Sok-sok folyóirat, mindenféle kezdeményezés kapott szárnyra a magyarországi rendszerváltás reménykeltő hangulatában, emberek sokasága hitt abban, hogy a 20-egynéhány évvel ezelőtti és a rendszerváltozást követő időszak jó termőtalaj lesz az addig elfojtott, mezsgyére állított elképzeléseknek. Ez a hangulat, ez a pozitív életszemléletet tükröző miliő hívta életre többek között az Országépítő folyóiratot, amelyet azzal a céllal hozott létre a Kós Károly Egyesülés, hogy a magyar organikus építészet és a szerves, holisztikus, vertikális gondolkodás különféle területeiről származó eredményeket nyilvánosságra hozza. Hogy ezeket a célokat mennyire sikerült megvalósítani, hogyan lehet ezeket a gondolatokat éltetni két évtized után, merre tart most a külhoni magyar építészetre is nyitott negyedéves kiadvány, Gerle János szerkesztővel firtattuk, aki a kezdetek óta dolgozik lelkesen az Országépítő élén.
Először is, kezdjük a bemutatással. Mikor jött létre a folyóirat, és milyen célokat tűztek ki akkor?
– A folyóirat gondolata 1989-ben merült fel, amikor megalakult a Kós Károly Egyesülés. Ez a szervezet a saját tevékenységét több területen kívánta kifejteni, a tevékenység lényege, hogy a Rudolf Steiner által megfogalmazott hármas tagozódású társadalom jellegével analóg szervezetként társadalmi kísérletül szolgáljon. A folyóirat ennek a felfogásnak a természetéből következik, hírt ad az Egyesülésről, annak programjairól, eredményeiről, az Egyesüléshez tartozó építészirodák és egyéb területeken dolgozó cégek munkájáról. A kezdeményezés a rendszerváltáshoz köthető, amikor remény volt arra – legalábbis úgy gondoltuk, hogy remény van rá –, hogy egy valóban gyökeres társadalmi átalakulás induljon el, amely lehetővé teszi a kitörést a zsákutcának bizonyult kapitalizmus és szocializmus keretei közül egyaránt. A folyóirat ezért célul tűzte ki Steiner antropozófiai írásainak megismertetését, de ennél fontosabb szempont máig, hogy az antropozófia szellemiségével tárgyalja mindazokat a társadalmi, kulturális témákat, amelyek a lapban témaként megjelennek. Célul tűztük ki továbbá a névadóul választott, helytállásával példaképként szolgáló Kós Károly publikálatlan műveinek közlését, életművének népszerűsítését. Sikerült is jelentős mennyiségű, addig ismeretlen dokumentumot közzétennünk. Úgy gondoltuk, hogy sok olyan, a magunk mögött hagyott évtizedekben nyilvánosságot nem kapott gondolat, írásmű kerül elő, amelyeknek a felfogásunk jegyében teret adhatunk, s valóban voltak olyan témák, amelyeket az Országépítő bontott ki a magyar sajtóban: például a Pilis kultúrtörténeti jelentősége, a fokgazdálkodás múltja és időszerűsége.
Kik a folyóirat munkatársai, mi alapján döntik el, hogy melyik írások, témakörök szerepelnek a következő számban?
– Az elmúlt húsz év folyamán én szerkesztettem a folyóiratot, egy-egy számnál a témához kötődő szerkesztőtársakkal, több mint másfél évtizede a képszerkesztést, tördelést végző Makovecz Benjaminnal. A folyóiratnak van néhány ismétlődő témája, egy-egy év első száma bemutatja az előző évben épült jelentősebb alkotásokat, bemutatkoznak az Egyesülés szakmai továbbképző intézményének, a Vándoriskolának a diplomásai, a folyóiratot rendszeresen kíséri melléklet, amely egy-egy téma alaposabb kibontására és a hozzá illő forma alkalmazására alkalmas. A szerkesztésben azonban nagy szerepet játszik, hogy kik keresnek meg a maguk közlendőivel, és szerkesztőként ezekből az anyagokból válogatok lehetőleg úgy, hogy belső összefüggések alakuljanak ki az egyes közlemények között.
Ha jól tudom, az organikus építészet mellett kötelezték el magukat. Ez mit jelent? Egy építészeti jellegű folyóirat esetében ez milyen irányvonalat rajzol fel?
– Az elkötelezettség eredete, hogy maga az Egyesülés, a lap gazdája elkötelezett a szerves világnézet, gondolkodás, az építészetben megjeleníthető szerves szemlélet iránt. Ez azt jelenti, hogy a folyóiratban kifejezetten az ebben az értelemben elkötelezett alkotók munkáival foglalkozunk, többnyire az Egyesüléshez tartozó tagszervezetek építészeiről van szó, de ez nem kizárólagos. Hogy miképpen jelenik meg a szerves gondolkodás az építészetben, erre szinte alkotónként sajátosan árnyalt elképzelések vannak, én a legszívesebben a társadalmi-környezeti aspektust emelem ki. Tehát a természetes és mesterséges környezet javát, gyógyítását szolgáló építészetet tekintem szervesnek, mert ennek műveléséhez az alkotónak bele kell tudni helyezkedni a teremtő folyamatokba a korszellem megszabta szinten.
Kizárólag a szakma számára készítik a lapszámokat, vagy törekszenek rá, hogy laikusok számára is érthető legyen?
– Feltétlenül az utóbbit tartjuk szem előtt, olvasóink jelentős része sem építész. Nem a szakma speciális és professzionális rejtelmeiről szólnak a közlemények, hanem egy felfogást akarnak közvetíteni, amelynek érthetőnek kell lennie minden nyitott, érdeklődő ember számára. Ezen kívül a témáink is sokrétűek, gyakran interdiszciplinálisak, nincs is olyan szakma, amelyhez kizárólagos módon szólhatnánk.
Hogyan lehet a mai, úgymond rohanó világban hirdetni azokat az elképzeléseket, amelyek az első, 1990-es megjelenést indukálták?
– Nem a rohanás sebessége különbözteti meg a mai világot a húsz évvel ezelőttitől. Miközben az induláskori elképzelések, nyugodtan mondhatom, időszerűbbek, a megoldásra váró környezeti-társadalmi problémák súlyosabbak, mint 1990-ben voltak, a meghallgatás és a figyelem, de elsősorban a cselekvésre való hajlandóság nagyon nagy mértékben csökkent. Természetesen egy szerves világnézet nem lehet független a külvilág változásától, éppen az a feladatunk, hogy az újabb események összefüggésében mondjuk el azt, ami az eredeti célkitűzéseinknek az adott helyzetben megfelel. Ezalatt a húsz év alatt a szerves építészet rendkívül jelentős mozgalommá vált, de közben a vele szemben támasztott igények átalakultak és megnőttek, vagyis rutinszerűen sem a szerves építészet, sem a folyóiratszerkesztés nem művelhető. Reménykedni csak abban lehet, hogy az igazán fontos üzenetek eljutnak azokhoz, akik arra érzékenyek.
A világ történései, de különösen a határon túli régiók építészeti és egyéb kérdései mekkora helyet kapnak a lap hasábjain?
– A folyóiratot ismerősök segítségével ingyen juttatjuk el határon túli érdeklődőkhöz, illetve néhány közgyűjteménybe. Részben innen, részben régi ismerősök révén akadnak, akik néha jelentkeznek helyi, de széleskörű érdeklődésre számot tartó problémával, írásokkal. Van néhány gyakorlati munkához kötődő rendszeres kapcsolat, elsősorban Erdélyben, ami segít, hogy beszámolhassunk az ottani eseményekről. A székelyföldi fürdőépítő kalákákban vándoriskolások, több egyetem hallgatói, helybeli fiatalok vesznek részt, de főleg tájvédelmi programokban jelentős a határon átívelő együttműködés. A Felvidéken több városrehabilitációs munka folyik, amelyekben a magyarországi tervezők mellett helyi építészek is részt vesznek. Majdnem minden lapszámban vannak kisebb-nagyobb hírek, beszámolók ezekről az eseményekről.
Hogy látják, melyek azok a legégetőbb kérdések, amiknek kiemelt jelentőséget kell szentelni ebben a régióban, illetve vannak-e olyan pozitívumok, amelyek mindenképp kiemelést érdemelnek?
– A nagypolitikát cáfoló, határokon átnyúló együttműködés konkrét szakmai kérdésekben.
Merre tart jelenleg az egyetemes építészet? Jó irányba? Folyóirat(ok) mekkora hatással lehetnek az útvonalak megválasztására?
– Általános érvényű válasz nem adható a kérdés első felére, egymással teljesen ellentétes tendenciák hatnak egyidejűleg, égtájanként, földrészenként, országonként és természetesen építészenként különböző megközelítések léteznek egymás mellett. A folyóiratok azonban jelentős hatást gyakorolnak ezekre a különböző felfogásokra és azok fogadtatására azáltal, hogy mit emelnek ki példaként a felfoghatatlan mennyiségű építési tevékenységből, és ez a kiemelés már valóban meghatároz irányokat. Elsősorban a technikai, technológiai fejlődést szolgáló vagy kiszolgáló alkotások kerülnek be a szakmai publikációkba, ami az építő tevékenységnek csak egy aspektusa, ezért véleményem szerint csak töredékét képviseli az építészi hivatás eredeti céljának.
4 éve, a 2006-os tavaszi szám mellékleteként született meg az ezen sorozattal azonos címet viselő mellékletük, az Építészet az Alföldön. Az a melléklet hogyan született meg, milyen ötlet keltette életre? Terveznek hasonló, nagyrészt vajdasági építészeti témakörben érdekelt tematikus számot, esetleg mellékletet valamikor a közeljövőben?
– A melléklet gondolatával délvidéki barátaink kerestek meg, akikkel a CAMPUS nyári találkozóinak meghívott vendégeiként ismerkedtünk meg az elmúlt két évtzed során. Ők állították össze az egész melléklet anyagát, és mi hálásak voltunk ezért a lehetőségért. Szeretnénk, ha minél rendszeresebben mutatnák be az Országépítőben az új munkáikat, de újabb önálló melléklet ötlete egyelőre nem vetődött fel.
Végezetül – elvégre eljött a tavasz – talán mesélhetne arról, hogy milyen lesz/lett a legújabb szám. Milyen írások, témakörök találtatnak benne?
– Makovecz Imre kezdeményezésére a folyóirat húsz év után némileg átalakul, de ez nyilván fokozatosan megy végbe. Szeretnénk a nemzetközi kapcsolatainkat erősíteni, ez elsősorban internetes, digitális formában tud megvalósulni. Nagyobb hangsúlyt kap az építészet, egy-egy alkotó vagy mű alaposabb bemutatása. Ezúttal Makovecz Imre néhány újabb terve kerül sorra. Folytatjuk a szerves építészet időszerű értelmezésének kérdéséről megkezdett eszmecserét. Barátai melléklet formájában emlékeznek meg a tavaly fiatalon elhunyt Heil Tibor munkásságáról és személyiségéről.
