2024. május 19., vasárnap

A világ teremtése, mesebeli értelemben

Május 14-én mutatja be a szabadkai KDSZ az Urbán András rendezésében készült A nézés költészete című előadást

A Kosztolányi Dezső Színház A nézés költészete című előadása elérte a végső formáját. A bemutatójára május 14-én kerül sor, az első reprízére pedig május 23-án. Az Urbán András által rendezett és úgymond a közönség szeme láttára kialakult látványprodukciónak korábban több munkabemutatója is volt, az első 2019 decemberében, a második tavaly februárban, a harmadik pedig szintén tavaly, a Desiré fesztivál keretében. Az előadás azóta újabb momentumokkal egészült ki, ilyen formában láthatja majd a közönség is. A nézés költészete szereplői Varga Henrietta, Fülöp Tímea, Verebes Andrea, Mészáros Gábor, Búbos Dávid és Kucsov Borisz. Jelmeztervezője Marina Sremac, a művészeti munkatárs Daniela Mamužić, a zeneszerző pedig Mezei Szilárd.

A rendezés mellett Urbán Andráshoz kötődik az előadás koncepciója és díszlettervezése is. Vele beszélgettünk a bemutató kapcsán, de rákérdeztünk arra is, hogy mi minden történik még a KDSZ-ben.

Valójában milyen előadás A nézés költészete?

– Performatív jellegű, amely tisztán a színház térbeli költészetéről szól, nem foglalkozik semmilyen társadalmi, történelmi vagy politikai témával, egyszerűen a színházon belül gondolkodik. Látvánnyal és költői képekkel próbál hatni. Pusztán csak azt vizsgáljuk, amit az ember a nézés, azaz a vizuális kommunikáció útján fogad be. Nem jelenik meg benne semmilyen személyes momentum sem, a színészeket úgymond nagyon egyszerű, letisztult, fegyelmezett funkcióban láthatjuk. Nem önmagunk reflexiójáról és belterjes történetéről szól. Tulajdonképpen ez egy olyan előadás, amelyhez a közönségnek csak kényelmesen hátra kell dőlnie, átengednie magát Mezei Szilárd hangulatos eredeti zenéjének és velünk együtt lélegezve nézni azt, ahogy felépül egyfajta költői, mesebeli világ. Egy mesebeli értelemben megfogalmazott világ teremtése játszódik le a színpadon.

Milyen világról van szó?

– Nyilván asszociál arra, amit mi is ismerünk és amitől bizonyos értelemben búcsúzunk is. Nagy kérdésnek számít, hogy milyen helyzetben van a Föld. Tolnai Ottó arra int, hogy az emberek kezébe került, vigyázz, mert elejtik. Az előadás világa egy romantikus képzete az életnek. Az emberen kívüli életnek.

A korábbi munkabemutatókhoz képest változott az előadás?

– Némi változás lesz az előzőekhez képest. Új momentumokat láthatunk benne. Ez az előadás több címmódosításon esett át és több munkabemutatója volt, mert közönség előtt fejlesztettük. Most eljutottunk oda, hogy ezt a folyamatot befejezzük és felállítjuk a produkció végső formáját. A színpadon tárgyak jelennek meg, de ha valaki ezt úgy próbálja fejtegetni, hogy ezeket melyik korábbi előadásokban látta, akkor talán téves úton jár. Nem ez benne az elsődleges. A nézés költészete azoknak szól, akik egyszerűen nézni akarják ezt a látványt.

Urbán András (Fotó: Lukács Melinda)

Urbán András (Fotó: Lukács Melinda)

Mi késztetett arra, hogy egy ilyenfajta vizuális előadást készíts?

– Minden érdekel, ami színház, beleértve a színházi nyelvet, ami nem feltétlenül az irodalom nyelve, hanem közelebb áll mondjuk a képzőművészethez. Ez az előadás nem egy történetet mesél el, de mégis létrejön egyfajta történet, egy kép, egy világ, aminek a felépülését látjuk folyamatosan. Épp ez érdekelt, hogy a nagyon egyszerűből hogyan születik meg egy összetett, szofisztikált világkép. Az előadásban megjelenő tárgyak élettelenek, de mégis valami élőt jelképeznek. Ugyanakkor embereket, azaz élőlényeket is láthatunk a színpadon. Ezek a viszonyok foglalkoztattak bennünket. Az emberi élet a születés és a halál között mozog. Ezekhez kötődnek azok a nagy kérdések, amiket az emberek folyton fejtegetnek. Ilyen értelemben ez az előadás egy meditáció is ezeken a kérdéseken, a reményeim szerint felemelő, tiszta és ártatlan módon.

Közben egy újabb előadás próbái is megkezdődtek. Mi zajlik még mostanában a KDSZ-ben?

– A színházunk egy másik produkcióval is készül. A Szabadkai szecesszió munkacímű előadás próbái folynak, amely Zlatko Paković szerzői projektuma és ő a rendező is. Az előadásban a KDSZ társulata mellett külön nagy örömünkre Ladik Katalin művészvendég is játszik. Jó hangulatban telnek a próbák, a csapat sétakörutakat tesz a városban, tanulmányozzák Szabadka szecesszióját. Daniela Mamužić a kosztüm- és díszlettervező, Mezei Szilárd a zeneszerző, a bemutató pedig a tervek szerint június másodikán lesz. Emellett folyamatban van a Nemzeti Összetartozás Éve jegyében szervezett programsorozat, amely négy vajdasági színház – Újvidéki Színház, Zentai Magyar Kamaraszínház, szabadkai Népszínház Magyar Társulat, Kosztolányi Dezső Színház – vendégjátékait foglalja magában egymás színpadán. Ez júniusban ér véget. A László Sándor rendezésében készülő, Az öldöklés istene című diplomaelőadás próbái is zajlanak, amiben végzős hallgatók játszanak majd. Ez is része ennek a projektumnak, a színházunk koproducerként van jelen és június közepén nálunk lesz a bemutatója. A Desiré fesztivál előkészületeivel is haladunk, de a Desiré villamosa rendezvénysorozatunknak is a tervek szerint lesznek újabb állomásai, júniusban a szegedi Metanoia Artopédia, valamint a budapesti Átrium színház vendégszerepelését várjuk.