A Mátyás király korabeli időkbe repítette vissza a jelenlévőket Pejin Attilának, a zentai Városi Múzeum vezetőjének és történészének az a művelődéstörténeti előadása, amelyet pénteken este tartott a zentai múzeum képtárában.
Az előadás során az érdeklődők képet kaphattak arról, hogy milyen is volt szülővárosuk az „igazságos uralkodó” regnálásának idején, de szó volt arról a Zenta és Szeged közötti viszálykodásról is, amelynek kapcsán végül is Mátyás szolgáltatott igazságot.
Pejin Attila előadása során kifejtette, hogy Mátyás korában a város a budai káptalan birtokában volt. A tiszai révben nagy forgalom bonyolódott le, ami lényegesen elősegítette a kereskedők vagyoni gyarapodását. A káptalan a céhekbe tömörülő iparosoknak céhszabadalmakat szerzett, a jobbágyoknak pedig szabad végrendelkezési jogot biztosított, Zentát pedig felruházta a legalapvetőbb önkormányzati jogokkal, aminek következtében a település virágzó mezővárossá fejlődött. A későbbiekben ferences kolostor és templom is épült a településen, valamint kialakították a piac- és vásárteret is.
A virágzó település ugyanakkor egy időben komoly főfájást jelentett Mátyás királynak. 1470-ben ugyanis fegyveres konfliktusba torkolló viszálykodásba keveredett Szegeddel, ami akkoriban már szabad királyi város volt. A budai káptalan Zentán lakó tisztjei és vámszedő alkalmazottai ugyanis súlyos és igazságtalan vámokat hajtottak be azokon a szegedi polgárokon, akik szerémségi szőlőbirtokosként hajóikkal a Tiszán jártak. A feljegyzések szerint a bepanaszolt budai káptalan Mátyás király ismételt figyelmeztetései ellenére sem szándékozott felhagyni a jogtalan vámszedéssel, és a király, miután nem boldogult a magát megmakacsoló káptalannal, a szegedieket felhatalmazta, hogy ha másképpen nem megy, akkor fegyverekkel foglalják el Zentát.
A szegedieknek sem kellett kétszer mondani, így a 1475-ben a mezővárost megtámadták és el is foglalták. Pejin Attila előadásában ugyan nem részletezte, de Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című kiadványában található bejegyzés alapján a régóta húzódó vitás kérdés ezzel még tovább bonyolódott, és egy újabb hatalmas perpatvar alakult ki belőle, aminek végül Báthory István országbíró vetett véget, így a szemben álló felek végül kiegyeztek egymással. A vámdíjszabást mindkét félre kötelezően megállapították; a szegediek Zentát visszaadták a káptalannak, az utóbbi nevében pedig László prépost kijelentette, hogy a káptalan minden további legkisebb erőszakoskodás elkövetése esetében komoly bírságot köteles fizetni.
Az előadáson egyfajta érdekességként elhangzott az is, hogy Mátyás király egy alkalommal, 1463. szeptember 11-én, útban Szegedről Futak felé, Zentán is átutazott. Valószínűleg akkor még nem sejtette, hogy hét évvel később mennyi gondot is okoznak majd neki a „zentaiak”.
