A Forum Könyvkiadó, valamint az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara jelentette meg dr. Silling István egyetemi docens Vajdasági magyar nyelvjárási olvasókönyv című kötetét. A szöveggyűjtemény a egyetemisták oktatási segédanyaga, ugyanakkor mindazok számára is érdekes lehet, akik tájékozódni kívánnak a vajdasági magyarság nyelvhasználata, folklórja és helytörténeti ismeretei felől. A kötet közel kilencven településről gyűjtött anyagot vonultat fel Bácska, Bánát és Szerémség magyar nyelvjárásának dokumentálása céljából, földrajzi tekintetben északról délre haladva, az élőbeszéd fonetikus átírásával illusztrálva a dialektológia által kiemelt nyelvhasználati jellegzetességeket.
Silling István sorrendben 17. kötetével is azt igyekszik nyomatékosítani, hogy a nyelvjárás közelről sem valamiféle romlott nyelvállapot, hanem az őseink által ránk testált hagyomány, olyan kincs, amelynek elherdálása bűn, a köznyelv és az irodalmi nyelv pedig nem ellensége a helyi jellegzetességeket őrző nyelvhasználatnak. A mai irodalmi nyelv voltaképpen a nyelvjárásokra alapul, így az sem állítható, hogy a dialektust megőrző beszéd rontaná a köznyelvet, ellenkezőleg, sajátos fonetikai jellegzetességeivel gazdagítja azt.
A vajdasági magyar nyelvjárásokból szemelvényeket közlő 199 oldalas kötet külön érdeme, hogy a még élő népnyelvet dokumentálja, vagyis friss gyűjtésekből áll össze. Gyűjtői zömmel a dialektológia iránt érdeklődő egyetemi hallgatók, s lejegyzéseik jószerivel első közlésként jelennek meg. A Vajdasági magyar nyelvjárási olvasókönyv egyben lejegyzési útmutatóként is szolgál, az érdeklődők megtanulhatják segítségével, hogy miként kell és lehet a hangzó szöveget úgy leírni, hogy az olvasó érzékelhesse a sajátos hangzási jellegzetességeket, a középzárt hangokat, a kettőshangzókat, a hangrövidüléseket, -hosszabbodásokat és -kieséseket. Természetesen nem szabályrendszert ismertetve, hanem példaanyag által, hiszen a kötet nem tankönyv, hanem olvasókönyv.
