Melyik fa nő a leggyorsabban?
Ismerős fafajtáink közül a nyár és az akác nő igen gyorsan, de a Kínában őshonos császárfa mellett labdába sem rúghatnak. Az illatos császárfa (Paulownia tomentosa) Közép- és Nyugat-Kínából származik, a hagyomány szerint leánygyermek születésekor ültették, majd ha a leány férjhez ment, kivágták és bútort készítettek belőle az ifjú pár számára. Már ebből is sejthető, hogy a fa növekedési üteme nem mindennapi, ugyanis egy tölgyből vagy bükkből nemigen lehetne szobabútort készíteni 16-20 évvel elültetése után. Aki császárfát ültet, az első néhány hétben akár 20-30 centiméteres növekedést is megfigyelhet. Ha a fácska jól érzi magát, egy év után akár 6 méteres is lehet, egy tízéves példány pedig a 20 méteres magasságot is elérheti. Faanyagából kitűnő fűrészáru nyerhető, de jól lehet faragni is, Kínában ezt önálló művészeti ágként is művelik. Lila virágzata gyönyörű és illatos, így kultúrnövényként is kedvelt, hazánkban is megél, de az első években nem árt ügyelni rá, ugyanis érzékeny a fagyra.
Van olyan növény, amelyik tud számolni?
Az állatvilágban is ritka a számolás képessége, de úgy tűnik, hogy akad olyan növény is, amely képes előre kiszámolni a tápanyagszükségletét. A káposztafélék családjába tartozó lúdfű hazánkban is megtalálható, érdekessége, hogy igen kicsi genommal rendelkezik, így ez lett az első növény, amelynek teljes genetikai állományát szekvenálták. Az igazi meglepetést azonban az okozta, hogy úgy tűnik, képes ösztönösen kiszámítani, hogy a nappali, világos órák elmúltával mennyi tápanyagot halmozott fel éjszakára, így a továbbiakban az eredménynek megfelelő ütemben használja fel azt. Brit kutatók azt sejtik, hogy a növény két molekula segítségével jut az eredményre. Az egyik megmondja, hogy a fotoszintézis során mennyi energiát tárolt el a növény, míg a másik jelzi, hogy mennyi idő van még pirkadatig. A két adatból pedig adódik, hogy mennyit lehet felhasználni.
Melyik a természetben előforduló legintenzívebb szín?
Csillogóbb már nem is lehetne: a Pollia condensata, más néven márványbogyó Angola és Etiópia őserdeiben honos, és világszerte a legcsillogóbb bogyónak tartják. A kékeslila metálfényű szín leginkább olyan, mintha a fényezőműhelyből került volna ki, nem pedig természetanyánk szüleménye lenne. És valóban van némi csalás a dologban. A bogyó héja ugyanis egyáltalán nem tartalmaz pigmenteket; a növény a fénylő hatást egy fizikai trükknek köszönheti. Mikroszkóp alatt megfigyelve látható, hogy a bogyó titokzatos kékje magából a struktúrából származik. Egy olyan színhatásról van szó, amely egyedül a felület finomstruktúrájának és fényviszszaverési tulajdonságainak köszönhető. A jelenség annyira azért nem ritka a természetben: a pávatollak, a lepkeszárny vagy a bogarak páncélja is ilyen módon csillog, a márványbogyó esetében a jelenség azonban teljes tökéletességében mutatkozik meg. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint eddig nem találtak még egy olyan élő szervezetet, amely annyi fényt lett volna képes visszaverni, mint a Pollia condensata. A bogyó ezt a különös hatást a héj felépítésének köszönheti: a bogyóhéj szokatlanul vastag falú cellákból áll, amelyekben ultravékony, összepödrődött cellulózrostrétegek ülnek. Így minden egyes sejt parányi kis fényvisszaverőként működik, végül a tükröződések hihetetlen összessége áll elő, amelyet az interferencia is segít, vagyis a fényhullámok kölcsönösen felerősítik egymást. Pontosan ettől lesz a bogyó fémes csillogása olyan lenyűgöző. Egyszerű, mégis hihetetlenül hatékony recept arra, hogy magára vonja a figyelmet, hiszen a trópusi bogyó mindezzel pontosan ezt akarja elérni. A csillogó kék szín odacsalogatja a növényevőket, akik aztán szétszórják a Pollia magjait. Az állatok számára viszont a bogyó elfogyasztása csalódás, hiszen alig tartalmaz tápanyagot.
Hol áll a világ legmagányosabb fája?
A fák erdőségekbe tömörülve érzik igazán jól magukat, nagy tömegben védelmezik egymást az időjárás viszontagságaitól, élőhelyet biztosítanak számtalan más növénynek és állatnak. Egy erdei tisztás közepén álló magányos fa azonban nem tudja átérezni annak a lucfenyőnek a sorsát, amelynek legközelebbi társa tőle több száz kilométerre található. A világ legmagányosabb fája ugyanis az antarktiszi Campbell-szigeten áll, 220 kilométerre a legközelebbi fáknak otthont adó Auckland-szigetektől.
Miért vannak húsevő növények?
Talán nem is találni Charles Darvinnál hitelesebb forrást arra nézve, hogy a húsevő növények az evolúció mesterművei közé tartoznak. Szerinte ugyanis a carnivorák a természet különösen jól sikerült fejlesztései. Egyáltalán nem meglepő, hogy ennyire lenyűgözték őt ezek a növények: a vegetáriánus rokonaikhoz képest óriási evolúciós előnyre tesznek szert azzal, hogy zsákmányt tudnak ejteni. A carnivorák is fotoszintetizálnak, mint minden klorofilt tartalmazó zöld növény, vagyis napfény segítségével szén-dioxidot és vizet alakítanak át energiát adó cukorrá és oxigénné. A vizet és az ásványi anyagokat a talajból nyerik. Ennek megfelelően a húsevő növények is megélnek pótlólagos állati táplálék nélkül, noha így lassabban növekszenek. A sikeres zsákmányejtési akciók ezzel szemben emelik a túlélési és elterjedési esélyeiket, és lehetővé teszik számukra, hogy szűkös erőforrású helyeken is megmaradjanak. Zsákmányként nem csak rovarok jöhetnek számításba – növényi csapdákban már kis madarakat, gyíkokat és békákat is találtak. Természetesen a zöld vadászok a zsákmányukat nem szőröstül-bőröstül nyelik le, sokkal inkább arra építenek, hogy emésztőenzimjeik segítségével felemésszék az állatokat. Elsősorban az állati fehérjekötésekben lévő nitrogén miatt vadásznak, de hasznosítják a foszfort, a káliumot és más fontos ásványi anyagokat is. A zsákmányul ejtett rovarok kitinpáncélja sem jelent akadályt: a mechanikus és a kémiai ingerek egy emésztőnedv kiválasztását indítják be, amely agresszív enzimjeivel áthatol a páncélon. Kioldja a fontos tápanyagokat, amelyek a növény számára már könnyen felvehetők. Végül csak a kitin marad hátra. Vannak olyan fajok, amelyeknél egy ilyen emésztési folyamat mindössze néhány órán át tart, de az 500 ismert faj közül a legtöbb esetében ehhez egy-két hétre is szükség lehet.
Mennyi idős a legrégebbi erdő?
Az első erdők kialakulása 300-350 millió évvel ezelőttre, nagyjából a karbon időszakra tehető, de arról nagyon keveset tudunk, hogyan is néztek ki ezek. Az első szárazföldi növények 400-450 millió éve jelentek meg, 250 millió évvel ezelőtt pedig már rendkívül sokszínű növényvilág élt a bolygónkon. Az akkori fajok többsége azonban mára kihalt, így csak a vulkánkitörések hamuesői által betemetett és megőrzött lenyomatokból lehetnek ismereteink. Az egyik legteljesebb ilyen lelet Belső-Mongóliából való, ahol 2012-ben fedeztek fel egy egyedülállóan teljes, hamuba temetett erdőt. A körülbelül ezer négyzetméteres területen szinte a teljes növényvilág maradványai megtalálhatók, egyes, mára már teljesen kihalt ősfák magassága a 24 métert is elérhette.
(IPM Extra nyomán)
