Ungvári tudósítónktól
Az ukrán parlament a héten második olvasatban is elfogadta a kisebbségbarát nyelvtörvényt. A jogszabály alapvető újítása, hogy meghatározza azt a nyelvi jelenléti küszöböt, amely az adott nyelvet a regionális státuszra feljogosítja. Az ellenzéki erők éles kritikákat fogalmaznak meg, ellenállásra, tüntetésekre szólítanak fel.
Ungváron a megyeháza előtt napok óta állnak a radikális Szvoboda, az egyesült ellenzék – Batykivscsina és Változások Frontja –, valamint a Vitalij Klicsko-féle párt, az Udar (Ütés) sátrai. Az említett politikai pártok képviselői közben sajtótájékoztatón mondták el véleményüket a kialakult helyzetről. Valamennyien negatívan nyilatkoztak a héten elfogadott jogszabályról, a Szvoboda megyei vezetője egy újabb Majdant, azaz forradalmat vizionál. Oleg Kucin szerint már nem elég a szavak és lózungok szintjén demonstrálni, úgy látja, eljött a cselekvés ideje. Pártja várja azok jelentkezését, akik hajlandóak Kijevbe utazni, és ott tiltakozni. Konkrétan Lelekács Tamás, pártjuk ungvári vezetője a koordinátora ennek az akciónak. Érdeklődésünkre elmondta: néhány személyautóval és egy Ikarusszal szvobodások egy csoportja már útnak indult Kijev felé, de várják a további jelentkezőket. Akkor lennének elégedettek, ha feloszlana a parlament.
Valerij Luncsenko az ukrán államiságot érzi veszélyben. A Változások Frontja kárpátaljai vezetője az ország területét, az államnyelvet, a nemzeti szimbólumokat az ukrán államiság alapjainak tekint, amiből szerinte jottányit sem szabad engedni. Ezek után a zászlót, a címert, a függetlenséget vagy a demokratikus választást engedjük ki a kezünkből? – tette fel a kérdést.
A Batykivscsina megyei szervezetének első helyettese, Anton Livrinc arra próbálta biztatni a helyi szintű önkormányzatokat, hogy tartsanak rendkívüli üléseket, ahol tiltakozó felhívást fogalmaznának meg, hogy jobb belátásra bírják a jelenlegi vezetést. Egyébként pedig amellett agitált, hogy az ősszel esedékes választásokon a kárpátaljaiak protest szavazataikkal büntessék meg a kormányzó erőt a szerinte államromboló törvény miatt. Ő és pártja szövetségese, Valerij Luncsenko is kilátásba helyezte: hatalomcsere esetén minden olyan törvényt visszacsinálnak, ami nekik nem tetszik. A nyelvtörvény mellett ide tartozik az új adókódex és a nyugdíjreform is.
A szóban forgó sajtótájékoztatón Szerhij Fedaka történész, újságíró és politológus megkérdőjelezte, hogy a jogszabály-tervezetet megszavazók egyáltalán józanok voltak-e. Kétségbe vonta, hogy a kormányzó Régiók Pártja ezzel bármit is profitálhat a választások közeledtével.
Péter Ruszlan, az ungvári székhelyű Liga Dipkorpusz civil szervezet elemzője ellenben egész másképpen látja a helyzetet: „Nem látok semmi kivetnivalót abban, ha az egy tömbben élő kisebbség saját anyanyelvét használja a mindennapos érintkezésben és a hivatali ügyintézésben. Véleményem szerint ez jár nekik, s bevett európai civilizált gyakorlatról van szó. Jogaik korlátozásától Ukrajna még nem lesz erősebb. Sőt, én még azt sem tartom ördögtől valónak, ha Kárpátalján, tekintettel az itt élő nagyszámú magyarságra, az ukrán tannyelvű iskolákban az idegen nyelvek között a magyart is oktatnák, akár kötelező jelleggel, de legalábbis választható tantárgyként, esetleg fakultatív módon. Úgy gondolom, ez az egész túl van politizálva, ami a választások közeledtével nem meglepő, ám azt nagy túlzásnak tartom, hogy a nyelvtörvény önmagában veszélyeztetné az ország függetlenségét, nemzeti érdekeit. Sokkal inkább az ukrán–orosz ellentét tükröződik vissza ebből az egész ügyből.”
A törvény kidolgozásában Tóth Mihály, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke is részt vett. A Magyar Szó tudósítójának elmondta: „A jogszabály alapvető újítása, hogy meghatározza azt a nyelvi jelenléti küszöböt, amely az adott nyelvet a regionális státuszra feljogosítja. Ezt tíz százalékban állapítja meg. A jogszabály a 18 felsorolt nyelv számára a regionális státusz elérését abban az esetben is lehetővé teszi, ha a legutóbbi népszámlálási adatok tíz százaléknál alacsonyabb nyelvi jelenlétet mutattak ki. Ez az adott – községi, járási, városi és megyei – tanács döntése, illetve az adott közigazgatási egység területén élők tíz százalékának aláírással alátámasztott kezdeményezése alapján történhet meg. Hogy egy konkrét példával éljek: ilyen döntést hozhat az Ungvári Városi Tanács, annak ellenére, hogy a magyar nyelvűek aránya a megyeszékhelyen tíz százalék alatt van, s ilyen döntés születhet, amennyiben egy ilyen kezdeményezést az ungváriak tíz százaléka szignójával támogatott.”– magyarázta Tóth Mihály, majd hozzátette: „A törvény részletesen szabályozza a regionális nyelvnek a közéletben, a hivatalokban, illetve a hivatalokkal való kapcsolattartásban történő alkalmazását. A hivatalos személyek számára követelmény a regionális nyelv tudása, a peres felek egyetértése esetén alkalmazható a bírósági eljárásokban. A helységneveket és földrajzi neveket kötelező feltüntetni a regionális nyelveken, mint ahogy a személyneveket is a személyi azonosságot igazoló okmányokban. A törvénytervezet ezen túl a felvételi vizsgák nyelvéről, és ami számtalanszor felmerült már: az iskolai bizonyítványoknak a kisebbségi nyelveken való kiállításáról is rendelkezik. Persze, a puding próbája az evés, ám ez már a gyakorlati alkalmazás területéhez tartozik. A jogalkotó véleményem szerint a törvény második olvasatban való elfogadásával jelentős lépést tett a nyelvi viszonyok rendezése, az emberi jog általános alapelveinek és a Charta követelményeinek érvényesítése tekintetében.”
