– Kosztolányi Dezső születésének 129. évfordulójára méltóképp készült szülővárosa, Szabadka és az egész vajdasági magyar közösség is. Folyamatosan foglalkozni kell Kosztolányi életművével, mert művészetének minél jobb megismerése hozzájárul saját magunk jobb megismeréséhez is – mondta egyebek között Virág Gábor író, a Kosztolányi Dezső Napok szervezőbizottságának tagja szombaton a tudományos tanácskozás megnyitóján. A hagyományokhoz híven ez a rendezvény az idén is kétnapos volt: első nap, pénteken a diákok vetélkedőjére, a Kosztolányi-talányra került sor, másnap, szombaton pedig irodalomtörténészek, Kosztolányi életművének kutatói tartottak előadást az európai rangú íróról, költőről.
Fotó: Diósi Árpád
Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntőjében emlékeztette a jelenlevőket arra, hogy a pénteki nap Szabadkán Kosztolányi jegyében telt el, az egész alakos Kosztolányi-szobor felavatásán, a Kosztolányi-talányon kívül kiemelte a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium iskolanapját is, valamint arra is felhívta a figyelmet, hogy a Vajdasági Magyar Képtárban számos olyan művész alkotásai is helyet kaptak, akik Kosztolányi kortársai voltak, ugyanabban a korban alkottak. Mint mondta, a Kosztolányi-napokat azért is tartja fontosnak, mert a mai világban – a cybervilágban, amikor sokan úgy érzik, az ismeretek tárháza mindenkinek a rendelkezésére áll – igencsak megemelkedett a jelentősége a témában való elmélyedésünknek, az áthallások, összefüggések felismerésének. Dragan Rokvić, a Szabadkai Városi Könyvtár igazgatója és Ágoston Pribilla Valéria igazgatóhelyettes a Kosztolányi-napok történetét idézték fel, ennek az eseménynek az idén immár 23. alkalommal adott otthont ez az intézmény. Tisztelettel szóltak a rendezvény elindítójáról, Varga Lakatos Gizelláról.
Szegedy-Maszák Mihály a Kosztolányi-művek nyugati recepciójáról beszélt, ám a nyugati visszhang csak egy része a külföldi fogadtatásnak. Mivel többek között szerbre is lefordították Kosztolányi műveit, érdekes lenne felmérni például azt is, hogy milyen a szerbiai fogadtatása. A más nyelven megjelent művek, értelmezések jelentősen módosítják a művek magyar értelmezését is, hisz izgalmas látni, a fordító, a külföldi kritikus mi mindenre figyel fel. Bengi LászlóAz elvárás alakíthatósága – a kortárs-lét problémája címmel tartott előadást, és mint egyebek között hallhattuk tőle, Kosztolányi önértelmezésében alkalmazkodott a közönség elvárásaihoz, úgy volt ösztönös alkotó, hogy a magyar irodalom egyik legtudatosabb írója volt. Veres András értekezésében arról szólt, hogy a Kosztolányi művek kritikai kiadása szakított azzal a gyakorlattal, amely a recepciótörténetet figyelmen kívül hagyta. Mint megemlítette, az egy-egy műről megjelent kortárs kritika az adott mű újabb kiadását is befolyásolhatja. Példaként hozta fel A szegény kisgyermek panaszai című kötetet, amelynek Kosztolányi életében több kiadása jelent meg, és jelentős eltérések vannak az első és az utolsó kiadás között. Mint leszögezte, Kosztolányi ismert költő volt a kortársai között, de csak módjával ismerték el, viszont az utókor értékelése hatalmas presztízsemelkedést hozott neki. Józan Ildikó pedig „A nyomtatott betű a rontó lidércük”. Kézirat, másolat, szövegkiadás címmel Kosztolányi Dezső levelezéséről beszélt, annak tükrében, hogy Kosztolányi levelezése is megjelent a kritikai kiadás keretében. Megemlítette egyebek között, hogy korábban többek között a szabadkai Dévavári (Dér) Zoltán is közreadott egy kötetet Kosztolányi levelezéséről, de ez sajnos ma már nehezen hozzáférhető, csak a nagyobb könyvtárakban található meg. Sárközi Éva Kosztolányi Dezső első verseskötetéről, a Négy fal között című mű sajtóvisszhangjáról beszélt, és mint megemlítette, a Bácsmegyei Napló vezércikket szentelt a szabadkai származású költő Budapesten megjelent kötetének.
A rendezvény végén a tanácskozás részvevői megkoszorúzták Kosztolányi egész alakos szobrát és a korábban állított mellszobrát is.
