A világ tengerparti városainak a fele néz szembe a teljes megsemmisüléssel, de a többi is veszélyben van a bristoli kutatók becslései szerint, adta hírül a szmo.hu.
Egy új tanulmány szerint az elszabadult széndioxid-kibocsátások és a jégmezők olvadásának üteme miatt bekövetkezhet a „legrosszabb forgatókönyv”. Ez gyakorlatilag a kétszerese annak a felső határnak, amely az ENSZ legutóbbi, minden eddiginél riasztóbb jövőképet festő klímajelentésében szerepelt.
„Egy ilyen hatalmas tengerszint-emelkedésnek rémálomszerű hatása lehet – jelentette ki a New Scientistnek Jonathan Bamber, a bristoli egyetem kutatója –; ha a következő 80 évben ilyesmi bekövetkezik, elképzelhetetlen mértékű társadalmi összeomlásoknak leszünk tanúi”.
E baljós előrejelzések szerint közel 1,79 millió (!) négyzetkilométernyi földterületet veszítenénk el, és legalább 187 millió embert kellene kitelepíteni. „Sok apró szigetállam válna ténylegesen lakhatatlanná, különösen a Csendes-óceánban. Országokat fenyegető valóságos veszélyről beszélünk” – hangsúlyozta Bamber, aki csapatával 22 olyan vezető kutatótól gyűjtött bizonyítékokat, akik arra a keresték a választ, hogy miként reagál Grönland és az Antarktisz jégtakarója a jövendő klímaváltozásra.
Mindezek összegzéséből az derült ki, hogy 1 a 20-hoz az esélye a következő évtizedekben a több, mint két méteres tengerszint-emelkedésnek. Amennyiben a meg nem fékezett széndioxid-kibocsátások 5 Celsius fokos globális felmelegedéshez vezetnek, 2100-ra ez a rémálom sajnos valósággá válhat.
Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) 2013-as jelentésében még azt tartotta a legrosszabb esetnek, hogy a tengerek szintje 2100-ra 98 cm-rel emelkedik, és ehhez vettek még hozzá néhány tizedmétert arra az esetre, ha az Antarktisz még ebben az évszázadban összeomlik. Bamber azt kifogásolja, hogy a jelentés túl "visszafogott", azáltal, hogy alacsonyabb szintemelkedéssel számolt, nem figyelmeztetett a lehetséges súlyos következményekre.
Mi változott 2013 óta? Ahogyan a kutatók egyre többet tudtak meg arról, hogy a jégtakarók hogyan reagálnak a felmelegedésre, az eddigi tudományos megállapítások bizonytalanná váltak.
A viszonylag új műholdas mérések azt mutatják: a jégtömeg olvadása gyorsabban megy végbe, mint ahogyan a korábbi modellek alapján feltételezték. A másik kulcsmomentum, hogy az Antarktisz jégsziklái összeomolhatnak saját súlyuk alatt, miután a támfalként szolgáló jégmezők megolvadnak a klímaváltozástól.
A katasztrofális, két méteres tengerszint-emelkedés még elkerülhető, ha a széndioxid-kibocsátásokat gyorsan és elegendő mértékben csökkentjük – mondja Bamber. „Még van választásunk, de nagyon hamar el kell döntenünk, hogy mit akarunk tenni”.
