Ungvári tudósítónktól
Életének hatvanadik mérföldkövéhez ért Dupka György, akit sokan csak a kárpátaljai magyarság mindenesének neveznek. A megyehatárokon túl is így azonosítják, neve a Vajdaságban sem ismeretlen, hiszen számos irodalmi, művelődési fórumon tette már tiszteletét, s szerzett sok barátot, ismerőst.
Talán sorsszerű, hogy a kárpátaljai magyar költő éppen a magyar költészet napján született. Hatvanadik születésnapján a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában író-olvasó találkozó keretében méltatták és mutatták be az Együtt című irodalmi lapot, aminek ő a megálmodója. A tizedik évfolyamába lépett kiadvány mára olyan szintre emelkedett, hogy magát a lapot, illetve szerzőit jegyzik a Kárpát-medence minden tájegységében, olvasói köre (hála az internet világának) is jelentősen bővül. Születésnapja apropóján Dupka György felidézte irodalmi pályafutásának kezdeteit, tanárait, barátait, akik segítették útja során. Mint mondta, sokszor nyílt lehetősége az anyaországba való átköltözésre, de az ugocsai szülőföldből származó gyökerei nem engedték. Születésnapján SMS-ben, telefonon, interneten több százan köszöntötték az ismert kárpátaljai irodalmárt és kisebbségi mindenest. A Magyarok Kijevi Egyesülete az ünnepeltet Etelköz-díjban részesítette több évtizedes közéleti tevékenysége elismeréséül. A díjat májusban Kijevben adják át.
Az ünnepelt méltatására álljanak itt Pomogáts Béla irodalomtörténész szavai, aki 2009-ben a Julianus-díj átadásakor így köszöntötte őt: „A kisebbségi lét mindig elszánt és hűséges embereket kíván: áldozatos munkát, állandó készenlétet, meg nem alkuvó bátorságot. Máskülönben elszakadnak a nemzeti közösség egyben tartó kötelékei, és a széthulló társadalom maga alá temeti az anyanyelvet, a nemzeti kultúrát és a nemzeti történelmet. Olyan emberekre – írókra, publicistákra, szerkesztőkre, kutatókra, könyvkiadókra – van szükség, akik vállukra veszik egy veszélyeztetett nemzeti közösség terheit, gondozásukba veszik a közös örökséget – fényeket gyújtanak abban a rideg homályban, amelyet a nemzeti kizárólagosságot képviselő rendszerek – zsarnokságok a demokrácia maskarájában – próbálnak fenntartani annak érdekében, hogy őshonos nemzeti közösségeket számoljanak fel. Kevesen vannak az ilyen emberek, és minél kisebb a gondjukra bízott nemzeti közösség, annál kevesebb a rátermett, tapasztalt és áldozathozatalra kész vezető.”
Dupka György 1952-ben a Beregszászhoz közeli Tiszabökényben született (alig néhány kilométerre a magyar határtól), szülőfalujában, majd a péterfalvai Kölcsey Középiskolában tanult, végül az ungvári egyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát. A hetvenes évek végétől a Kárpáti Igaz Szó című lap munkatársa, később a Kárpáti Kiadó magyar osztályának szerkesztője, 1992-től az Intermix Kiadó vezetője. Irodalmi munkásságát hol engedélyezett, hol betiltott értelmiségi körökben kezdte, a rendszerváltozás után a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség egyik megszervezője, 1993-tól a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének alapítója és elnöke, 1991-től az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség egyik létrehozója, elnökségének tagja, 2008-tól a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója. Negyven éve jelennek meg szépirodalmi, publicisztikai és történeti művei.
Nagy érdeme, hogy az ő forráskiadványai dokumentálták először és hitelesen azt a közösségi kálváriát, amelyet a kárpátaljai magyarságnak 1944–1945 telén és tavaszán át kellett élnie.
