A múlt héten zajlott a szabadkai Népkör MMK-ban a Színház van az én utcámban, azaz a Winteretno Fesztivál. A rendezvénysorozat idején gyermekműsorokra is sor került, többek között a temerini Vándor Bábszínház bemutatta A kiskakas gyémánt félkrajcárja című előadást. A mesét Garbac Sarolta és Tóth Lívia, a temerini Vándor Bábszínház alapítótagjai játszották el a gyermekközönségnek. Az előadásról Garbac Saroltát kérdeztük:
– A kiskakas gyémánt félkrajcárja volt öt évvel ezelőtt a Vándor Bábszínház első előadása. Idén felújítottuk, mivel ötéves a színházunk, volt ennek némi visszaemlékező vonala is, másrészt pedig a gyerekek szeretik ezt a mesét. Főleg az ovisoknak szól, habár ritka részünkről az a meseválasztás és előadás, amely a kisebbeknek is teljes mértékben megfelel. Ugyanakkor Vajdaságban nehéz különválasztani az óvodás és az alsós közönséget, jól tudják ezt azok, akik e térségen próbálnak tájolni. Egyes településeken, kisebb falvakban – főként Bánátban, de sajnos már Bácskában is – kevés az óvodás és az alsós. Nekünk is szem előtt kellett tartanunk, hogy mindkét korosztályhoz szóljunk, de elég nagy a különbség az óvodások és a negyedikesek között. A kiskakas gyémánt félkrajcárja kapcsán is azon ügyködtünk, hogy az óvodás jellege megmaradjon, de a negyedikesek számára is érdekfeszítő legyen. Ennélfogva megtartottuk a mese verses formáját, ettől ugyebár befogadható az óvodásoknak, viszont hozzátettünk egy kis történelmi jellegű előtörténetet, amely játékos módon szól a múltról, az iskolások tanulhatnak belőle a török hódoltságról, amikor ez a mese is játszódik. Az előtörténet során e korhoz kötődő mondókákat kerestünk elő és felhívtuk a figyelmet a török eredetű szavainkra is. Ez tetszett a gyerekeknek, őket is bevontuk és interaktívvá tettük az előadást. Úgy gondolom, hogy mi vagyunk az egyetlen vajdasági, magyar nyelvű, kifejezetten utazó vándortársulat. Valóban megpróbálunk úgymond minden zegzugba eljutni. Nem csupán a környékünkre, vagy északra, hanem Bánátba is, de ugyanígy Nyugat-Bácskába, Zombor környékére is. Szívesen megyünk bárhova, ahol fogadnak bennünket, szimbolikus összeg fejében, ami tulajdonképpen az utazást, az üzemanyagköltséget fedi leginkább. Mobilszínház vagyunk, kis helyen elférünk, szinte mindent bepakolhatunk egy karaván autó csomagtartójába. Öt év alatt kialakult a kapcsolatrendszerünk, általában tanítókkal, oktatási intézmények igazgatóival tartjuk a kapcsolatot. Közben folyamatosan azon dolgozunk, hogy bővítsük az ismeretséget, és azokon a helyeken is fellépjünk, ahova még nem jutottunk el. Nagyon örülünk, hogy a Népkörrel is felvehettük a kapcsolatot. A Winteretno egy nagyon szép fesztivál, színvonalas műsorral, híres fellépőkkel, öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a résztvevői lehettünk. Ha szerénytelenül is hangzik, de úgy gondoljuk, hogy így öt év után mi is tudunk nyújtani egyfajta színvonalat. Célul tűztük ki azt is, hogy az előadásaink a lehetőségekhez mérten technikailag is igényesek legyenek. Nagy varázslatokat nem tudunk véghezvinni, de fényeket, zenét és hangeffektusokat is használunk. Fontosnak tartjuk, hogy minél komplexebb élményt tudjunk nyújtani a gyerekeknek – mondta lapunknak Garbac Sarolta.
