„Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke” – jelentette ki Ove Berglund svéd orvos és műfordító, egy azon tudós koponyák közül, akiket elkápráztatott nyelvünk szerkezete, gazdagsága, kifejezőereje, árnyaltsága. Legyezgeti is hiúságunkat, hogy olyan nyelvet beszélünk, amelynek elsajátítása idegen ajkúak számára igencsak sok gondot okoz. (Arról itt most bölcsen hallgatunk, hogy a magyar anyanyelvűek közt is előfordul olyan, aki a magyar nyelv egyetlen nyelvjárását se beszéli kielégítő módon.)
Nemzeti büszkeségünk viszont elégtételért kiált, ha azt tapasztaljuk, hogy visszaélnek nyelvünkkel, más nyelvek struktúrájának kínpadjára feszítik, és olyan mondatszerkezeteket kreálnak, amelyek nyomán még a magyar anyanyelvű olvasóval is igyekeznek elhitetni, hogy ezen a nyelven semmit se lehet értelmesen megfogalmazni és kifejezni.
Zombor város idegenforgalmi intézményének honlapján (http://www.visitsombor.org/hu/ponuda/znamenitosti/) magyar nyelven is olvashatók rövid összefoglalók a város nevezetességeiről. Olyan magyarsággal megfogalmazott mondatok sorjáznak ezekben a kedvcsináló (kedvrontó) írásokban, amilyennek a Google fordító szolgáltatásának gépi agya elképzeli a magyar nyelvhelyességet. Sajnos a helytelenségek közül nem lehet mazsolázni, mert szinte minden mondatban találunk egy-egy csikorgó fordítást, vagy bár egy kis germanizmust. Sőt, van ahol az egész megfogalmazás úgy marhaság önmagában, ahogy van.
Az oldalon olvashatunk a „Zentai csata”, illetve a „Zombor madártávlatból” elnevezésű alkotásokról. A magyar nyelvben a műalkotások címét nem tesszük idézőjelek közé. Ez ugyan nem nyelvhelyességi, hanem helyesírási kérdés, de ha valaki a nyilvánosság elé szánja irományát, nem árt, ha konyít a helyesíráshoz, például tudja, hogy a népek és nemzetiségek megnevezését se írjuk nagy kezdőbetűvel. Eisenhut Ferenc méltán híres alkotásáról, a Zentai csatáról egyebek közt a következőket írja a fordító: „Ez a realisztikus, monumentális kép 1896. lett megrendelve a magyarok milléniumi bejövetelének megünneplésének alkalmából.” A számjegyek helyesírásáról, a kerülendő germanizmusról, a birtokos szerkezet kuszaságáról ejtsenek szót a nyelvészek, de kíváncsi lennék, minek a milléniumán jöttek be a magyarok és hová? Mert az eredeti szövegben bizonyára nem a milléniumi esemény (a festmény megrendelése), hanem az esemény (a magyarok bejövetele) milléniumának megünneplése szerepelt. A folytatásban is minden mondat hibás – a Magyar Tanszék és a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar nyelvészei kimeríthetetlen elemzési anyagként használhatnák ezt a honlapot a gyakorlati órákon – némely egészen hangulatos. Pl.: „Itt látható apostol Pál Bács-bodrogmegye védszentje is.” Hogy a fordító az említett vármegye nevének helyesírását nem ismeri, még hagyján, de annyit tudnia kellene, hogy nem az apostol a Pál, hanem Pál az apostol. Aki ráadásul nem valós testi mivoltában jelenik meg az említett helyen. Újabb gyöngyszem: „A mennyezet központi részén Zombor királyi szabad város címere látható mely Kocsis Eugén műve és Mária Terézia írt alá 1749.” Itt se bonyolódjunk bele a mondatszerkezetbe és szórendbe, a helytelen névmás-használatba, de azt le kell szögeznünk, hogy az a bizonyos Mária Terézia nem Zombor szabad királyi város (ez a helyes szórend) címerét írta alá, hanem a város szabadságlevelét. Az előbbi ugyanis történelmi kuriózum lenne, az Eugen Kočiš művészdinasztia három azonos keresztnevű tagja ugyanis a múlt században élt, illetve a harmadik – jó erőt és alkotókedvet kívánunk neki – jelenleg is dolgozik. A császárnőnek időutazást kellett volna tennie ahhoz, hogy bármelyikük munkáját aláírhassa.
Még az első szócikkből se idéztük az összes badarságot, a folytatás pedig ugyanilyen izgalmakat rejtő olvasmány. Sajnos. Az pedig tragikus, hogy a fordítás esetlenségeit a magyar nyelvnek egy hamisított változatán közvetíti az olvasó felé a honlap. Aligha szeretné bárki is, ha a Zombortól távol élő magyar olvasó ezen szövegek alapján úgy vélné, hogy a városban vagy Nyugat-Bácskában így beszélnek a magyarok. Vagy hogy a környéken nincs olyan, aki ismeri a hamisítatlan magyar nyelvet, aki tud fordítani, esetleg lektorálni. De ahol mindenki ért mindenhez, nincs szükség szakemberekre.
