Mint arról már beszámoltunk, Szórád Endre Év Tanára díjat vehetett át Budapesten, a Magyarság Házában ez alkalomból megrendezett ünnepségen.
A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium kémiatanára Zentán született, s itt végezte el a középiskolai tanulmányait is, majd pedig az újvidéki Technológiai Kar petrolkémiai szakán szerzett oklevelet. Ezt követően mintegy húsz évet dolgozott vegyészmérnökként, majd pedig a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában kezdte meg pedagógusi pályafutását.
– Ezt azért tartom lényeges mérföldkőnek, mert már ebben a kis létszámú iskolában a többi kollégával együtt egy bizonyos fajta tehetséggondozást folytattunk, s tudtunk személyre szabottan foglalkozni a diákokkal – szögezte le beszélgetőtársunk, és hozzáfűzte, az igaz, hogy minden osztályban talán kevesebb diák volt fogékony a természettudományok iránt, ám ezekkel, az e tárgyak iránt nagyobb érdeklődést mutató tanulókkal nagyon szép eredményeket lehetett elérni. Szórád tanár úr 2005 és 2007 között dolgozott a felsőhegyi iskolában, majd pedig átkerült a zentai tehetséggondozó gimnáziumba, ami nemcsak nagy váltás volt számára, hanem kihívást is jelentett.
– Itt valóban tehetséggondozás folyik, tartományunk különböző településeiről válogatott, tudásszomjjal rendelkező tanulóink vannak. Tanárok és diákok kölcsönösen motiválják egymást, s így kialakul közöttünk egy összhang, ami hasznára van a tanulókkal való foglalkozásnak. A kémia nagyon szerteágazó és nagyon sok mozaikból áll össze, s ebben egy kicsit különbözik is a többi természettudománytól – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki szerint a kémiát az általános iskolában is lehet jól tanítani, ám amennyiben ott nem keltik fel a diákok érdeklődését, akkor később sokkal nehezebb valakit a vegytan irányába elcsábítani.
– Diákjaimnak mindig is azt mondom, hogy maradjanak meg kíváncsinak és kérdezzenek, ha valami érdekli őket. A hetedik és nyolcadik osztályos tanulók pedig nagyon kíváncsiak és érdeklődők – jegyezte meg, és hozzátette, hogy ezt ugyan ki is lehet oltani, ám jó hozzáállással építkezni lehet rá. Szórád tanár úr elmondta, hogy neki mind általános iskolásként, mind gimnazistaként kiváló kémiatanárai voltak, megkedveltették vele a tantárgyat, s így már a gimnáziumban tisztában volt azzal, hogy valamilyen, kémiával kapcsolatos egyetemi szakot, hivatást választ majd.
Szórád tanár úr számára az is kiváló tapasztalat volt, hogy az iparból került a tanügybe.
– Valahol nagyobb rálátásom volt arra, hogy mi az, amit a vegyipari gyárak elvárnak, és ez útmutatóul szolgált ahhoz, hogy miképpen is vezessem be a kémia rejtelmeibe a diákokat – mesélte.
A tanár úr szerint manapság, a tanulókat érő rengeteg inger miatt, nehezebb megnyerni a diákok érdeklődését a kémia iránt, de amennyiben a tanulók saját maguk végezhetik el a különböző kísérleteket, akkor megszerettethető velük e tantárgy.
– A filmekben, illetve a televízióban bemutatott kísérletek nem adják vissza ezt az élményt, ha viszont maguk végezhetnek kísérleteket, meg lehet nyerni őket – emelte ki a zentai pedagógus, s hozzáfűzte, hogy ezért kell ezeket szorgalmazni.
– Tudjuk azt, hogy nagyon sok iskolában korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre az ehhez szükséges vegyszerek és felszerelések, de sokszor nincs is drága vegyszerekre szükség – magyarázta beszélgetőtársunk, és elmesélte, hogy amíg Felsőhegyen tanított, már a tanév elején a diákok türelmetlenül kérdezgették, hogy mikor kísérleteznek már. Szórád úr ekkor kitalálta, hogy a diákok hozzanak magukkal különböző műanyagokat.
– Ennek eredménye az lett, hogy a következő kémiaórára majd egy köbméter műanyagot összegyűjtöttek. Ezt megpróbálták meggyújtani, megfigyelték, hogy milyen lánggal ég, s megvizsgálták az égés során keletkezett füstgázok kémhatását is. Ez is bizonyítja, nagyon egyszerű dolgokkal is lehet kísérletezni. Akár háztartási vegyszerekkel is, s így minimális kiadással is meg lehet valósítani ezeket a kísérleteket – mutatott rá beszélgetőtársunk.
A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium vegytantanára a közösségi oldalakon is népszerűsíti a tudományágat. Az Ez is kémia! című sorozatával hétköznapi dolgokon, jelenségeken keresztül igyekszik azokkal is megszerettetni a kémiát, akik szerint ez káros, környezetszennyező dolog, vagy pedig egyszerűen a „fizikának a büdösebb változata”. Mindezt olvasmányosan, a mindennapi ember szóhasználatával teszi.
– Ezt egyfajta kémiára való népnevelésnek szánom – emelte ki, s elmondta azt is, hogy régi vágya az, hogy összegyűjtse és egy könyv formájában is kiadja ezeket.
Ezenkívül állandó előadója különböző tudománynépszerűsítő rendezvényeknek is. Visszajáró vendégelőadó az óbecsei Than-emlékházban, ahol egy projektum részeként különböző tématerületeket kötnek össze, s a gyerekek szívesen járnak el ezekre.
– Ez számomra bizakodásra ad okot, hogy a szakma nem fog kihalni – jegyezte meg, s kihangsúlyozta azt is, hogy az ő feladata az, hogy számukra minél közelebb hozza a kémiát, s ezt kisebb-nagyobb sikerrel meg is tudja valósítani.
A fentiekben már megemlített könyv kiadása mellett a tehetséggondozás területén szerzett tapasztalatait is szeretné megosztani egy könyv formájában, de régóta dédelgetett vágyai közé tartozik az is, hogy Bugárszki István, híres zentai vegyész szülőházában kialakítsa a zentai tudósok múzeumát, ahol, amennyiben sikerül támogatókra lelnie, akkor nemcsak a vegyészek, hanem más, Zentáról kikerült híres tudósok is helyet kapnának. A házat meg kellene vásárolni, s fel is kellene újítani, s ezt követően egyfajta rendezvényházként is működhetne – mesélte.
Szórád Endre a beszélgetés során kiemelte azt is, hogy a jó tanár nemcsak addig pedagógus, amíg az iskolában, vagy pedig a katedránál tartózkodik, hanem a nap huszonnégy órájában az.
– A tanár és az osztályfőnök szerepe mellett sokszor átvesszük a szülő és a pszichológus szerepét is, s mi is próbálunk egy kicsit univerzálisak lenni – jegyezte meg, s hozzátette, hogy a gyerekek végül is hétfőtől péntekig velük vannak, s amennyiben valamilyen gondja van, akkor mégiscsak velük tudja ezeket megbeszélni, s ők tudnak segíteni. Ezenkívül Szórád szerint a tanárnak a saját területét illetőleg a lehető legtöbbet kell tudnia, ezért ő is igyekszik képezni magát. Haladni kell a korral.
– Mint ahogyan említettem már, a gyerekek érdeklődőek és kíváncsiak, és megtörténik, hogy órán olyan kérdés merül fel, amire a tanár nem tudja a választ, ezt nem szégyen bevallani. Természetesen rögtön, alaposan utána kell néznie ennek a kérdésnek, hogy következő órán meg tudja adni a választ. Lényegében a tanulókat is erre igyekszem megtanítani, hogy vannak bizonyos dolgok, amit nem biztos, hogy fejben kell tartani, hanem tudni kell azt, hogy hol keressem ki a válaszokat. Gimnazistakoromban csupán könyvek voltak és könyvtár, most viszont a számítógépnek és az internetnek köszönhetően bőségesebb a lehetőségek tárháza – jegyezte meg beszélgetőtársunk, hozzáfűzve, hogy természetesen ezek segítségével is tudni kell megtalálni a válaszokat.
