A XV. század második felében Mátyás király előrelátó védelmi politikájának köszönhetően, a törökök támadásait kivédendő hármas frontvonalat alakított ki a Délvidéken. Az elsőt a Duna–Száva, a másodikat a szerémi, a harmadikat pedig a Maros–Dráva vonal képezte. Ez utóbbi szerves részeként az Észak-Bácska területén, tehát az akkori Csongrád és Bodrog vármegyékben számos védelmi célokat is ellátó várkastély is épült. Ekkora tehető a Zabatka (Szabadka) castellum keletkezése is.
A neves szabadkai történetíró, Iványi István a város múltját kutatva rábukkant néhány Mátyás-kori és későbbi okiratra, amelyek a XV. század végi és XVI. század eleji történetét körvonalazzák. Ekkor rátalált egy 1464. szeptember 7-én Budán keltezett adománylevélre is, amellyel a király a portyázó törökök felett vívott győztes csaták jutalmául örökös birtokul Dengelengi Pongrácz Jánosnak ajándékozta az akkor Csongrád vármegyéhez tartozó és faluként említett Szabadkát. Az új tulajdonos a király rokona volt, 1462-től 1476-ig erdélyi vajda, és egyszer a szörényi báni méltóság viselője is volt. Ebben az időszakban építették a Dengelengiek a szabadkai várkastélyt. Ulmer Mátyás szabadkai levéltáros csaknem két évtizeddel ezelőtt közölt egy dokumentumot a várkastély XVIII. századi állagáról és alaprajzáról, valamint egy jelentést. Az okirat megnevezi annak építőjét, bizonyos Pongráczot, ugyanis a kapu felett egy latin nyelvű felirat állt, a következő szöveggel: Ezt az épületet az erdélyi fejedelem és örökös gróf magyméltóságú Dengelegi Pongrácz János úr és felesége emeltették az Úr 1470. esztendejében.
A szabadkai régész, Ricz Péter az Ulmer által közölt alaprajzról egyik tanulmányában a következőket írja: „A hevenyészett alaprajz vonalai minden esetben vagy egyenesek és párhuzamosak, vagy szigorú derékszög alatt metszik egymást. Figyelemre méltó a jelentésnek az a része, ahol a szerző behatárolja Czabotka települést (Szeged és Baja között), egy megjegyzéssel, mely szerint az mindig szabad hely volt, soha sem tartozott egyik vármegyéhez sem, amit a neve is igazol, mert magyarul a sabath szó szabadot jelent. A jelek szerint a négyszögletes, kocka formájú várkastély nem lehetett jelentős katonai létesítmény, kastély jellegével inkább csak a szabadkai uradalom központjának szerepét töltötte be.”
A legtöbb kutató szerint a szabadkai kastély a forrásokban toronyként, kőházként vagy udvarházként jelenik meg. A torony vagy kőház megnevezés a magyar alföldön több település nevében is megtalálható. A lakótorony építésének időpontja még ismeretlen, de azt valószínűsíteni lehet, hogy téglából épült, az alapjait pedig a vidéken található réti mészkőből alakították ki. Az sem ismeretes még, hogy mikor illesztették a többemeletes lakótoronyhoz az udvarház épületét. Valószínűleg szilárd anyagból építették, s benne kaptak helyet az uradalom vezető tisztviselői: a várnagy, az udvarbíró, a kulcsár, a porkoláb, valamint a katonai szolgálatot teljesítő személyzet. A cselédség feltehetőleg a kastély melletti melléképületben lakott, amely a palánkfalon belül állt. Arról sincs megbízható adat, de valószínű, hogy a várkastélyt sáncárok vette körül.
A várkastély tulajdonosairól biztos adataink vannak. A Dengelengi család kihalása után az II.Ulászló királyra szállt, aki Corvin Jánosnak adományozta. Később Enyingi Török Imre vette zálogba, majd fiatalabb fia, Török Bálint (akinek tragikus életét Gárdonyi Géza örökítette meg az Egri csillagok című regényében) lett a tulajdonos. A mohácsi csata után a Buda alól visszavonuló törökök feldúlták Szabadkát is, Török Bálintot pedig az isztambuli Háttoronyba zárták. Ezután csaknem másfél évszázadra a törökök kezére került Szabadka a várral együtt.
A törökök kiűzését követő évtizedektől a szabadkai várat a fokozatosan betelepülő bunyevác ferencesek vették birtokba. Ma is az ő tulajdonuk, s itt található az ún. „barátok temploma”.
