A Lakiteleki Népfőiskolán nagy hangsúlyt fektetnek a magyar közösségek értékmegőrzésére, legyen szó anyaországi vagy határon túli magyar értékekről. Ez több fronton is megmutatkozik munkájukban, többek között felnőttképzéseket tartanak, szaktanfolyamokat, speciális tartalmú képzéseket és nem utolsósorban kutatómunkákat.
Ilyen kutatómunkába fogott bele tíz, egyetemi hallgatókból és oktatókból álló kutatócsoport, hogy a délvidéki Szerémség értékeit feltárják és kötetbe foglalják. Az ezzel kapcsolatos terepmunkák ez év tavaszán indultak, melyben részt vettek a kecskeméti Neumann János Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Miskolci Egyetem, a Debreceni Egyetem több egyetemistája és oktatója, továbbá a mezőörsi Magyar Műhely Alapítvány, valamint egy délvidéki kutatókból álló, óbecsei csapat is.
A munka szakmai vezetője Berta Zoltán, az újvidéki Magyar Szó Lapkiadó Kft. nyomdaigazgatója, technikai szervezője pedig Hágen Ádám, a Lakiteleki Népfőiskola munkatársa.
Az értékfeltáró kutatás ez év októberében, pontosabban 14-e és 20-a között folytatódott, immár mélyinterjúk formájában, ahol az egyetemi hallgatókból és oktatókból álló tíz kutatócsapat 15 településre, közel ötven értékőrzőhöz és értékteremtőhöz tértek vissza.
A kutatómunka sikerességét az is mutatja, hogy összesen 180 magyar ajkú adatközlő személyhez jutottak el a kétalkalmas feltárás során, ami nagyon szép számnak mondható, főleg annak tekintetében is, hogy a helyi értékekről, az ottani magyarságról, illetve emlékeikről, történetükről sokkal többet megtudhatunk, kerek egészet tud majd nyújtani Szerémségről e tanulmánykötet.
A kutatómunka második köre prezentációkkal zárult a maradéki Kultúrházban, ahol a kutatók néhány perces előadásban összegezték mind a tavaszi, mind pedig a most októberi munkájukat.
– Az zakatolt bennem, hogy mennyire jó lett volna akkor, mondjuk a ’70-es években egy ilyen jellegű értékfeltáró kollégiumnak a része lenni. Én egyedül jártam Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, Székelyföldet, és a Délvidékre is eljutottam, igaz, ide nem egyedül. A mai napig olyan emlékfutamok vannak bennem, olyan mondatok visszhangoznak, amit nem felejtek el soha – mondta Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Lakiteleki Népfőiskola vezetője, aki október 19-én ellátogatott Maradékra, a szerémségi kutatómunka központi településére, ahol találkozott Berta Zoltánnal, a munka szakmai vezetőjével, valamint Halász Dániel maradéki református lelkésszel. Lezsák Sándor mellett dr. Kaizinger Tibor, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának első beosztott konzulja is megtisztelte jelenlétével a kutatómunka záróestjét, aki arra bátorít minden határon túl élő magyart, hogy képezze magát, tanulja a magyar nyelvet, ápolja anyanyelvünket, mert így tudunk csak igazán megmaradni.
Az este folyamán a hallgatók és az oktatók településenként három percben összegezték kétheti munkájukat, amely bár hosszú, nem mindig könnyű, de annál szebb munka volt.
– Ki kellett taposni az ösvényt. Eleinte ott volt bennem az a fajta kétely, hogy több száz embert vajon hogyan fogunk elérni, hogyan fogjuk őket megszólítani, mennyire lesznek nyitottak, tulajdonképpen hogyan lehet majd őket megközelíteni. Legnagyobb megelégedésemre mindenki partner volt, nyitottan fogadták a kutatókat, és már a mostani visszajelzések azt mutatják, hogy az itteniek hazajáróknak könyvelték el az értékfeltáró munkában résztvevőket, mindenkit őszinte szeretettel és nyitottsággal várnak vissza – mondta Berta Zoltán.
– Dicséret és köszönet a kutatóknak, hogy ezt végigcsinálták, a csoportvezetőknek, hogy ezt koordinálták, és óriási köszönet azoknak a helyi vezetőknek, akik az egyes településeken segítették ezt a munkát – mondta Hágen Ádám, a Lakiteleki Népfőiskola munkatársa, a kutatómunka technikai vezetője, aki hozzátette, hogy a kötet 2020. tavaszán kerül majd megjelenésre, de addig még hosszú az út, nagy munka áll előttük.
