„Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni…
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!”
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!… Óh, jaj! Végnapjaiban ez a jaj nem az ő ajkáról hangzott el… Szembenézett a vég gondolatával, mint mindannyiszor, amikor az ő asszonyi jósága borult távozó szeretteire rémült szemüket csókkal eltakarni… mert csak temetett, csak temetett… gyermekét, szüleit, férjét… és örök asszonyi jóságával állt távozó rokonai, barátai, és az őket sirató szeretteik mellett erős támaszként legnehezebb napjaikban…
Óh jaj… ez már a mi ajkunkról hangzik, amikor neki is el kell mennie családja, rokonai, munkatársai, sorstársai, tisztelői köréből. Óh jaj…sóhajtjuk korosztályok sokaságának végső tanévzáróján, meghatottan tanulói végső elköszönésétől, a szeretetet árasztó hála szavaitól, amelyekkel megköszönték a megköszönhetetlent drága tanítónénijüknek a hertelendyfalvi diákok, szülők nevében.
A lelkes gondolatok Gárdonyi sorait idézték fel bennünk:
Mikor először lépsz az iskolába,
legyen arcodon Jézus nyájassága…
Igen. Ő is felismerte a búbánatos gyermeki arcon a korán szenvedőt, és talán épp a Gárdonyi-dallal a fülében simogatta kezecskéjét és ölelte őt magához…
A tanító néni… az Örök Tanító néni, aki nemcsak a tanterem falai között tanít, hanem a művelődés szikráit hinti már nagybecskereki-, majd szabadkai diákként is… a vonatban betanult szereppel társaival este már Székelykevén, a kis falunk színpadáról élvezzük szép kiejtésével szép nyelvünk szép szavait… A kevevári – kovini éveiben az osztatlan magyar tagozat mellett a Rákóczi Kultúregyesületben is tanít, betanít, szervez, rendez, vezet, menti a menthetőt.
Pancsovára való költözését követően férjével együtt kapcsolódik be a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületünk munkájába. Szerepel, felolvas, műsort vezet, gyermekeket, felnőtteket készít fel fellépésre talajt adva a lábuk alá… kulisszák előtt és ha kell, kulisszák mögött. Programfüzetet, könyvet fordít. Hosszú lenne a teljes lista, de kihagyhatatlan a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjén, és ennek keretében a tanácskozásokon kifejtett munkája, érett, utat mutató felszólalásai. Egyik alapítótagként – veteránként, a következő, huszonhetedik Szemlén, szeptember elején Kevevárán már nem lehet velünk, csak mi nézhetünk újra szembe a szomorú ténnyel, hogy újra eggyel kevesebben lettünk, és csupán emlékének adózhatunk nagy tisztelettel.
Tisztelői körében álló koporsója mellett – Babits képéhez visszatérve – most végtelenül szeretett drága kislánya hálás tekintetének rózsái borulnak lehunyt szemét záró szemfedőjére, míg mi hitünk szent meggyőződésében vallásunk reményteljes gyászénekével kérjük Teremtőnktől számára a mennynek örömét:
Egy jó anyáért kérünk e gyászos perceken:
Uram, esdő imánkat hallgasd meg kegyesen!
Nyugalma édes és szelíd legyen a sír ölén
s osztozkodjék a lelke a mennynek örömén!
Nyugodj békében, drága Rózsikánk!
Pancsova, 2016. aug. 30. Balassa Julianna
Dudás Károlyné Kovács Rozália 1933. szeptember 24-én született Kosztolácon, ott dolgozó székelykevei szülők gyermekeként. Iskoláskorára a család visszaköltözött Székelykevre, így anyanyelvű alappal indulhatott a nagybecskereki magyar gimnáziumba, ahol 1954-ben érettségizett. Akkor indult Szabadkán az ötéves tanítóképzés, így egy évvel a gimnáziumi érettségi után már diplomás tanítónőként térhetett vissza falujába. Házasságkötését követően tanítói munkáját Kevevárán – Kovinban folytatta osztatlan tagozaton, művelődési tevékenységét a Rákóczi Kultúregyesület oszlopos tagjaként fejtette ki. A család a hatvanas években költözött Pancsovára. A hertelendyfalvi iskola tanítójaként elvégezte a Tanítóképző Egyetemet, így biztosítva a keretet hivatásának további gyakorlásához. Iskolai munkája mellett a művelődési egyesületeink életének is jelentős támasza, a Dél-bánáti Szemle egyik alapító tagja, rendszeres résztvevője. Aktív tagja volt a Börcsök Erzsébet Vajdasági Módszertani Központnak, lelkes támogatója a Pancsovai Televízió Magyar Percek adásának. Hajlott korában is fiatalos hévvel vállalt számos feladatot. Folyó év augusztus 28-án hunyt el, 30-án helyeztük örök nyugalomra a pancsovai katolikus temetőben.
