Az áttörések éve volt 2014. Oroszország már az elején áttörte azt a biztonsági falat Európában, amely a hidegháború befejezése óta létezett. Ez a diplomáciai-politikai műtárgy eddig megakadályozta a világpolitika meghatározó szereplőit abban, hogy másik országtól területeket hódítsanak el. Felrúgva a negyedszázados szabályt, Moszkva annektálta az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet, s beavatkozott a szomszédban dúló (belpolitikai) harcokba, amelyeknek egy külföldi utasszállító gép is áldozatul esett. Mindez súlyos nemzetközi válságot idézett elő, és a végletekig kiélezte az orosz–nyugati viszonyt, amire a NATO biztonsági óvintézkedésekkel válaszolt.
Az év végére is maradt egy nagy áttörés, amely az Egyesült Államok és Kuba között emelt falon ütött óriási rést. A két ország jelezte: rendezné a bő fél évszázada megromlott viszonyát.
A két emlékezetes fordulat között eltelt időszakra több fontos esemény nyomta rá bélyegét. Ezek közül kiemelkedik az iráni atomprogram körüli vita végleges rendezésére tett kísérlet, a döntés a külföldiek alkalmazásának svájci korlátozásáról (ami az EU-ban heves ellenkezést váltott ki), a személyi állomány cseréje a legfontosabb uniós intézményekben, vagy éppen az elnök- és kormányfőcsere a gazdaságilag látványosan fejlődő Törökországban.
Az Iszlám Állam szunnita terrormozgalom eközben az Irakban és Szíriában meghódított területeken kalifátust kiáltott ki. A kissé távolabbi Afganisztánból viszont (13 év után) kivonult a külföldi haderő, amely – másokkal együtt – az év végén azt is megtudhatta egy hivatalos jelentéséből, hogy a terepen, vagy másutt elfogott terroristák egy részét a CIA titkos külföldi börtöneiben kínvallatta.
RÓHANI GESZTUSA A NYUGATNAK
Biztató bejelentést tett 2014. január 23-án a Davosban tartott 44. Világgazdasági Fórumon az iráni elnök. Haszan Róhani jelezte: hazája javítaná kapcsolatait az évtizedek óta ellenségként kezelt Egyesült Államokkal. Arról is beszélt, hogy az iráni atomprogramról 2013-ban Genfben kötött ideiglenes megállapodás (az úgynevezett Közös Cselekvési Terv) végrehajtásával egy időben Irán normalizálni akarja viszonyát Európával is. Róhani békülékeny nyilatkozatát tettek követték, ráadásul a következő hónapban (február 18-tól) Bécsben ismét tárgyalóasztalhoz ültek a „hatok” (az Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország, Németország) és Teherán képviselői, hogy végleges megállapodást kössenek Irán több mint tíz éve bírált nukleáris programjáról. Ez nem sikerült sem az eredetileg kitűzött (2014. július 20-ai), majd a meghosszabbított határidőre (november 25-ig) sem. Ezért hét hónappal későbbre (2015. június 30-ára) tették a tárgyalások lezárásának utolsó napját. Remények szerint a genfi dokumentumot egy átfogó, és végleges egyezménnyel váltják fel.
SVÁJC MEGKÖTI A KEZEKET
A svájciak február 9-én referendumon döntöttek arról (50,3 százalékos többséggel), hogy a kormány állítsa vissza a bevándorlási kvótákat. A korlátozás értelmében évente kellene meghatározni, hogy hány külföldi vállalhat munkát, és kérhet letelepedési engedélyt. A döntés még nem lépett hatályba, ráadásul arról sem rendelkezik, hogy egy-egy ország esetében milyen kvótát kell bevezetni. A kormánynak három év áll rendelkezésére, hogy a parlament elé terjessze elképzelését. Brüsszel ingerülten fogadta, hogy Svájc korlátozni készül a külföldi – így az EU-ból érkező – bevándorlók, munkavállalók számát. A referendum miatt ugyanis Svájcnak fel kell mondania, és újra kell tárgyalnia az EU-val kötött megállapodását a személyek (munkaerő) szabad áramlásról és az egységes piacról. Ez konfliktusokat okozhat kapcsolatukban, mert az együttműködési megállapodás nem módosítható egyoldalúan. Az Ecopop zöldszervezet kezdeményezésére november 30-án a svájciak a migránsok számának további, radikális korlátozásáról mondhattak referendumon véleményt. A többség ezúttal elutasította a szigorítást.
MOSZKVA BEKEBELEZTE A KRÍMET
Az Ukrajnához tartozó Krím félszigeten március 16-án gyanús népszavazáson – állítólag 83,1 százalékos részvétel mellett – arról döntött a választók 96,77 százaléka, hogy a 2,3 millió lakosú régió csatlakozzon Oroszországhoz. A referendumot csak Moszkva ismeri el. Egy nappal később a krími parlament kikiáltotta a többségében oroszajkúak lakta terület függetlenségét, amelyet Oroszország – katonái segítségével – még ebben a hónapban annektált. A művelet és az ukrán‒orosz konfliktus olyan veszélyes helyzetet teremtett, ami a hidegháború vége óta példátlan a nemzetközi politikában. A Kijev és Moszkva között kiéleződött vita március 18-án katonai szakaszba jutott, miután a Krímbe bevonuló oroszországi katonák (először) nyitottak tüzet ukrán egységre. A Kijev mellé álló Nyugat (és a NATO) zavarodottan reagált arra, ahogy a Kreml katonai erővel szerez pozíciókat egy másik országban. Később összeszedte magát, és szankciókkal próbálja megfékezni Moszkvát, amely áprilisban fellázította a délkelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megye többségi orosz lakosságát is. Ezzel háborút robbantott ki a támogatását élvező szeparatisták és az ukrán hadsereg között. Kijev és a Nyugat agressziónak tartja Oroszország eljárását.
KONZERVATÍVOK ÉS EUROSZKEPTIKUSOK ÖRÖME
A konzervatív, jobbközép politikai erőket tömörítő Európai Néppárt (EPP) meggyőző többséggel nyerte a 28 tagországban lebonyolított európai parlamenti (EP) választásokat. A strasbourgi székhelyű EP 751 képviselőjének megbízatási ideje öt évre szól. Az Európai Néppárt az összesített szavazatok 29,43 százalékával 221 mandátumot szerzett. A szociáldemokraták pártszövetsége (S&D) másodikként 191 képviselői helyhez, illetve a szavazatok 25,43 százalékához jutott. Az új parlamentbe a harmadikként befutó Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 70 képviselőt küldhetnek. A május 22-én kezdődött és 25-én befejeződött voksolás eredményeiből az is kiderült: több országban előretörtek, másutt viszont – így Dániában, Görögországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában – győztek is az euroszkeptikus pártok, vagy a radikális, szélsőséges, populista, EU-fóbiás és uniógyűlölő erők. Sikerüket a súlyos pénzügyi és gazdasági válság kezelésére kiválasztott kormányzati módszerek (elsősorban a lakosságot sújtó megszorítások) és az unióban megnövekedett, 11 százalékhoz közeli átlagos munkanélküliség miatti általános elégedetlenséggel hozták összefüggésbe.
A KALIFA ÁLMA
Hatalmas offenzívát indított júniusban a korábban Kelet-Szíriában biztos hátországot kiépítő Iszlám Állam (IÁ). A hadműveletekben a szunnita terrorszervezet jól felszerelt és felkészült harcosai hetek alatt elfoglalták Nyugat-Irakot és az északi országrész nagy részét. A korszerű amerikai fegyverekkel ellátott iraki hadsereget fölmorzsolták, megfutamították. Észak-Irakban csak a kurdok szálltak szembe a vadállati kegyetlenségükről és barbár hordákat megszégyenítő brutalitásukról elhíresült IÁ-harcosokkal, akik több tízezren lehetnek. A látványos sikerektől megrészegedve az IÁ (a meghódított szíriai és iraki területeken) saját államot, kalifátust hozott létre, amelyet külföldön senki nem ismer el. Ez nem zavarja az önjelölt kalifát, a világuralmi álmokat dédelgető Abu Bakr al-Bagdadit. Országa már kiépítette a közigazgatást, gondoskodott saját maga finanszírozásáról, sőt útlevél kiadását és aranypénz bevezetést is kilátásba helyezte. Amerikai irányítással mintegy hatvan ország ideiglenes katonai koalíciót alakított, amely augusztustól légicsapások százait hajtotta végre az IÁ ellen. Földi hadműveletekbe azonban nem bocsátkozna.
KI LŐTTE LE A BOEINGET?
A nyár derekán borzalmas légi katasztrófa sokkolta a világot. Ukrajnában lezuhant egy Boeing 777-es utasszállító gép, közel háromszáz emberrel a fedélzetén, akik mindannyian meghaltak. A július 17-ei tragédia körül még sok a kérdőjel. Annyi bizonyos, hogy a holland KLM és a maláj Malaysia Airlines légitársaság által közösen működtetett MH17-es járat Amszterdamból indult és Malajzia fővárosába, Kuala Lumpurba tartott. A tízezer méter magasságban haladó gépet Kelet-Ukrajna fölött valószínűleg rakétatalálat érte, s a kormányellenes, oroszbarát lázadók ellenőrzése alatt álló területre zuhant. Alighanem a szeparatisták találták el (szándékosan), egy légvédelmi rakétarendszerrel. Azért vették célba, mert ukrán katonai gépnek vélték. A lázadók sokáig akadályozták a mentők és a szakemberek eljutását a helyszínre, valamint az áldozatok azonosítását, elszállítását. Ráadásul fosztogatták a holttesteket, és bizonyítékokat tűntettek el. A szerencsétlenség, amelyért Kijev és Moszkva egymást vádolta, nemzetközi politikai dimenziót kapott.
ERDOĞAN ELNÖKKÉ AVANZSÁLT
Törökország történelmében először tartottak közvetlen elnökválasztást, amelyet a 60 éves Recep Tayyip Erdoğan kormányfő már az első fordulóban megnyert. Az augusztus 10-ei voksoláson a szavazatok 52 százalékával az ország 12. államfője lett, új tisztségébe augusztus 28-án iktatták be. Helyét a miniszterelnöki bársonyszékben Ahmet Davutoğlu, addigi külügyminiszter foglalta el, aki a kormány fő erejét adó (mérsékelt) konzervatív iszlamista Igazság és Fejlődés Párt (AKP) irányítását is átvette Erdoğantól. Bár Davutoğlu lett a kormányfő, az ország vezetését – a politikai életben 12 éve főszerepet játszó – Erdoğan továbbra sem adta ki a kezéből. A 2003 tavaszán indult miniszterelnöki karrierje alatt ugyan tekintélyuralmi rendszert épített ki, de mandátuma idején a gazdaság látványos sikereket ért el. Elnökként mielőbb bővítené saját hatáskörét, hogy megteremthesse az „új Törökországot”. Az államfői jogkörök bővítéséhez módosítani kell az alkotmányt, ami Erdoğan bírálói szerint azzal járhat, hogy diktatórikus teljhatalmat szavaztat meg magának.
LÁNDZSAHEGYET „KALAPÁLT” A NATO
Az utóbbi évtizedek legfontosabb NATO-csúcsértekezletét tartották Nagy-Britanniában. Az ukrán válság miatt a szövetség 2014 eleje óta egy teljesen megváltozott, és számára veszélyes biztonsági környezettel találta magát szembe Európában. A csúcstalálkozón erre a problémára is megoldást keresett. A 28 tagország vezetői a szeptember 4-én és 5-én Newportban rendezett találkozón fontos kérdésekben döntöttek. Az Oroszország ukrajnai beavatkozásával keletkezett válsággóc, és az ebből fakadó európai aggodalmak miatt a NATO elhatározta: megerősíti jelenlétét Kelet-Európában, és a három balti tagállamában. Ennek részeként öt katonai támaszpontot létesít a térségben, ahol – 2015 elejétől – akár négyezer fős, már 48 óra alatt bevethető azonnali reagálású, „lándzsahegy” alakulat állomásozik. Moszkva bírálta a döntést. Előzőleg (augusztusban) viszont Anders Fogh Rasmussen, NATO-főtitkár ostorozta a Kremlt, először nevezve agressziónak az oroszországi katonák ukrajnai „szerepvállalását”. Rasmussen szeptember 30-án távozott tisztségéből, helyét a NATO élén (október elsejével) a norvég exminiszterelnök, Jens Stoltenberg foglalta el.
JUNCKER ÉS TUSK AZ EU CSÚCSAIN
Az Európai Unió idei nagy tisztújításának részeként 2014. november 1-jén megkezdte ötéves megbízatási idejét az új összetételű Európai Bizottság (EB), élén Jean-Claude Juncker elnökkel, aki korábban luxemburgi kormányfő volt. Az unió kormányának tartott, 28 tagú testületnek az Európai Parlament előzőleg (októberben) nagy többséggel szavazott bizalmat. Juncker a portugál José Manuel Barrosótól vette át az EB vezetését. Azóta több fontos változtatást és tervet jelentett be. Már induláskor közölte azonban, hogy öt évig biztosan nem lesz EU-bővítés. Kiemelt feladatának tartja viszont a gyenge uniós gazdaság felpörgetését, a munkahelyteremtést, a fiatalok helyzetének javítását és a versenyképesség növelését. Erre legalább 315 milliárd eurót szán. Az unió legfontosabb intézményeiben és testületeiben történt 2014-es személyi változások utolsó részeként december 1-jén elfoglalta hivatalát Donald Tusk is. A lengyel exminiszterelnök a tagországok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnöki tisztségét vette át a belga Herman Van Rompuytől.
HIÁBA KÍNVALLATOTT A CIA
Elkészült az amerikai szenátusnak az a 6700 oldalas jelentése, amelynek december 9-én nyilvánosságra hozott összefoglalójából kiderült: a New York-i ikertornyok 2011-es megsemmisítése után a CIA az Al-Kaida terrorhálózat elfogott tagjait, olykor csak terrorizmussal gyanúsított személyeket (törvénytelenül) kínvallatásoknak is alávetette a külföldön fenntartott titkos börtöneiben. A „vallatási technikák” azonban nem bizonyultak hatékony információszerzésnek, ráadásul brutálisabbak voltak, mint amit a kémszervezet vezetői korábban erről állítottak, félrevezetve ezzel mindenkit. A kíméletlen „információgyűjtés” legalább egy emberéletet követelt, sőt meg sem felelt az amerikai jogi és erkölcsi elvárásoknak. A műveletre – az elnöki tisztséget 2001 és 2009 között betöltő – George W. Bush adott engedélyt. A szenátusi jelentés nem említi azokat az országokat, ahol a CIA-börtönök működtek, de Romániában és Lengyelországban biztosan voltak ilyenek. A titkos helyszíneken legalább 119 embert tartottak fogva (nem 98-at, ahogyan a CIA korábban állította), ráadásul közülük 26-ot indokolatlanul.
BÉKÜL WASHINGTON ÉS HAVANNA
Normalizálná a több mint fél évszázados ellenséges viszonyát az Egyesült Államok és Kuba. A történelmi bejelentés december 17-én (egyidejűleg) hangzott el Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai elnök részéről. A látványos közeledést – vatikáni közvetítéssel folytatott – bő egyéves titkos tárgyalások előzték meg Kanadában. Az érintettek gesztusokat is tettek egymásnak. Öt év fogság után Kuba elengedte a felforgató tevékenység vádjával bebörtönzött Alan Gross USA-állampolgárt. Hazazsuppolt egy titokzatos amerikai kémet is, aki közel húsz éve került kubai börtönbe. Cserébe Washington három elítélt kubai hírszerzőt adott át Havannának. Az USA jelezte: megvizsgálja a Kuba ellen 1960-ban bevezetett embargó teljes feloldásának lehetőségét, enyhítene az utazási korlátozásokon, tárgyalásokat kezdeményez a Fidel Castro vezette kommunisták győzelme után két évvel (1961-ben) megszakított diplomáciai kapcsolatok teljes körű helyreállításáról, és mielőbb nagykövetséget nyitna Havannában. Raúl Castro támogatja a diplomáciai kapcsolatok rendezését, de szerinte még vannak nézetkülönbségek Washingon és Havanna között.
AZ ISAF BEFEJEZTE
Befejeződött a NATO vezette nemzetközi erők (ISAF) 13 éves harci küldetése Afganisztánban. A szövetség katonáinak nagy többségét december végéig kivonták a közép-keleti országból. Bár az ISAF mandátuma lejárt, a NATO és az Egyesült Államok továbbra is állomásoztat egy kisebb haderőt Afganisztánban, amely 2015. január 1-jétől az Eltökélt Támogatás (Resolute Support) nemzetközi misszió keretében segíti a helyi biztonsági erőket. A szövetségeseknek 12 500 katonája marad az országban, tízszer kevesebb, mint néhány éve. A nemzetközi kontingens a jövőben nem teljesít harci feladatokat, tanácsadással és képzéssel segíti a 352 ezer főből álló afgán hadsereget és rendőrséget. A kormánycsapatok már 2013 óta vezetik az iszlamista tálib felkelők elleni harcot. Bár a tálibok szélsőséges rezsimjét 2001-ben sikerült felszámolni, fegyveres hívei azóta is küzdenek a kormány és támogatói ellen. Ashraf Gáni afgán államfő azt ígéri, új korszakba vezeti országát. Az utóbbi időben megerősödött tálibok viszont fogadkoznak: visszafoglalják Afganisztánt.
