Farkas Zsuzsa negyedik önálló kötete, mint ahogyan a címe is sugallja, meghitt beszélgetéseket tartalmaz az élet dolgairól: riportokat, interjúkat, portrékat és karcolatokat, amelyek 1990 és 2010 között jelentek meg. A könyvet a Forum Könyvkiadó adta ki, szerkesztője Takács Ilona. A kötet bemutatója a szabadkai Városi Könyvtárban zajlott, a beszélgetések mellett pedig Megyeri Lajos és Rákity Éva fellépése járult hozzá a meghitt hangulathoz.
Ágoston Pribilla Valéria, a szabadkai Városi Könyvtár igazgatóhelyettese felvezetőjében megosztotta gondolatait a kötetről az egybegyűltekkel:
– E könyv segítségével visszatalálhatunk önmagunkhoz ebben a felgyorsult világban, amelyre jellemző az elmagányosodás. Szinte gondolkodni sincs időnk, ledarálódik az életünk, és elfelejtjük megfogalmazni a lényeget. Farkas Zsuzsa szóra bírja az írókat, képzőművészeket, kézműveseket, gazdákat, parasztokat egyaránt. Írásait olvasva úgy érezzük, hogy beleláthatunk az emberek életébe – mondta.
Bányai János nyugalmazott egyetemi tanár, a kötet recenzense, elsőként azt mesélte el, hogy kétszer olvasta el a könyvet.
– Először kéziratként, majd könyv formájában. Ezt azért említem, mert nem azonos az olvasásmódjuk. Előbbinél a pontos megfogalmazásra figyeltem, hogy minden a helyén legyen. Utána már olvasóként olvastam, elejétől végig. Nekem már elsőre sem volt kifogásom, a második pedig megerősítette a véleményemet, amelyet első olvasásra fogalmaztam meg – mondta Bányai tanár úr, és felolvasta a recenzióját, mint hangsúlyozta annak ellenére, hogy ezek általában a kiadók tulajdonában állnak, és nem nyilvánosak. A továbbiakban viszont kifejezte hiányérzetét, miszerint nincs minden írás alatt keletkezésének időpontja, és az első megjelenésének helye, mert mint elmondta, így válna a könyv az elmúlt két évtized tartalmas dokumentumává. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez sajnos teljesíthetetlen volt, mert nem maradtak meg ezek az információk.
Gerold László nyugalmazott egyetemi tanár, kritikus méltatását a következőképp kezdte:
– Mostanában, amikor oly sok bírálat hangzik el a sajtóról azzal kapcsolatban, ami körülötte történik, a politika nem épp okos és meggondolt közreműködésével, illetve abból adódóan, ami a sajtóban megjelenik – beleértve a sajtó függetlenségének és pártfüggő elkötelezettségének kérdését is – kapóra jön egy olyan kötetet bemutatni, amely a szó legszebb értelmében publicisztikai, hiszen újságokban megjelent szövegekből áll össze – mondta, a továbbiakban pedig a kötetet elemezte, szerzőjének interjúit pedig követendő példának állította.
A beszélgetés során többször elhangzott, hogy egy újságírónak felkészültnek kell lennie az interjúalanyából, munkásságából. Farkas Zsuzsa egyik erényének azt említették, hogy jól tud kérdezni. A szerző elmesélte, hogy miért megy neki könnyedén a beszélgetés:
– Nem volt testvérem, mégis nagy családban nevelkedtem, mivel együtt éltem az unokatestvéreimmel. A házunk nyitott volt, és mindenki állandóan beszélt. Jó tapasztalatom lett az emberekkel, és a nehéz időkben is pozitív világszemlélet uralkodott nálunk. Én is sokat szeretek beszélni, mert beszélgetni jó. Rettentően kíváncsi vagyok, és szeretném megérteni magam körül a világot. Mindenkitől lehet valamit tanulni, még az egyszerű emberektől is, akikre ugyancsak felnézek. Szeretem az embereket, mert mindegyikünk egy külön világ. Fontos, hogy az interjúkat, beszélgetéseket ne siessük el, hagyjuk kibontakozni az interjúalanyokat – tanácsolja Farkas Zsuzsa.
