2024. október 10., csütörtök

Hatvanhat éve érettségiztek

A nagybecskereki magyar gimnázium egykori diákjainak találkozóján a 95 éves Varga Anna tanárnő is részt vett

Nem volt még példa arra, hogy Nagybecskereken 66. érettségi találkozót tartsanak, még kevésbé, hogy azon egy tanár is megjelenjen. Nos, ilyen esemény zajlott le szombaton, amikor találkoztak a nagybecskereki magyar gimnázium egykori diákjai. Két magyar osztály 54 érettségizőjéről van szó, akik közül Tóth Margit, Sván Ernő, dr. Várady Tibor, Nagy János, Tóth Árpád és Halupka József jelent meg.
– A Messingerben kezdtük, de a hatodik osztályból átkerültünk a szerb, illetve a vegyes gimnáziumba, mivel megszűnt létezni a Magyar Főgimnázium. Ott fejeztük be, ott érettségiztünk. Magyar nyelven hallgattuk az előadásokat, magyar nyelven is érettségiztünk. Az egyik osztályban 26-an, a másikban 28-an voltunk. Egy kiváló generáció volt, amely tagjaiból később orvosok, jogászok, mérnökök váltak. Sokan közülünk külföldre kerültek, Magyarországtól, Németországon át egészen Kanadáig. Jómagam maradtam Nagybecskereken, mert „aki a Béga vizét issza, annak szíve vágyik vissza”.  Az első, tízéves érettségi találkozón úgy döntöttünk, hogy a két osztály együtt fogja tartani ezeket az összejöveteleket. Általában minden évben szeptember első szombatjántalálkozunk – hallottuk Sván Ernő szervezőtől.

A találkozó résztvevői (Kecskés István felvétele)

A találkozó résztvevői (Kecskés István felvétele)

Az eseményre ezúttal is eljött a 95 éves Varga Anna tanárnő, aki örömmel emlékszik vissza azokra a szép időkre, amikor a nagybecskereki gimnáziumban két hatalmas magyar osztály volt, tele lányokkal és fiúkkal.
– Nagyon örültem és boldog voltam, mikor bementem hozzájuk órát tartani, mert csupa jó diák járt oda, sokan kitűnően fejezték be az osztályt. Nagyon sajnálom, hogy ott kellett hagynunk a magyar gimnáziumot, mert lassan fogytunk, vesztünk ott a szerb gimnáziumban, úgyhogy a két osztályból már csak egy maradt. De azért örültem, hogy ott voltak, velünk voltak, és nagyszerűen haladtak. Ha újra foglalkozást kellene választanom,biztosan ismét a tanári pályát választanám, mert ez gyönyörű. Minden évben jönnek az új diákok, minden évben látjuk, hogyan fejlődik a generáció. De mostanában már csak könnyezek, mert a sok fiatal magyar diákból ma már alig látok valakit az utcán. Lassan a kollégák, kolléganők örökreelmennek, a diákjaink pedig nagyon sietnek külföldre – mesélte a tanárnő.
Az érettségi találkozókra rendszeresen eljön dr. Várady Tibor nyugalmazottjogászprofesszor, aki Magyarországon él:
– Igaz, hogy Magyarországon élek, de minden hónapban igyekszem legalább egy hetet itt tölteni. Főleg a régi családi irattár révén lettem nagyon nagybecskereki az utóbbi években.Hogy én a jelenben vagy a múltban élek-e, azt egy kicsit nehéz eldönteni. De Nagybecskereken élek nagyrészt. Nemigen volt 66. érettségi találkozó, de erre jogász bizonyítékom nincsen. Ezek nagyon szép és fontos évek voltak. Szépek és meghatározók is. A gimnáziumot a Messingerben kezdtük, aztán az utolsó éveket a közös vegyesgimnáziumban. És hát sok minden alakult akkor az életben, ami aztán egy kicsit útmutatóvá is vált. Nagyon becsültem a tanáraimat, nagyon becsültem a nagybecskereki életet akkor, és annyira nem voltam később seholitthon – mondta Várady Tibor, aki erre az alkalomra írt versét így fejezte be: „Javaslom, hogy ez legyen a meghatározó logikus és jogos is, ha ahhoz ragaszkodunk, hogy mától mi is hatvanhat évesek vagyunk.”

A találkozás öröme (Kecskés István felvétele)

A találkozás öröme (Kecskés István felvétele)

Nyitókép: A találkozó résztvevői