Nemcsak Magyarországon, hanem Kárpát-medence-szerte megemlékeztek ezekben a napokban az 53 évvel ezelőtt történtekről. Természetesen Kárpátalján is, ahol 1956 őszén sokan támogatták a fellázadt budapesti tömeget, de csak kevesen mertek valóban ellenszegülni az akkori hatalom birtokosainak. Közéjük tartozik Gecse Endre egykori református lelkész, aki az ungvári börtönben raboskodva belehalt a kínzásokba. A forradalom itteni tisztelői minden évben fejet hajtanak gálocsi sírhelye mellett. Az idei központi megemlékezés a már említett ungvári börtön falán elhelyezett emléktáblánál volt, ami az 56-os események kárpátaljai hőseit méltatja. Az ünnepi szónok itt Sziklavári Vilmos, Magyarország ungvári főkonzulja volt.
A hagyományos, évente megismétlődő gyertyagyújtásokról, koszorúzásokról szóló, a forradalom máig ható hatásait, tanulságait taglaló beszámolók mellett az egyetlen ukrajnai országos magyar lap, a Kárpáti Igaz Szó az idén egy igencsak rendhagyó s ezzel együtt tanulságos kezdeményezésbe fogott. Azt próbálta meg valamelyest feltérképezni, hogy vajon mit tudnak 1956-ról a kárpátaljai magyar fiatalok, illetve hogyan viszonyulnak ehhez az ünnephez. A tanulók megkérdezésén alapuló felmérés helyszínéül az ungvári magyar tannyelvű Drugeth Gimnáziumot választották. Összesen 33 végzős válaszolt a lap által megfogalmazott kérdésekre. Egyébként azért esett a választás erre a tanintézményre, mert itt nem csupán ungvári gyerekek tanulnak, hanem meglehetősen sok a környező településről bejáró. Kovács Péter gimnáziumigazgató előzetesen elmondta, hogy a Drugethben, akárcsak a kárpátaljai magyar iskolák zömében, heti egy fakultatív, azaz nem kötelező óra keretében tanítják a magyar nép történetét, miután a tantárgy kiszorult az oktatási tárca által jóváhagyott tantervből…
A Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének újságírói arra szerettek volna választ kapni, hogy a mai tizenévesek mit tudnak az akkori történésekről, tisztában vannak-e a forradalom kirobbanásának okaival, annak előzményeivel, tudják-e, hallottak-e róla, milyen volt a fogadtatása a kárpátaljai magyarság körében, a szülők és nagyszülők beszéltek-e nekik 1956-ról. A felmérés arra is kitért, hogy – mivel a forradalomra jóval Trianon, azaz a magyarság szétszakítása után került sor – mennyire tekintik közös, összmagyar ünnepnek ezt a dátumot, s október 23-a szerintük jelen van-e olyan szinten a köztudatban, mint március 15-e, illetve fontosnak tartják-e, hogy nemzetünk jeles ünnepnapjai között szerepeljen.
Nos, a lapban olvasható elemzésből kiderült, a forradalom kirobbanásának okaival a tanulók döntő többsége tisztában van. A harminchárom megkérdezett végzősből csupán négyen nem válaszoltak, igaz, ketten rossz feleletet adtak. Néhány tanuló azt is megemlítette, hogy először nem is Budapesten, hanem Debrecenben folyt a vér. Többen alapvető okként határozták meg, hogy a szabadságszerető magyarságnak, különösen a fiataloknak elegük lett a szovjet típusú diktatúrából, és követelni kezdték a megszálló csapatok kivonulását.
Változatos, de sok esetben bizonytalan válaszok születtek arra a kérdésre, milyen volt a forradalom fogadtatása a kárpátaljai magyarság körében. Tizenegy tanuló nem adott feleletet. Egyikük hozzáfűzte, hogy ugyan nem tudja, azonban szeretné tudni. Hárman úgy vélték, közömbösen, ketten pedig, hogy negatívan fogadták, mondván, „a forradalmat sosem fogadják szívesen”. Csak egy gimnazista jelezte, régiónkban is voltak következményeik az eseményeknek, de beismerte, konkrét választ nem tud adni. Két másik végzős pedig azt jegyezte meg dolgozatában, hogy a történések akkor reménnyel, bizakodással töltötték el a Kárpátalján élő magyarokat, hogy esély nyílhat a terület visszacsatolására.
A 33 tanuló közül csak 12-nek meséltek odahaza a forradalomról. A többi, azaz 21 családban ez soha nem volt téma, egyáltalán nem beszéltek róla. Utóbbiak közül négyen őszintén bevallották, hogy ez azért is van így, mert a szülők vagy nagyszülők ukrán nemzetiségűek. 14 gimnazista érzi október 23-át összmagyar nemzeti ünnepnek. Megjegyzendő, köztük két olyan tanuló van, aki az egyik korábbi kérdésnél jelezte, hogy ukrán nemzetiségű szülei vannak. Közülük az egyik ráadásul úgy vélte: az 1956-os forradalom szerinte minden magyart érint, míg a másik az „ők is magyarok voltak, és mi is azok vagyunk, úgyhogy közösnek tartom” választ adta.
Nyolc tanuló szerint az 1956-os és az 1848–49-es forradalom megbecsülése között lényeges különbség nincs, amit azzal magyaráznak, hogy mindkét esetben a szabadságért harcoltak. Húszan viszont annak a meggyőződésüknek adtak hangot, mely szerint a magyarság jobban számon tartja és ünnepélyesebb keretek között méltatja március 15-ét. Egyikük pedig megjegyezte: számára 56-ról a legmélyebb benyomást a Szabadság, szerelem című film adta.
A Kárpáti Igaz Szó érdekes és elgondolkodtató elemzésében megjegyzi, örömteli, hogy döntő többségük szerint október 23-ának a magyar nemzet jeles ünnepnapjai között van a helye, az viszont, hogy a forradalom kárpátaljai következményeiről szinte alig tudnak valamit, elszomorító. A lapban közölt cikk a szerkesztőség alábbi kommentárjával zárul: „De talán itt és most nem azon kell morfondírozni, hogy félig tele van vagy félig üres az a bizonyos tudás pohara. Mert ha félig tele, az a magyar történelem tanításának, a szorgalmuknak és a családi nevelésnek köszönhető, ha pedig félig üres, abban nem ők a hibásak.”
