Európa legzűrösebb parlamenti választását tartják vasárnap Ukrajnában. A káoszhoz elegendő lenne már az is, hogy egy olyan országban voksolnak, amelyben hónapok óta harcok dúlnak, amelyek annyira mindennapossá váltak, hogy a világsajtó már csak akkor jegyzi őket, ha a bombatámadás következtében az éppen misén részt vevő hívőkre szakad a templom mennyezete, vagy a kórházban nem a betegség, hanem gránát „viszi el” az ott fekvő betegeket. Egy olyan ország választ hát új képviselőházat, amely azt sem tudja, hogy hány halottja van, amelyben a fegyverszünet sem szavatolható, annyi a maga „kis” háborúját vívó „szabadcsapat”. A 225 képviselőt számláló pártlistáról, 225 egyéni körzetben választ egy ország, amely azt sem tudja, hol a határra, mi van körzeteivel.
A teljes zűrzavarhoz elegendő, hogy szavazhat az a – Menekültügyi Főbizottság augusztus 20-ai jelentése szerint – 415 ezer menekült, aki lakhelyének elhagyására kényszerült. Ukrajnában is észrevehető az a jelenség, amely Kosovo miatt mindig kérdéssé tette a szerbiai választások legitimitását: a krímiek leadott szavazatait beszámítják, de a krími polgárok nem tagjai a választótestületnek. (Krím különben az oroszországi pártok részvételével már megválasztotta a maga 70 tagú parlamentjét.) Ráadásul azt sem tudja, mekkora területen szervezhet választást. (A hivatalos adatok szerint Donyeck és Luhanszk megye egynegyede van a szakadárok kezén, a szakadárok szerint a két megye fele. Non plus ultra, hogy a szakadárok – szintén novemberre – külön szavazást írtak ki.)
És ezzel még nem merül ki a káosz-lista, hisz az ország gazdaságában és politikai életében is teljes a zűrzavar. Megeshet, hogy télre gáz nélkül marad, mert Moszkva bármikor elzárhatja a csapot, hisz Ukrajna nem fizette ki 4,5 milliárd dolláros tartozását, nem hajlandó megfizetni a példátlanul magasra (1000 köbméterenként 485 dollárra) szabott árat, és Lengyelország, Szlovákia és Magyarország arra készül, hogy leállítja a nekik adott orosz gáz Ukrajnába szállítását, nemcsak azért, mert Moszkva őket is lekapcsolhatja, hanem azért is, mert nem hajlandók Ukrajna gázfogyasztását fizetni. A Donbasz nem szállít szenet. Gazdasága a csőd szélén áll. Társadalmi terméke 6,5%-kal visszaesett, kivitele máris 19%-kal csökkent, és tovább zuhan, az ipart a teljes leállás veszélye fenyegeti, hisz annak jelentős része Oroszországnak szállított, a hrivnya szabadesésben van, az állam költségvetésének 80%-át elviszi a háború.
A politikában szintén nagy a zűrzavar. Nem elég, hogy a hárompárti kormánykoalíció két pártja kilépett a kormányból, a parlament mégsem fogadta el Jacenyuk miniszterelnök lemondását. A politikai erők egy része azzal fenyegetőzik, hogy ismét tüntetéseket szervez az elnök ellen, már voltak is megmozdulások. Részben azért, mert az ország európai integrációja nem halad olyan iramban, ahogyan Janukovics (bátran puccsnak nevezhető, hisz a parlament nem válthatta le a közvetlenül megválasztott elnököt) megbuktatásakor elképzelték. Aláírták ugyan a társulási egyezményt az EU-val, de az csak 2016-ban lép életbe. Még nagyobb okot látnak az új elnök, Porosenko elleni lázadásra, hogy – legalább a megbékélés halvány reményének a felvillantására – hajlandó lenne széles körű autonómiát adni a szakadárok kezén lévő területeknek.
Hogy az elnök mennyire túsza lett a szélsőséges erőknek, beszédesen demonstrálja az, ami Kárpátalján történik. Nemcsak arról van szó, hogy „Kárpátalja ne háborúzz!” jelszóval tüntetnek. (Az ukrán šešeljisták ugyanazt csinálják, mint Milošević idején nálunk csinálták: a magyarokat mozgósítják, és mögöttük a géppisztolyos nacionalistákkal minden előkészület nélkül bevetik őket a harcba.) A választási bizottság és a fellebbviteli szerv meghiúsította Porosenko választási ígéretének teljesítését, hogy Kárpátalján magyar többségű választási körzet létesül. (Kárpótlásul Porosenko pártja befutó helyen indítja listáján Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét.)
Nem ellentmondás, hanem csak a helyzet bonyolultságának újabb adaléka: a fent elmondottak ellenére a jelenlegi parlamenti választásnak mégis lehet pozitív hozadéka. Véget vethet annak az áldatlan és tarthatatlan állapotnak, hogy Porosenkonak nincs parlamentje, nincs pártja, nincs politikai támogatottsága. A 2012 októberében 2017-ig terjedő mandátumra megválasztott parlamentben ugyanis nagy átcsoportosulással radikális változások játszódtak le, maga a parlament összetétele azonban változatlan maradt. A változásokat mutatja, hogy Janukovics pártjának, a Régiók Pártjának 2012-ben megválasztott 186 képviselőjéből 120 maradt a helyén. Julia Timosenko Haza nevű, pártjának, mely a jelenlegi miniszterelnököt „adta,” a képviselőinek száma is 101-ről 88-ra apadt. Két képviselőt veszített a szélsőséges Szvoboda nevű párt is: 37 helyett most 35 képviselője van. Az Ukrán Kommunista Párt megőrizte 32 képviselőjét. Klicsko UDAR nevű (egyes magyar lapok Ütésre fordítják nevét, közben ez betűszó: Ukrajna Reformistáinak Demokratikus Szövetségét jelenti) pártja kettővel – 40-ről 42-re – növelte képviselőinek számát. A korábban a kis pártokhoz tartozó és független 50 képviselő helyett létrejött két új párt: a Gazdasági Fejlődés és a Szavazzon az Európai Ukrajnára elnevezésű párt 36-36 képviselővel, 59 képviselő független maradt. Most remény nyílik arra, hogy a Petro Porosenko Blokkja nevű párt legalább ilyen zűrzavaros választáson többséget szerez, és megteremtődik a rendeződés első – gyenge – feltétele.
