– Az apatini származású Ábrahám Pálról szóló, Neobuzdani sklad című előadást magyar, szerb és német ajkúaknak szántuk, gyerekektől az idős korosztályig – hallottuk az egyik próba után a művészektől.
Dr. Vitkay-Kucsera Ágota szerzői projektuma színpadon mutatja be Ábrahám Pál (1892–1960) gazdag életét és munkásságát. A műfaji szempontból nem szokványos bemutatóra február 4-én, vasárnap 19.30-kor kerül sor az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Pera Dobrinović színpadán, az újvidéki Zeneakadémia és a Szerb Nemzeti Színház együttműködésével.
Az előadásról, amely egyben második doktori munkája, Vitkay-Kucsera Ágota, az újvidéki Zeneakadémia tanára elmondta, hogy alapos kutatómunka előzte meg:
– Amikor 2002-ben László Sándor készítette Az angyal álma előadást, a színészeket betanítottam a dalokra, és segítettem kiválasztani az előadásba illő dalokat. Akkor tudtam meg, hogy többek között a jól ismert Lila akácoknak is Ábrahám Pál a szerzője. Ötletet kaptam, hogy előadást készítsek Vajdaságnak e kiváló zeneszerzőjéről, akinek az emberek nem tudják a nevét, de felismerik a zenéjét (Hegyeken túl, a kéklő hegyeken túl).
Apatinban és a zombori archívumban kutattam. Megtaláltam azt az 1868-ból származó zongorát, amelyen ő játszott, és most az apatini zeneiskolában van. Felvettem a kapcsolatot Klaus Waller német újságíróval, enciklopédistával, aki Ábrahám Pálról egy egész weboldalt készített. Egymásnak küldözgettük az anyagokat, adatokat, kottákat.
Kutatásaim során meghívtak előadónak egy kongresszusra, amelyen kiderült, hogy Ábrahám Pál és dédnagyapám, Vitkay Gyula, aki operetteket is szerzett, vezényelt, dalárdákat alapított, majdnem egy időben éltek, ők biztosan ismerték egymást.
Az előadás végigkíséri a zsidó származású Ábrahám Pál utazásait és lelkiállapotát. A néma filmek korának zongoristája, ha volt zenekar, ő írta a zeneszámokat, ő vezényelt a néma filmek alatt. A hangos filmek történetének kezdetén is felkérték, hogy szerezzen zenét. Elsőként vitte be a dzsesszt az operettbe. 1929-től 1933-ig a hangos, zenés filmek Németországban valójában Ábrahám Pál megfilmesített operettjei. Az adatgyűjtés során rátaláltunk arra is, hogy egy Ivan Petrović nevű, újvidéki színész világsikert aratott Ábrahám Pál két, filmben bemutatott operettjében. Pálnak nem volt dirigenspálcája, hanem fehér kesztyűben vezényelt. Ezért mi is az előadásban sokat használjuk a kezünket, illetve a fehér kesztyűt.
Korán szülők és testvér nélkül maradt, sohasem fejezte be zeneakadémiai tanulmányait. Hogy biztosítsa egzisztenciáját, Budapesten mindenfélével foglalkozott: zenét szerzett, énekórákat adott, vezényelt, klubokban játszott, banktisztviselő volt. Mentálisan és anyagilag minél rosszabb állapotba került, annál érdekesebb zeneszámokat írt, s a zenéje tovább élt.
Ágota elejétől kezdve tudta, kivel szeretné színpadra állítani e hányatott életű, kiváló művész életét. Így került a csapatba Saša Latinović, Kőrösi István (színészek), Táborosi Margaréta (koreográfus), dr. Srđan Radaković (animáció), Majoros Róbert (világosító), Aleksandar Komnenović (vágó), a négytagú Klemm’n’Band zenekar, amelynek tagjai Klemm Dávid zongorista, Goran Erić trombitás, Daniel More izraeli nagybőgős és Nenad Kojić dobos.
– A darab forgatókönyvírója és rendezője vagyok, nemcsak Ábrahám Pált alakítom, hanem a feleségét is. Énekelek, táncolok, a színészeket betanítottam a dalokra. A szinopszis elkészítése után szabadon hagytam a csoportnak, hogy közösen formáljuk meg, csiszoljuk az előadást. Legjobban a kreativitást élvezem, akármennyire fáradtak vagyunk, amikor együtt vagyunk a színészekkel, jókat nevetünk, új ötleteink támadnak.
– Ágota sok elméleti információból összeállította az egész anyagot és a forgatókönyvet – kapcsolódott a beszélgetésbe Táborosi Margaréta koreográfus. – Ezt tovább gondolva én mozgásban segítettem megfogalmazni a történéseket, Ábrahám Pál lelkiállapotát és az egész útját, ahogy az életén végigmegyünk. A csapat két színészből és Ágotából áll. Nagyon érdekes őt énekesi tartásából kimozdítani. A „kiáll és énekel” helyett „aktívan részt vesz az összes koreográfiában és színészként is megjelenik”. Szerintem ez nagyon szép eredménye a próbafolyamatnak, hogy a színészekhez hozzádolgozott, a színészeknek pedig segített, hogy énekben úgy meg tudjanak nyilvánulni, hogy az az előadás javára váljon.
Az előadást úgy készítjük, hogy közönségdarab legyen. Érthető lesz, attól függetlenül, hogy mi Ábrahám Pál dalai által meséljük el a történetet, a közönség a vetítés által folyamatosan apró életrajzi információkat kap, hogy melyik városban vagyunk, hol tart az élete – iskolába jár, már darabokat ír, kereskedőként dolgozik. Az alapinformáció elegendő lesz, hogy a közönség a kiírást követő mozgást megértse. Az ő dalai az első dzsesszoperettből annyira népszerűek, hogy mindenki számára élvezhető és érthető lesz, mert az a célunk. Az előadás időtartama is közönségbarát, 1 óra 15 perc. Úgy tervezzük, hogy utaztatjuk a darabot, amelyet három nyelven játsszunk. Ábrahám Pál ugyanis Apatinban született, Budapesten tanult és Németországban, Berlinben futott be, három színhely aktív részese volt, ezért háromnyelvű az előadás. Mindig az épp jelen nem lévő nyelvet fordítjuk: folyamatosan feliratozzuk a dalszöveget, az a minimális szöveg, amelyet kiírunk.
Az idő hiánya jelentett nehézséget. Ez szeretetprojekt. Mindenki szeretetből csinálja, mindnyájan azt akarjuk, hogy ez jól sikerüljön, viszont mindenkinek megvan a saját munkája, a saját színháza, ahol teljesítenie kell a kötelezettségeit.
Élvezzük a próbákat, mert érdekes műfaj, és érdekes kísérlet, hogy háromnyelvű. Csak az ő operettekből kiemelt dalai által van elmesélve az élete élő zenével. Ezek nagyon izgalmas dolgok. Ha meghalljuk Kálmán Imre valamelyik szerzeményét, rögtön tudjuk, hogy Kálmán Imre a szerzője, de ha kimondjuk: Ábrahám Pál, nem tudjuk, nem jut eszünkbe, mit szerzett, melyik dalt! Amikor azonban meghalljuk a dalt, rögtön felismerjük. Itt van az ő tragédiája, hogy a szerzeményéről nem jut eszünkbe az ő neve. Valami elcsúszott az életében.
Kőrösi István színművésztől megtudtuk, hogy keveset beszélnek a darabban.
– Egyetlenegy hosszú levél van, amit mi olvastunk fel, de nem mi mondunk el a színpadon. Azt a jelenetet is mi játsszuk el. Érdekes műfajötvözet az előadás: félig mozgásszínház, félig koncert, de nem is koncert, hanem előadás, mert Ábrahám Pál egész élete végigvonul.
Mind a hárman – Vitkay-Kucsera Ágota, Saša Latinović és én – Ábrahám Pált játsszuk, a művésznek bizonyos alteregóit, mindenki játssza minden szintet, csakhogy az embernek, a művésznek több oldalát bemutassuk, ezért osztottuk fel több szereplőre. Ágota a művész „nőies”, Saša a komikus, én inkább az érzelmi oldala vagyok. Nem a hitelességre törekedtünk, nem annyira Ábrahám Pálok akartunk lenni, mint elmesélni az ő történetét. Kicsit néha ki is esünk a játékból, kicsit benne vagyunk: kicsit kommentáljuk is a történéseket, közben mi vagyunk a történet szereplői.
A dalokat már régóta gyúrjuk, de a térben keveset próbáltunk, nagyon kevés idő alatt kellett összehozni ezt az előadást, szerencsére nagyon jó csapat vagyunk. Táborosi Margaréta az egészet a nézőtérről szemléli „külső szemként”.
Óriási kihívás volt három hét alatt összerakni egy élvezhető, művészileg is kiteljesedő előadást. Ez egy nagy kondícióval járó műfaj: végigénekeljük, végigtáncoljuk, végigmozogjuk, ráadásul még végig is éljük ezeket az életeket, amelyek a színpadon megjelennek. Roppantul élveztem a munkafolyamatot. Felfrissülés és élvezet ilyen kollégákkal dolgozni.
