Bora Vojnović a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségének egyik kiváló fotósa volt. A városi legenda szerint valamikor a hatvanas–hetvenes években úgy ítélte meg, nem lesz tökéletes a szalag átvágásáról készült fotója a gyáravatón, ezért megkérte a politikusokat, ismételjék meg ezt az ünnepélyes pillanatot. Kerítettek szalagot, ismét előkerült az olló, a politikusok mosolyogva immár másodszor is felavatták a gyárat, Boro megint lefotózta őket, majd elégedetten elviharzott.
A nyolcvanas évek végén kezdő újságíróként vele kellett elmennem az újvidéki Spensre, hogy az egyik újonnan megnyílt, magánkézben levő játékboltról írjak. Dél volt, az üzletközpont folyosóján sehol senki. Boro közölte, okvetlenül találni kell két gyereket, mert ő nem hajlandó üres boltot fotózni. Kilépett a folyosóra és szerbül, magyarul kiabálni kezdett, „Deco, gde ste? Gyerekek, hol vagytok?”
Valahonnan elő is került két kissrác, a hátitáskájukból ítélve suli után itt múlatták az időt.
– Na, most ide leültök, itt van két kisautó, fogjátok szépen a kezetekben. Ne nézzetek a kamerába! Hogyan készítsek így spontánnak tűnő képet?! Nem igaz, hogy mennyire bénák vagytok! – utasítgatta őket. Amikor a fotográfia végre elkészült, közölte velük, hogy a játékautókat megtarthatják maguknak, majd szokása szerint elviharzott. A két srác boldogan elkocogott. Elkészült a beszélgetés is, már menni készültem, amikor a kereskedőlány közölte velem, ő csak alkalmazott, ilyen drága árucikkeket a tulajdonos engedélye nélkül nincs joga ajándékba adni, jó lenne, ha kifizetném a játékautókat. Nem volt más választásom, elő kellett vennem a pénztárcámat. Mindössze ötven para maradt a tárcámban. Fizetés előtt három nappal. Visszakullogtam a szerkesztőségbe. Épp egyik kolléganőmtől kértem kölcsön valamennyi pénzt, hogy fizetésig ne haljak éhen, amikor Boro büszkén hozta a szerkesztőmnek a kidolgozott fotót. Tényleg tökéletes volt, és teljesen spontánnak hatott: a „szemfüles” fotós elleste és megörökítette azt a meghitt pillanatot, amikor két srác elmerülten, a külvilágot teljesen kizárva játszik a csodálatos kisautókkal.
Miközben a képben gyönyörködtem, az jutott eszembe, nem történt semmiféle tragédia, a kölcsönből kihúzom fizetésig, és tényleg csakis az számít, hogy az olvasó egy jó, nem beállítottnak tűnő fotót lásson a másnapi újságban.
