tiltakozik erőteljesen a két mérvadó kárpátaljai magyarságszervezet, mindhiába emeli fel a hangját egyre több magyarországi politikus, Ukrajna oktatási minisztériuma nem szándékszik hatálytalanítani a nemzetiségek iskolai oktatásának államnyelvre történő átállítását előirányzó rendeletét, mindössze a végrehajtás módjáról és határidejéről hajlandó tárgyalni a kisebbségekkel. Mindezt a kárpátaljai munkaviziten tartózkodó Olekszandr Szemenenko, a tárca nemzetiségi oktatással foglalkozó főmunkatársa jelentette ki.
Ivan Vakarcsuk oktatási miniszter még május végén írta alá azt a 461. számmal ellátott minisztériumi rendeletet, ami úgy javítaná az államnyelv oktatását az ukrajnai nemzetiségi tanintézményekben, hogy az órák túlnyomó többségét egyszerűen ukránul tanítanák. Az átállásra három évet szabtak meg. Szemenenko most a rendelet megvalósításának időbeni ütemezéséről tárgyalt nemzetiségi iskolák vezetőivel és oktatási szakemberekkel Kárpátalján. Azon felvetésre, hogy a rendeletet – alkotmányt és törvényeket sértő tartalma miatt – haladéktalanul vissza kellene vonni, azt válaszolta: az utasítás hatályon kívül helyezéséről szó sem lehet, a minisztérium csak a végrehajtás módozatairól és határidejének esetleges meghosszabbításáról hajlandó tárgyalni.
A szaktárca képviselője még azt is mondta, hogy a rendelet ellen egyedül a magyar kisebbség tiltakozott az oktatási minisztériumnál, sem az ukrajnai románok, sem a lengyelek vagy krími tatárok részéről nem merült fel kifogás. Az ukrajnai kisebbségek közül – az oroszokat leszámítva – a magyarok rendelkeznek a legfejlettebb anyanyelvű oktatási rendszerrel az óvodától kezdődően a felsőoktatással bezárólag.
Korábban egyébként Szájer József fideszes EP-képviselő Kijevben tartózkodva személyesen fogalmazta meg kifogásait a rendelet tartalma miatt, legutóbb pedig Jeszenszky Géza emelte fel hangját a helyi magyar iskolarendszert alapjaiban veszélyeztető rendelet miatt. Az egykori magyar külügyminiszter az ukrán diplomácia jelenlegi vezetőjéhez, Volodimir Ohrizkóhoz címezte levelét. Kollégáját, akit a levélben „Kedves Barátom”-ként titulál, arra kéri: járjon közbe miniszter kollégájánál a nemzeti kisebbségek jogait sértő rendelet módosítása érdekében. A magyar külügyminiszteri posztot 1990 és 1994 között betöltő politikus megállapítja: „…az országaink közötti hagyományos jó viszonyból, és a magyarok által is lakott ukrajnai területeken a két nemzet tagjai között kialakult megértésből is következik, hogy ne változzék meg egy több évtizedes gyakorlat, hogy Ukrajna magyar nemzetiségű állampolgárai a jövőben is otthon érezhessék magukat szülőföldjükön, aminek egyik alapvető feltétele a nemzeti tudat megőrzését biztosító anyanyelvi oktatási rendszer fennmaradása. A mostani rendelet az esélyegyenlőségre hivatkozva korlátozná, néhány éven belül pedig megszüntetné a nemzeti kisebbségek önálló oktatási intézményeit.”
Végezetül a szerző az európai gyakorlatra és tapasztalatra hivatkozva megállapítja: „Évszázados tapasztalat, amelyet a nemzeti kisebbségek oktatási szakemberei csak megerősítenek, hogy az anyanyelven sokkal eredményesebb a tanulás, tehát az anyanyelven történő elemi és középfokú képzés biztosítja a valódi esélyegyenlőséget, azt, hogy az iskolából kikerülő tanulók eredményesen illeszkedhessenek be a társadalomba. A hivatalos nyelvet igazán jól csak megfelelő anyagi és személyi feltételek mellett idegen nyelvként tanulva lehet elsajátítani. Akik felsőfokú tanulmányokat kívánnak folytatni ukrán nyelven, azok a megfelelő nyelvi alapokat a magyar iskolában megszerezve és anyanyelvükön téve le a felvételi vizsgát, épp olyan eredményesen fogják tudni ukránul folytatni tanulmányaikat, mint sok százezer európai kortársuk, akik a középiskolát hazájukban anyanyelvükön elvégezve az EU valamelyik más országának egyetemén tanulnak hosszabb vagy rövidebb ideig.”
