Megemlékezések, koszorúzások és mécsesgyújtások sokaságára került sor tegnap Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 62. évfordulóján, a nemzeti gyásznapon. A központi rendezvények a Parlament előtti Kossuth Lajos téren kezdődtek, ahol katonai tiszteletadás mellett felvonták, majd félárbócra eresztették Magyarország lobogóját.
Áder János magyar államfő lerója kegyeletét, és virágot helyez el Nagy Imre miniszterelnök és a „névtelen áldozatok és elesettek” sírjánál, a budapesti Rákoskeresztúri új köztemetőben (Fotó: MTI)
Katonai tiszteletadás mellett, Benkő Tibor honvédelmi miniszter jelenlétében felvonták, majd félárbócra engedték Magyarország nemzeti lobogóját az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 62. évfordulóján tegnap Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. A kegyelet kifejezéseként a lobogó egész nap félárbócon maradt a nemzeti gyásznapon.
A Parlament főlépcsője feletti erkélyek egyikén egy magyar zászló, a másikon egy fekete gyászzászló lengett.
A központi rendezvények a budapesti Rákoskeresztúri új köztemető nemzeti gyászparkjában folytatódtak, majd a Kisfogházban tartottak koszorúzást, valamint leleplezték Fónay Jenő 1956-os halálraítélt, a Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) alapítójának és örökös elnökének emléktábláját.
Délután a főváros XVIII. kerületében, a Hargita téren álló 1956-os emlékműnél tartottak megemlékezést. Este a Szent István-bazilikában emlékkoncertet adtak, az épület külső falán pedig fényfestéssel is megidézték a mártírok emlékét.
A budapesti Terror Háza Múzeumnál, a Hősök falánál egész nap gyertyagyújtással tiszteleghettek az emlékezők az áldozatok előtt. A Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájánál szintén egész nap protokollmentes megemlékezést tartottak.
A kormánypárti KDNP II. és XVI. kerületi szervezete, a Tóth Ilonka Szülőházáért Alapítvány és a Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központ Építsünk hidat címmel tartott közös, budapesti megemlékezést 1956 fiatal mártírjairól előbb Mansfeld Péter, majd Tóth Ilona szobránál
Trócsányi László magyar igazságügyi miniszter beszédet mond a Fónay-emléktábla leleplezésén (Fotó: MTI)
A Rákoskeresztúri új köztemető nemzeti gyászparkjában rendezett megemlékezésen Trócsányi László igazságügyi miniszter mondott beszédet. Utalt rá, hogy november 4-e nemzeti gyásznap, de a hálaadás napja is. Hangsúlyozta: 1956 hőseire, mártírjaira emlékezni és emlékeztetni kell, hálával kell gondolni rájuk, akik a szabadságunkat megalapozták.
Elmondta: 1956 Európa és a világ lelkiismeretéhez is szólt, semmi más nem mozgatta úgy meg a szabad világ lelkiismeretét, mint a magyar forradalom. Október 23-át 1956-ban a remény szülte, s ezt ölték meg november 4-én – fűzte hozzá.
A forradalmat és szabadságharcot árulás és olyan megtorlás követte, amelynek kegyetlensége és jogtalansága messze felülmúlta Haynauét. A félelem és reménytelenség nagyobb volt, mint 1945-ben – idézte fel.
November 4-e után a diktatúra sötét időszaka következett vérbíróságokkal, kirakatperekkel, a megtorlások és durva zsarnokságok időszaka volt ez. A sztálinizmust felváltotta a kádárizmus, s 1956-ot csak az ellenforradalom szóval társítva lehetett kimondani.
A miniszter szólt arról is, hogy 1956-ban a felkelők ki akarták vívni az emberek szabadságát és a nemzet függetlenségét is. Ez a kettő hozta magával a többit, a demokrácia és a jogállamiság kiépítését.
Az alaptörvényt idézve hozzátette: mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki. A szabadság viszont nem egy befejezett tény, hanem folyamat. Vannak törekvések és célok, amelyeket ma is folytatni kell. Ilyennek nevezte a polgárosodást.
Az igazságügyi miniszter beszédet mondott Fónay Jenő (1926–2017) emléktáblájának leleplezése alkalmából is. Közölte: büszkék vagyunk az országunk megmaradásért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő hőseinkre.
Emlékeztetett arra is, hogy vannak olyan hősei a magyar történelemnek, „akik ha meg is haltak, emlékezetünkben tovább élnek, ma is üzennek, és a jövőben is üzenni fognak számunkra”. Ilyenek 1956 hősei is, ezért kötelességünk emlékezni rájuk.
Hangsúlyozta: az alaptörvény is kiemeli a múlt, a jelen és a jövő magyarjai közötti szövetség jelentőségét. Szövetségről azonban csak akkor beszélhetünk, ha a jelen generációi átadják a jövő generációinak azt az üzenetet, hogy „büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő hőseinkre” – fogalmazott.
A miniszter méltatta Fónayt, 1956 hősét, akit kétszer is halálra ítéltek, és csak a bitófánál közölték vele, hogy kegyelemben részesítették. A rendszerváltás időszakában ismét történelmi szerepet kapott, alapítója volt a Pofosznak, és egyik szervezője Nagy Imre újratemetésének. Fónay a magyarság csodájának nevezte 1956-ot.
Trócsányi koszorút helyezett el az emlékhelyen.
Fónay Jenő mérnök, 1956-os szabadságharcos, a budai Széna téren küzdő ellenálló csoport helyettes parancsnoka volt. Részt vett a kormánnyal folytatott fegyverszüneti tárgyalásokon is. A forradalom leverése után 1957-ben letartóztatták, és halálra ítélték. Végül kegyelmet kapott, és 1963-ban szabadult.
Az 1956-os magyar forradalom október 23-án békés tüntetéssel kezdődött a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Sorsát szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét, és felmondta a Varsói Szerződést.
A beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra.
1956. november 4-én, vasárnap hajnali 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb vidéki városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – felvették a harcot.
November 4-ét, amikor az 1956-os események áldozatairól emlékeznek meg, az Orbán-kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.
