A témával kiemelten foglalkozik a kárpátaljai sajtó, sőt az országos híradásokban is téma az a veszélyhelyzet, amit a már kényszerűségből bezárt bányában korábban végzett szakszerűtlen kitermelés okozott. Ám azt senki sem firtatja, hogy nem csupán szociális, gazdasági kérdésről van itt szó, hanem roppant komoly nemzetiségi vetülete is van ennek az egésznek. A kérdés ezen aspektusára a Kárpáti Igaz Szó ukrajnai magyar lap hívta fel a figyelmet, s azt nekiszegezte az illetékeseknek is.
A válaszokból az látszik, eddig ők erre nem is figyeltek oda, ám a reagálásaikból az is kiérződik, ezután sem nagyon fognak. Az sem igazán foglalkoztatja őket, hogy gyakorlatilag családokat szakítanak szét, mert a költözésre ítéltek szinte mindegyikének közeli rokona él a településen. Márpedig a több tíz kilométeres távolság igenis számottevő, s akkor arról még nem is szóltunk, hogy új helyükön mihez kezdenek az emberek, hol fognak például dolgozni?
Ilyen és ehhez fogható kérdések tömkelege foglalkoztatja a helybélieket, a köz véleményével a jelek szerint azonban a fölsőbb szinteken nem igazán törődnek. A már említett lap a Kárpátaljai Megyei Nemzetiségi Osztály vezetőjétől, a magyar többségű Bereg-vidéken született, de ukrán nemzetiségű Jurij Huzinectől érdeklődött, aki azzal hárított: az átköltöztetést nem nemzetiségi okok szülték, ennélfogva ilyen aspektusból nem vizsgálják a kérdést. Arra, hogy új lakóhelyükön esetleg nem magyar vagy román iskolába járnának majd a gyerekek, a hivatalnok nem tudott és nem is óhajtott reagálni.
Válaszolt viszont Fegyir Sztan, a területileg illetékes Técsői Járási Állami Közigazgatási Hivatal alelnöke. Sok jóval nem kecsegtetett, csak megjegyezte: az áttelepülőknek alkalmazkodniuk kell majd a megváltozott körülményekhez…
Közben Talaborfaluban már kijelölték a területet is a betelepülőknek, a papíron már kész tervek szerint egy kisebb lakónegyedet hoznak létre. Nyolc tömbházban 116 szlatinai család talál otthonra, valamint tizenhét kertes családi ház is épül. A tervben szerepel egy 330 tanulót befogadó iskola és 140 gyerek elhelyezésére alkalmas óvoda létesítése is. Hogy azokban milyen nyelven zajlik majd az oktatás, azt nem tudni, de ismerve a gyakorlatot, feltehetően államnyelven, azaz ukránul.
Miközben a megyei vezetés már-már dicshimnuszokat zeng magáról, hogy többéves kényszerpálya után nagyon úgy fest, végre megindul az átköltöztetés folyamata, az embereket senki sem kérdezi. Emiatt egyre nagyobb a felháborodás Aknaszlatinán. A tősgyökeres lakosok így, hogy kezdenek egyenesbe jönni a dolgok, mind jobban aggódnak. Azt mondják, itt születtek, itt nőttek fel, s itt is akarnak maradni. Erre kellő akarat mellett lenne is lehetőség, Kocserha János alpolgármester tájékoztatása szerint ugyanis a nagyközségben van egy 60 lakásos félbehagyott épület, amit be lehetne fejezni. Talán még olcsóbb is lenne, mint másutt újat építeni. Másrészt van kivásárolható terület is, amin fel lehetne húzni egy másik panelházat. És akkor már csak a 17 családi ház ügyét kellene megoldani. Mindez azt jelentené, hogy a gyerekek helyben maradnának, és továbbra is anyanyelvű oktatásban részesülnének. Ám az alternatíva nem érdekli a döntéshozókat. Jól tükrözi a helyzetet, a viszonyokat, hogy a helyi vezetőkkel még csak nem is egyeztetnek, jobbára a fejleményekről ők maguk is utólag értesülnek, sokszor például a sajtóból...
Van, aki szerint nincs is szó veszélyről, azt csak direkt felfújták, lehet, hogy az állami büdzséből kiutalt több tízmillió hrivnyából egyesek majd jól megszedik magukat, mert az ilyen nem ritka errefelé.
– Minket meg sem kérdeztek, hogy el akarunk-e menni, s ha igen, hová – mondja a veszélyzónában élő Takács Ferenc. – A legnagyobb gond, hogy az emberekbe beleültették a félelmet. A szakadék mintegy 300 méterre van a házunktól. Hogy mekkora veszélyt jelent? Nem fér az ember fejébe, hogy míg az a panelház, amiben élünk, a veszélyzónában van, a mintegy 10 vagy 30 méterre lévő ugyanekkora két épület már nem, mint ahogy a vasútállomás, a templom és a fűrésztelep sem. Sokunknak vannak öreg hozzátartozói. Széjjel lehet családokat bombázni csak azért, mert valahol valakik így döntöttek? Nem a Sztálin-rendszerben élünk…
Egy másik tősgyökeres szlatinai, idősebb Togyeriska László szerint az embereket el sem kell költöztetni. A szóban forgó házak alatt semmilyen bányajárat nincs, a régi tervrajzok szerint például az a tömbház, amelyben élnek, sziklára épült. A kráterek akkor keletkeztek, amikor hozzá nem értő módon az egyik bányajáratból intenzíven szivattyúzni kezdték a vizet. Amióta ezzel leálltak, nincsenek újabb szakadékok. A régi kráter szélén üresen álló ház azóta meg sem moccan, sorolja az idős férfi.
A szlatinai probléma valószínűleg tovább fog terebélyesedni, s garantált, hogy még jó néhányszor hallunk róla.
