Ungvári tudósítónktól
2012-t írunk. Még csak ízlelgetjük a sárkány évének első napjait. Itt, Kárpátalján azt reméljük, nem fog ránk tüzet okádni. Helyette békés, magyar közösségünk szempontjából eredményes esztendőt tartogat inkább. S bár ilyenkor még az elmúlt esztendőben történteket raktározzuk el agyunkban, azért már előre is tekintünk, s megfogalmazódik az örök év eleji kérdés: vajon mit hoz az számunkra?
Valóban, mit tartogat a kárpátaljai magyar közösség számára a sárkány éve? Hogy egy év múlva mit és hogyan összegezhetünk, ma még nem tudni, ám az biztos, két esemény alapjaiban befolyásolhatja, közvetett módon meghatározhatja az ukrajnai magyar kisebbség jövőjét. Az idén esedékes népszámlálásra és az év végi parlamenti választásokra gondolok.
Nézzük az előbbit! A tét nem kevés. Ki tudná előre megmondani, a 2001-es népszámlálás óta eltelt tíz év alatt mennyivel csökkenhetett magyarjaink száma Ukrajnában, főként a Kárpátok lábánál? Merik-e vállalni gyökereiket a vegyes házasságban élők, s gyermekeiket milyen nemzetiségűnek tüntetik fel? Nagy kérdés, milyen számban települtek át az utóbbi egy évtizedben, és a fiatalok közül mennyien mentek odaátra tanulni. Olyanok, akiket megijesztett az erőszakkal ukránosított emelt szintű érettségi, amin ugye csak most sikerült lélegzetvételnyi módon lazítani. Feltehetőleg az sem a mi statisztikánkat növeli, hogy miközben apáink, nagyszüleink szép lassan – dehogyis lassan, épp ellenkezőleg, fájóan gyorsan! – örökre itt hagynak bennünket, addig egyre kevesebb magyar gyermek születik köreinkben. Hallottam olyan bizakodó véleményeket, hogy majd a roma kisebbség kisegít bennünket. Számokban lehet, hogy így lesz…
A kedvezőtlen előjelek tudatában majdhogynem biztosra vehető, százötvenezer alá csökken a kárpátaljai magyarok száma. Ellenben nagyon nem mindegy, mennyivel. Ma még stabilan tíz százalék fölött van az aránya a megye összlakosságához képest, de drukkolnunk kell, hogy ez ne csökkenjen a lélektani tíz százalékpont alá. Sok más miatt azért se, nehogy veszélybe kerüljön a magyar nyelv regionális státusza a nyelvtörvény remélt elfogadása esetén. Ez egy olyan esély, ami ha most nem valósul meg, talán már sohasem.
A stabil magyar közösség számarányú megléte sok más mellett azért is fontos, hogy az állami bürokrácia még véletlenül se hivatkozhasson arra, hogy kevesen vagyunk. Mert ennélfogva sokadrangúvá alacsonyíthatják településeink óvodáinak, iskoláinak, kultúrházainak működtetésének, fejlesztésének kérdését, a felsőoktatási rendszerünkről nem is szólva.
A népszámlálásnál nem kisebb a tétje az eredetileg október utolsó vasárnapjára tervezett parlamenti választásoknak sem. A kudarcos 2006-os és 2007-es próbálkozások után idén ismét felcsillanhat a remény a magyar mandátum visszaszerzésére. S erre még akkor is kínálkozik néminemű sansz, ha számunkra kedvező választókörzetet aligha szabnak. Ám az is világos, összefogás nélkül aligha sikerülhet az áttörés. Sokak meggyőződése, ha anno létrejött volna a magyar egység, kedvezőbben alakulhatott volna az előző két törvényhozási megmérettetés is, a 2010-es önkormányzati választásokról már nem is beszélve. Ez utóbbi legalább arra jó volt, hogy az elutasítók és mindig kibúvót keresők rádöbbenjenek: egyedül, a kizárólagosság alapján nem megy. Csakis együtt lehet keresnivalójuk az itt élőknek. Valamiféle erőt demonstrálni és így eredményeket, engedményeket kikönyökölni csak így lehet. Kérdéses, felismerik-e ezt, kiknek dolguk lenne…
