A zombori születésű Danilo Vuksanović (1973) az újvidéki Matica srpska képtárának konzervátora. Ebből eredően szinte törvényszerűnek látszik, hogy alkotásaiban találkozik a könyv és a festmény, párbeszédet folytat az ikonográfia a kalligráfiával, egymásra kopírozódnak a jelek és szavak által megidézett, vagy éppen megörökített idősíkok.
Nem kötelezően igaz, hogy a munkahely és a munkafeladatok vezették az egyébként képzőművészet-kritikusként és kiállítás-szervezőként is jelentős alkotót az intermedialitás poétikájához, a kétféle kifejezésforma együttműködő ötvözéséhez, de logikusnak tűnik. A kedden este nyílott, és február utolsó napján záruló zombori kiállításának fényében mindenképpen. Čedomir Janičić, a zombori Városi Múzeum művészettörténésze szerint a szerző a könyvet és a festményt, illetve azok anyagi pusztulását a klasszikus kultúra hordozói és átörökítői szerepében értelmezve használja fel munkája során.
A tárlaton fölvonultatott festmények, rajzok, objektumok közt találunk művészkönyvet, kézi gyártású papírból kialakított látványtárgyakat, festményekbe applikált „talált tárgyakat”, nem képzőművészeti elemeket, öntapadós üzenő cédulákat… Az absztrakt expresszionizmust, a neodadaizmust idéző, olykor pop artos, különböző technikákkal készült alkotások elengedhetetlen eleme a betű, ami hol graffiti-szelvényként, hol asztali irkafirkaként, hol kalligrafikus betűsorokként integrálódik a műbe, és sajátos narratív struktúrába rendeződik a többi grafikai elemmel. Megfigyelhető, ahogy Danilo Vuksanović kiállított munkáiban az alapikonok irányába redukálódnak a képzőművészeti formák, körök, három- és négyszögek, keresztek kerülnek túlsúlyba, szemben a betűkódok sokalakúságával. A visszafogott ikonográfia ugyanakkor nyitott a párbeszédre, az ősi alapábrázolások magukhoz vonzzák a műteremtés idejének képileg megörökített üzeneteit, a jelen lenyomatait, feladatnaplóba tett bejegyzéstől a napi politikában feltűnő, szemantikailag a korral értelmezhető jelképekig. Általuk az egymásba hágó kétfajta medialitás egy harmadikba szervesül, és párbeszédet indukál a nézővel. Danilo Vuksanović alkotásai egyszerre szemlélhetőek és olvashatók, de tényleges olvasatukat a kettő közti celebrális festészet-értelmezés adhatja meg.
