A vereckei honfoglalási emlékmű elleni legutóbbi vandál támadás óta már két hét telt el, de az ukrán nemzeti radikális erők dühe semmit sem csitult. Vezetőiknek nyilatkozataiból kiérződik, ha tehetnék, azonnal ledózerolnák. Szerintük amíg a magyar honfoglalási emlékmű a helyén áll, nem lehet szó ukrán–magyar megbékélésről, toleráns egymás mellett élésről.
Hivatalos átadása, 2008 nyara óta ötödször gyalázták meg a Vereckei-hágón felállított zarándokhelyet. Az elkövetőket, a Szvoboda (Szabadság) párt három megyei aktivistáját két napon át tartották fogva, azóta szabadlábon vannak, de a rendőrség csoportos garázdaság vádjával eljárást indított ellenük. Kárpátaljai vezetőjük, Oleg Kucin mindent megtesz azért, hogy ukrán nemzeti mártír szerepében tetszelegjen. Az egyik legolvasottabb kárpátaljai hetilapnak, a Riónak azt nyilatkozta: a magyar revansista erők a mai napig saját területüknek tekintik Kárpátalját, s idővel kísérletet fognak tenni a terület visszacsatolására. Az interjúban hazugnak, bizonyítatlannak nevezi a „magyarok honfoglalási meséjét”. Közben más radikális beállítottságú szervezetek követelik, fejezzék be a Kucin és társai elleni koncepciós pert, mert ők csak a nemzeti érdekek védelmezői. Szerintük a hatóságoknak nem a sajátjaik ellen kellene fellépni, sokkal inkább a soviniszta magyarok ellen, de legfőképp a Vereckei-szoros tetején álló „csúfságot” illene elbontaniuk. A szélsőséges csoportosulások aktivistái jól érzékelhetően egyre durvább hangnemet ütnek meg Verecke ügyében, de a magyar állampolgárság könnyített felvétele miatt is toporzékolnak.
A kettős állampolgárság egyébként is egyre gyakoribb vitatéma az ukrán sajtóban, s már nem csak regionális szinten. Naponta hangzanak el újabb és újabb vélemények, kommentárok, mind gyakrabban merül fel a kérdés, vajon Kijev meddig fogja még tétlenül szemlélni a kárpátaljai magyarok kettős állampolgársághoz jutását. A Zerkalo Tizsnya (Heti Tükör) című mérvadó országos hetilap terjedelmes írást szentelt a témának. A szerző, Volodimir Martin úgy látja, az egy tömbben élő kárpátaljai magyarok sajátos kis zárt világot hoztak létre, amiből teljesen kizárják mindazt, ami ukrán. A cikkíró megemlíti, hogy a legmagyarabb járásban, a Bereg-vidéken élők magyar újságot olvasnak, magyar televízióadásokat néznek és rádiócsatornákat hallgatnak, az önkormányzatokban anyanyelvükön intézik ügyeiket, gyermekeiket magyar óvodába, iskolába járatják, a határ közelsége miatt a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe járnak át dolgozni és kereskedni, sőt vásárlásaikat is odaát ejtik meg. Nem tudnak, de nem is akarnak megtanulni ukránul, semmilyen kötelékre nem törekszenek a többségi nemzettel, sőt zsigerből elutasítják azt – fűzi hozzá. A szerző szerint ezzel az életmóddal az ott élők gyakorlatilag autonóm életformát hoztak létre. Volodimir Martin soraiból érződik, emiatt elítéli őket, hiányolja a nyitást a magyar közösség részéről. Arról ugyanakkor említést sem tesz, hogy az egész Kárpát-medencében Ukrajna az egyetlen ország, ahol a nemzeti kisebbségek semmilyen normatív támogatásban nem részesülnek az állam részéről.
Az állampolgársági törvényre visszatérve: Martin úgy vélekedik, hogy ezzel Budapest voltaképp megszondáztatja a szomszédjait, s ahol a legcsekélyebb ellenállásba ütközik, mint például Kárpátalján, ott a későbbiekben merészebb követelésekkel is élhet. Szerinte Magyarország tudatosan beavatkozik más ország belügyeibe, sérti annak szuverenitását, amikor diplomáciai kirendeltségein, esetünkben Ukrajna területén osztogatja az állampolgárságot úgy, hogy tisztában van vele, erre az adott ország hatályos jogrendje nem ad lehetőséget.
Az egyik legjegyzettebb kárpátaljai politológus, Volodimir Pascsenko az elmérgesedett szituációt elemezve rámutat: mindig könnyebb valami vagy valakik ellen szövetkezni, mintsem egy nemes ügyért. Szerinte a megyében különösebb támogatással nem bíró ultranacionalisták ilyen olcsó módon próbálnak meg nagyobb hírnévre szert tenni, s ebben kezükre játszhat az elhúzódó válság, az elkerülhetetlen megszorítások miatt jól érzékelhető szociális feszültség, az emberek dühe. Ilyenkor könnyű ellenségképet festeni – jegyzi meg. S a szvobodásoknak – akik szabályszerűen büszkék Verecke szent helyén művelt sokadik rongálásukra – a kettős állampolgárság bevezetése is a kezükre játszik. Az emberi irigység ugyanis nem jó tanácsadó, márpedig az alkalmat megragadva azt hangoztatják: EU-s útlevéllel milyen jó lesz a magyar szomszédnak, elmegy ide-oda, Európa gazdagabb szegletébe pénzt keresni, mi meg itt dolgozhatunk rájuk, ha nem vigyázunk, rabszolgasorsba terelnek. Az állampolgársági törvény kapcsán az idézett elemző szintén hiányolja Kijev fellépését.
