Két választás foglalta keretbe az elmúlt évet Ukrajnában. A téli elnökválasztáson ugyebár az a Viktor Janukovics győzött, akivel előzőleg partnerségi memorandumot írt alá az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Az őszi önkormányzati választásokon a kárpátaljai magyarság közvetlenül is érintett volt, az UMDSZ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) önállóan mérettette meg magát, s ebből mindent egybevetve a helyi magyar közösség jött ki vesztesen. Alakulhatott volna-e másként? Egyebek mellett erre is kerestük a választ az UMDSZ vezetőjével, Beregszász polgármesterével, Gajdos Istvánnal készült interjú során.
Az elmúlt évek egyre szorongatóbb kisebbségellenessége után könnyebb lett magyarnak lenni Ukrajnában, Kárpátalján? – kérdeztük indításképpen.
– A Viktor Janukovics későbbi győztes államfőjelölttel kötött partnerségi megállapodásunk éppen azt a célt szolgálta, hogy végre levegőhöz jussunk a Timosenko-kormány kisebbségellenes, fojtogató politikája közepette. Úgy gondolom, ez sikerült. Talán a legfontosabb eredmény, hogy könnyítettek az emelt szintű érettségi rendszerén, és hatályon kívül helyezték a magyar iskolák kétnyelvűsítését, ezzel pedig elukránosodásukat célzó rendeleteket. Sikerült visszaszorítani gyermekeink ukrán intézményekbe történő beíratását. Ígéretünk van arra is, hogy tovább javul a magyar végzősök helyzete, bízunk benne, hogy már a legközelebbi felvételi kampány során megszűnhet az a fura állapot, hogy még csak a magyar bölcsésznek készülő jelentkezők sem vizsgázhatnak anyanyelvükön.
A magyarság esetében a fontosabb választás azért mégiscsak október utolsó napján zajlott. Miként értékeli azt a magyar közösségünk, valamint külön az UMDSZ szempontjából?
– Szövetségünk szemszögéből az eredmények nem rosszak, viszont az összmagyarság tekintetében már nem ez a helyzet. Eredményeink a másik magyar szervezet szereplésével összemérve sokatmondók. A megyei tanácsban sikerült megőrizni korábbi 4 mandátumunkat, a KMKSZ az előzőekhez képest kettővel kevesebbet szerzett, s így most 3 képviselőjük van. A megyei jogú városokban és a járási önkormányzatokban együttvéve 49 helyhez jutottunk, a KMKSZ 32-höz. Még beszédesebb a különbség a városi és települési képviselő-testületekben. Az UMDSZ-nek 523, a KMKSZ-nek 235 képviselője van. Hasonlóan óriási a különbség a polgármesterek vonatkozásában: a 69 magyar többségű település közül 41-ben az UMDSZ által támogatott jelöltet választották, KMKSZ-es vezetője csupán 6 falunak van. A fontosabb magyar vidékeken – Ung-vidék, Munkácsi járás, Beregszász és Bereg-vidék, Ugocsa – egy kivételével sokkal erősebb pozíciókat szereztünk, azt is mondhatnám, fordult a kocka. Az előző ciklusban ugyanis Beregszászban és a járásban is a KMKSZ képviselői voltak többen, a járási tanács vezetését is ők adták, most viszont a szavazók döntése nyomán gyökeresen megváltozott a helyzet. A számok magukért beszélnek, úgy vélem, kétség sem férhet hozzá, hogy ki került ki győztesen a másik fél által szorgalmazott magyar–magyar választási vetélkedésből.
Bár az összesített eredmény egyértelmű UMDSZ-fölényt mutat, ugyanakkor az is tény, hogy a listákra leadott különversenyt a KMKSZ nyerte. Egyfajta ellentmondásnak tűnhet ez.
– Csak elsőre az. A jobb listás eredményeik nagyrészt a magyar kormány elkötelezett támogatásának, erőteljes kampányának köszönhetőek. Sokan a Fideszre szavaztak, amikor a KMKSZ-re adták voksukat. És ez az, amibe folyton megpróbál belekapaszkodni a kulturális szövetség vezetősége. Önálló, bátor és célravezető politizálás helyett a jól csengő brandet sajátítja ki, és közben látszattevékenységet folytat. Ám amikor már az egyének munkáját, személyük és tetteik hitelességét, hatékonyságát kell megítélni, nagyot változik a helyzet. S ilyenkor már a magyar kormánypolitikusok kampányolása sem segít.
n A választási vereség után Felvidéken Csáky Pál vette a kalapját, a megváltozott körülmények hatására Erdélyben Markó Béla is bejelentette távozását. Adódik a kérdés, a kárpátaljai magyarság javát szem előtt tartva, ha úgy hozná a helyzet, Ön hajlandó lenne felállni a szövetség elnöki székéből?
– Személy szerint jómagam soha nem a saját ambícióimat tekintem elsőrendűnek, hanem a köz érdekét. Az UMDSZ-t is ebben a felfogásban irányítom. Amennyiben Kárpátalján megvalósulhat a magyar–magyar összefogás, s ebben korábbi ellentéteink miatt Kovács Miklóssal, a KMKSZ elnökével mi gátló tényezők lennénk, természetesen kész lennék másnak átadni a helyemet, de ez a fajta váltás csak a két szervezetnél egyszerre, párhuzamosan valósulhat meg.
A visszaesett magyar jelenlét miatt az ukrán pártok egyre kevésbé számolnak a magyarsággal. Hogy látja, visszahozható még az egykori erős szerep?
– Ahhoz, hogy politikai értelemben újra komoly szereplőként számoljanak a kárpátaljai magyarsággal, erős együttműködési akarat szükséges a két magyar erő részéről, ennek megteremtéséhez azonban most különösen nagy szükség van Budapest bátorító, segítő szándékára. Külön-külön egyik fél sem tud meghatározóvá válni. Ha minden marad a régiben, legközelebb már nem az lesz a kérdés, hogy van-e súlyunk, hanem a puszta létünk forog majd kockán. Ideje lenne már végre ezt felismerni határon innen és túl. A mostani választásokon kíméletlen ízelítőt kaptunk az ukrán pártok gátlástalan moráljából. És senkinek ne legyen kétsége, módszereik csak durvulni fognak, hisz rájöttek, aránylag könnyen elorozhatók a magyar voksok. Már most is nagyobb támogatást kaptak a magyar vidékeken az ukrán pártok, mint a két magyar párt. Hogy ezt hogy érték el, nyílt titok. Megvették a szavazatokat. S bár eszközeik elítélendők, ezzel a jövőben már számolni kell. Egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk, s hiába sírunk, értetlenkedünk és panaszkodunk, amiért magyarjaink többsége nem hozott kellően megfontolt döntést. Csak kevesen jártasak a politikában, a mögötte megbúvó érdek-összefonódásokban, így csak egy szűk réteg képes tudatos, jó értelemben vett magyar döntést hozni. A többség – s ebben szerepet játszik a kiábrándultság, a szegénység, az elkeseredettség – hajlandó pillanatnyi haszonért elfecsérelni értékes, jövőt formáló, megmaradásunkat segíteni képes szavazatát.
Újra ön lett legmagyarabb városunk polgármestere. Sok ellentmondásos hír jelent meg a Beregszász történelmi nevének visszaállításáról tartott referendumról. Most akkor sikerült vagy nem?
– A jó hír, hogy a referendumon az igenek győztek, a rossz viszont, hogy magát a véleménynyilvánítást eredménytelennek nyilvánították. A 10062 szavazóból 4688-an Beregszászra szavaztak, 4358-an ellene. Ám túl sok volt, pontosan 1016 az érvénytelen voksok száma. Márpedig csak akkor érvényes egy referendum, ha a szavazócédulát kézhez kapók legalább fele támogatja az ügyet. Alig háromszáz szavazaton múlott, ez így különösen fájó.
