Ungvári tudósítónktól
Nem mert ellenszegülni az ügyészségi óvásnak a beregszászi járási önkormányzat, s feladta korábbi elhatározását, hogy a plenáris ülések az ukrán és a magyar himnusz eléneklésével kezdődjenek. A radikális Szvoboda egytucatnyi(!) híve, kik a járási tanács épülete előtt demonstrál(gat)tak, elégedetten dörzsölhették markukat.
Felfokozott érdeklődés kísérte a Beregszászi Járási Tanácsnak az első őszi ülésszakát. A megkülönböztetett figyelem persze nem annyira a Bereg-vidék szociális-gazdasági helyzetének, ügyeinek szólt, mint inkább annak: mernek-e szembemenni az ügyészségi vétóval a többségében magyar képviselők.
Nem mertek.
Az előzményekről röviden azt kell tudni, hogy idén júniusban, a nyári vakáció előtti utolsó ülésén a Beregszászi Járási Tanács nagy többséggel úgy határozott, ezentúl az ukrán mellett a magyar himnusz eléneklésével kezdődnek a testületi alkalmak. A döntés hatalmas médiavisszhangot váltott ki, még az országos csatornák is kiemelten foglalkoztak a témával. A nemzeti-radikális erők persze rögtön felemlegették újra a szeparatizmust, az ország szuverenitásának veszélyét. Hisztériakeltésük nyomán pár nappal később a beregszászi járási ügyészség törvény- és alkotmányellenesnek minősítette az egyetlen magyar többségű ukrajnai járás képviselő-testületének határozatát, s arra vétót vetett ki. Ez pedig azt jelentette, hogy a legközelebbi ülésen kötelező visszatérni a kérdésre.
Visszatértek, az eredmény ismert. Holott a törvények értelmében lehetőségük lett volna megerősíteni saját korábbi határozatukat, az sehol sem volt megírva, hogy engedelmeskedniük kellett volna az ügyészségi intésnek. Még az ülést megelőzően több olyan szakértői vélemény is megjelent, ami azt erősítette meg, igenis joguk van a magyar nemzetiségű képviselőknek használni saját nemzeti szimbólumaikat, beleértve ebbe a himnusz éneklését is. Ám a bátorítás sem segített.
Az ominózus ülésen a 64 képviselőből 54-en jelentek meg. Az ukrán himnusz fel is csendült, viszont a magyar már nem. Pedig ekkor még nem is vonta vissza a grémium júniusi, nagy port kavart döntését… Nem sokkal később aztán Bihari András járási önkormányzati elnök ismertette a himnusz-ügyben kialakult helyzetet, miután a képviselők saját korábbi határozatukat semmisnek nyilvánították. Emellett még egy olyan ügyrendi módosítást is eszközöltek, miszerint a jövőben az ukrán himnuszt is csak ünnepi alkalmakkor játsszák le. Sovány vigasz – mondhatnánk.
A rosszul sikerült himnusz-sztorit kihasználva a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetése nem mulasztotta el megróni opponensét, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséget (UMDSZ). Ebben az esetben talán joggal. Ugyanis az a helyzet, hogy a legmagyarabb kárpátaljai járásban az UMDSZ koalíciót alkot a hatalompárttal, az egész kezdeményezés tőlük eredeztethető. A KMKSZ most azt veti a szemére, hogy nem volt kellő bátorsága kiállni az ügyért, s képviselőik helyt adtak az ügyészségi óvásnak, miközben az ellenzéki szerepet választó kulturális szövetség tíz képviselője nemmel voksolt. Ez igaz is, csakhogy valahol szintén igazat kell adni a másik tábor azon képviselőinek, akik meg azt mondják, ők legalább megpróbálták. Tény, hogy nem sikerült, visszalépni kényszerültek, de a KMKSZ az előző ciklusban, amikor még ők voltak vezető pozícióban a járási önkormányzatban, kísérletet sem tett hasonlóra.
A kívülállónak pedig az lehet a legszomorúbb ebben az egész történetben, hogy miközben a nacionalista érzelműek összecsapják tenyerüket örömükben, a két magyar érdekvédelmi szervezet még most is a másikra mutogat, holott együtt, közös erővel mennyivel könnyebb lehetne…
