A szerbiai sajtó nem szabad. Olyan közhangulat uralkodott el a médiumokban, ami nagy aggodalomra ad okot, a leszámolásokon alapuló újságírás ekkora intenzitással ugyanis még a kilencvenes években sem volt jelen. A hatalom mindenáron ellenőrzés alá akar vonni minden médiumot, s mára már sikerült elérnie azt, hogy ne sok tennivalója maradjon hátra. Évtizedekig képernyőn látott ismert és elismert műsorok tűnnek el egy csapásra úgy, hogy az érintettek még csak meg sem szólalhatnak sehol, el sem mondhatják a véleményüket. Az újságírás a csőd szélére sodródott. Ezek a megállapítások hangzottak el azon az Újvidéken megtartott vitaesten, melynek fő témája a sajtószabadság szerbiai helyzete s a sajtó felelősségvállalása volt.
A kilencvenes éveket az jellemezte, hogy az önkényuralmi rendszer minden médiumot megkísérelt kontroll alá helyezni, néhánynak azonban mégis sikerült megőriznie függetlenségét. A 2000-ben bekövetkezett fordulat után a pénznek egyre nagyobb szerepe lett a médiumok működésében, s ez az oligarchia bevonását jelentette – fogalmazott doc. dr. Jovo Bakić szociológus. Az ezt követően kialakult helyzetre a médiumokban autoritárius-oligarchikus rendszerként lehet tekinteni, tette hozzá. A legutóbbi kormányváltással ugyanis, mint mondta, a kilencvenes évek tájékoztatási miniszterének személyében az oligarchia főnököt kapott magának, s ez a személy vette át az oligarchia, így a médiumok irányítását is. Nemzeti frekvencián ma egyetlen adón sem lehet ellenzéki véleményt hallani, Bakić ezt a tényt nevezte legaggasztóbbnak. Arra mutatott rá, hogy ezzel egyben hiányzik az alapfeltétele a demokratikus és civilizált társadalomnak, életnek, ami pedig megszünteti magát a nyilvánosságot, mely egyszerűen nem létezhet véleménykülönbség és véleményütköztetés nélkül. Kiemelte, hogy amennyiben Szerbiában ma kikapcsolnák a közszolgálati adókat, a médiateret sugárzásveszélyes környezetté lehetne nyilvánítani, az ugyanis, amit a kereskedelmi adók nyújtanak, az emberek mentális épségét veszélyezteti szerinte.
NEM JÓ ÚJSÁGÍRÓNAK LENNI
Danica Vučenić újságíró, a Vajdasági Televízió politikai műsorvezetője azt mondta, pályafutása során az utóbbi időben érzi magát először rosszul újságíróként, s gyakran töpreng azon: mennyire számít ma ésszerűnek újságírással foglalkozni ebben az országban. Meggyőződésének adott hangot, hogy a közmédiára a hatalmi pártok saját székházukként tekintenek. Felhívta azonban a figyelmet arra a specifikusan szerbiainak mondható helyzetre, melyben még a közmédia számít a legfüggetlenebbnek. A kereskedelmi adókra ma tulajdonosaik révén sokkal nagyobb politikai nyomást gyakorol a hatalom, állapította meg. A közmédiában még elvétve rá lehet akadni egy-egy olyan műsorra, melyben szót kaphat valaki a közvélemény hatalommal nem egy póluson elhelyezkedő oldaláról is. Véleménye szerint az előfizetés megszüntetése és a közszolgálati adók költségvetésből történő finanszírozása rendkívül rossz lépés volt, a polgárok ugyanis az eddigiekben sem élték meg sajátjukként a közmédiát, s nagyon nehéz lesz őket rávenni az előfizetés visszaállítására 2016-tól, amikor eltörlik majd a büdzséből történő finanszírozást.
A műsorvezető szerint az újságírás egyik legnagyobb problémája ma, hogy egyáltalán nem tájékoztat, hanem közleményeket és nyilatkozatokat másol tovább, nem jár utána a dolgoknak, hanem a felszínen maradva közli a leginkább szemmel látható tényeket. Ezeknek pedig semmi közük sincs ahhoz, ahogyan egy-egy esemény a polgárokat érinti, ahogyan azok életére kihat.
TISZTÁZATLAN TULAJDONJOGI VISZONYOK
A közszolgálati csatornákat akkor sem lehetett a polgárok tulajdonának nevezni, amikor még létezett az előfizetés – jelentette ki Milan Ćulibrk, a NIN közéleti hetilap főszerkesztője. A pártbefolyás véleménye szerint mindig is erősebb volt annál a célnál, hogy a közjó érdekében alakítsák a közmédia működését. A kérdést azonban meg lehet közelíteni abból az irányból is, hogy mi milyen tartalmakat választunk ki, amikor kezünkben van a távirányító: vajon a közszolgálatiság által meghatározott műsorok mellett döntünk, vagy valamelyik valóságshow mellett – tette fel a kérdést. Fontosnak nevezte megtudni, hogy kik a tulajdonosai a magánkézben lévő médiumoknak, melyek nem lehetnek hitelesek egészen addig a pillanatig, amíg nem tisztázódik, kik működtetik, kik állnak mögöttük. Egyetértett azzal, hogy a cenzúra ma létező problémát jelent Szerbiában, az öncenzúra, a munkahelyért, megélhetés miatti félelem azonban sokkal erősebb annál is, hangsúlyozta Ćulibrk.
