopjafájukra támaszkodva egy borvízforrás mellett az utolsó romániai magyar bivalyokat.
Március 29-én a Magyar Szó Üveggolyó mellékletében és a www.vmmi.org honlapon indult a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Irodalmi Karaván című rendezvénysorozatához fűződő négyhetes irodalmi játék. A játék során hetente (április 12-én, 19-én és 26-án) megjelentetünk egy szöveget, amelyet az Irodalmi Karaván aktuális vendégei állítanak össze (ebben a hónapban a kolozsvári Korunk folyóirat munkatársai), és feltesznek egy kérdést is a szöveggel kapcsolatban. A játék résztvevőinek a kérdésre adott helyes választ kell elküldeniük a VMMI címére (24400 Zenta, Posta u. 18.), illetve a zangi@vmmi.org villámpostacímre Irodalmi Karaván megjelöléssel. Kérjük, a válaszolók tüntessék fel nevüket és pontos lakcímüket! A válaszokat az utolsó kérdés megjelenése utáni szerdáig (április 28.) várjuk, de nem szükséges minden feladványt megfejteni. Már egy kérdésre adott helyes válasszal is nyerhet bárki! A helyesen válaszolók között április 28-án könyvcsomagokat sorsolunk ki! A nyertesek névsorát a következő Üveggolyóban közöljük. |
Baász Imre művészetének kulcsszava a kísérlet. Az ő intellektuális metafizikájával szemben Baász Pálma festményeinek kulcsszava a mese. E képek valóságát az újnaiv fantasztikum, általában a képzeleti elemek túlsúlya definiálja, mintha illusztrációként készültek volna egy enigmatikus, olykor követhető, olykor megfejthetetlen transzszilván narratívához.
Baász Orsolya különösen rá lehetett utalva az ahhoz szükséges autonómiára, hogy saját hangját megtalálja, saját beszédét kidolgozza, és e nyelven saját üzeneteit megfogalmazza. Azt hiszem, ez nyilvánvalóan sikerült neki, egy olyan szintézisnek köszönhetően, amely a száraz iróniát ötvözi a formákat kereső játék dinamikájával. Talán ez a játék iránti hajlam, ösztön és elkötelezettség a kulcsszava az ő munkáinak, ezeknek az izgalmas felületeknek, ahol a jelentések grammatikáját egy még alakulóban levő szintaxis lendülete szervezi. E képek rutinoktól mentes eleganciájának ez az in statu nascendi történő világértelmező ambíció a titka.
Összefoglalva, e falakon együtt láthatók három művész alkotásai. Egyikük legendás alak, egyfajta Krokodilus Dundee volt, mert meg tudta valósítani a konvenciók teljes tagadását, a sikeres kivonulást a kötelező normák és formák világából. A másik alkotó érzékeny, képzeletgazdag, szubjektív reflexiókkal teli motívumvilágot létrehozó festő, akinek látása valamiféle dekoratív, oldott, naiv, lebegő szürrealizmusban edződött, és vált eszközévé ennek a művésznek és művészetének. A harmadik vibrálóan összetett, az egyes képszemantikai síkok között bravúrosan egyensúlyozó, pályájának most nekilendülő ifjú művész.
Mindhárman a Baász nevet viselik. Most már csak a família legifjabb, most két hónapos tagjának a művészetére vagyunk kíváncsiak, az általa tartogatott titkokra.
(Elhangzott február 17-én a kolozsvári Bánffy-palotában, a Baász család kiállításának megnyitóján. Az írás a Korunk 2010. májusi számában jelenik meg, a lapszámot Baász Imre munkái illusztrálják.)
Kérdés:
Melyik városban született Baász Imre?
