Ungvári tudósítónktól
Sok esetben bizony a Kárpátalján történő politikai, társadalmi, közösségi ügyek elterelik a figyelmet az egyéni teljesítményekről. A híradások szűkülő érdekérvényesítésről, az oktatási rendszerünket folyamatosan érő támadásokról, emlékműveink meggyalázásról szólnak. S eközben méltánytalanul kevés szó esik kimagasló tehetségeinkről, holott ők is figyelmet érdemelnének. Húsvét előestéjén ezért egy ilyen fiatalt próbálok meg bemutatni a Magyar Szó olvasóinak.
Az ukrán–magyar határ menti Csap városában született Filep Anita jelenleg az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakiskola negyedéves karnagy szakos hallgatója. 18 éves kora ellenére már ismerősen cseng a neve mind Kárpátalján, mind külhonban. Lassan tíz éve ad elő megzenésített verseket. Ez hozta meg számára az igazi népszerűséget.
– Az óvodában a legtöbb gyerek arról álmodik, hogy híres sztár, esetleg tanár lesz. Már kiskoromban is szerettem énekelni, három-négy évesen otthon a macijaim alkották a közönséget, én voltam a művész, tanítottam is őket. Szüleim meglátták bennem a zenére, éneklésre való hajlamot, s beírattak a helyi zeneiskolába. Az általánosban próbálkoztam népdalénekléssel, ennek révén több versenyre eljutottam, s így még inkább közelebb kerültem a zenéléshez. Továbbá tagja voltam egy énekegyüttesnek, szólistaként most is besegítek nekik. Mivel a játék mellett nagyon szeretek énekelni, akkori kórusvezetőm és zenetanárom, Balogh Enikő tanácsára karmesterire jelentkeztem. Így a kettőt együtt folytathattam – tart egy kis visszaemlékezést a tehetséges diáklány.
Hogy onnan ered az az irány, ami költők verseinek megzenésítésére irányul, Anita kifejti: egyik tanárának ötlete volt, hogy tegyék félre kis időre a népdalokat, és próbálják meg ezt a stílust gitárkísérettel. Kezébe került így néhány könyv a magyar klasszikusok verseinek kottáival. S hogy kiknek a műveivel szokott leggyakrabban fellépni? Sorolja: „A magyar klasszikusokat és napjaink kárpátaljai költészetét egyaránt felhasználom. A teljesség igénye nélkül Horváth Sándor Mert a haza, Kovács Vilmos Verecke, Tárczy Andor Ungnak és Tiszának, Vári Fábián László Hajnali virágének, Bartha Gusztáv József Attiláról című költeményei szerepelnek repertoáromban.”
Filep Anita természetesen más stílusban is kipróbálta már magát. Többször adott elő modern zenét is, például a Hooliganstől vagy a legendás Máté Pétertől ismert számokat.
A csapi énekes pacsirtának fontos támaszt jelentenek a szülei. Minden kárpátaljai koncertjén ott vannak, vele együtt izgulnak, mindenben segítik. Mint mondja, igen hálás érte. Régebben külföldre is elkísérték, de mióta egy kicsit nagyobb és önállóbb lett, oda már egyedül utazik. Legtöbbször az eszenyi Ritmus néptáncegyüttessel lép fel. Míg ők táncolnak, ő felkészül, majd míg ő énekel, ők addig átöltöznek, pihennek. Szóval jól kiegészítik egymást.
– Több fellépésen vettem részt határon innen és túl – folytatja. – Magyarországon, Felvidéken, Vajdaságban, Erdélyben. Itthon Beregszászban, Ungváron, különböző irodalmi esteken, megemlékezéseken, a vereckei emlékműnél. Korábban a Kárpátaljai Magyar Folklórfesztiválon Nívódíjjal tüntettek ki. Tavaly az UMDSZ a Magyar Kultúra Ápolásáért elismerő oklevélben részesített. A Megzenésített Versek Zentai Fesztiválján 3. helyet értem el. Nem igazán tudnám egyiket sem kiemelni, mindegyiknek megvan a maga értéke. Soha nem az elismerésekért dolgozom, hanem a részvételért, valamint hogy magamnak és tanáromnak bizonyítsak.
Filep Anita tervei között szerepel a pesti akadémia is. A magyar főváros mégiscsak nagyobb kulturális központ, úgy véli, ez elősegítené érvényesülését. Ugyanakkor hozzáteszi: nincsenek olyan tervei, hogy kint maradjon, szeretne szülőföldjén és külföldön egyaránt jól teljesíteni, maradandót alkotni.
Persze, jut idő a szórakozásra. „A barátaimra mindig tudok időt szakítani. Bár a diszkó meg a nagy bulik nem az én világom. Inkább a csendes szórakozást kedvelem. Lehet, szakmai ártalom, de klasszikus zenét hallgatok legszívesebben.” Most pedig már javában készül az ünnepekre, a sok-sok locsoló fogadására…
