A Szerbiai Újságíró Egyesület (UNS) és a Vreme hetilap volt a szervezője annak a kerekasztal-megbeszélésnek, amelyet A helyi média finanszírozása – tapasztalatok és gyakorlat Szerbiában elnevezéssel tartottak az UNS belgrádi székházában. Az összejövetelen bevezetőt mondott Saša Mirković, a tájékoztatási minisztérium államtitkára, Duško Pejović, az Állami Számvevőszék vezetője, Filip Švarm, a Vreme hetilap felelős szerkesztője és Nino Brajović, a Szerbiai Újságíró Egyesület főtitkára. Az összejövetelre meghívták több nyomtatott és elektronikus média képviselőjét, azok tulajdonosait, több önkormányzati képviselőt és pénzügyi osztályvezetőt. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a helyi médiára az önkormányzatok átlagban a költségvetés 0,5 százalékát fordítják.
Saša Mirković államtitkár emlékeztette a jelenlévőket, hogy csütörtökön életbe lépett az új szabályzat, amely a közérdekű projektumok társfinanszírozására vonatkozik a tájékoztatásban. Mint mondta, azzal mindenki tisztában van, hogy ez mennyire fontos mozzanat az elektronikus és közszolgálati média működésében. Emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban három olyan médiatörvény került elfogadásra, amelyeket összehangoltak az európai elvárásokkal.
– Jövőre jelentős változások lesznek a hazai médiavilágban, mert 2015. július 1-től az állam visszavonul a médiából, azaz nem lehet többé sem tulajdonos, sem társtulajdonos. Ugyancsak a jövő év június közepéig pedig be kell fejezni a digitális átállás folyamatát is – mondta Saša Mirković. Hozzátette, hogy mindegyik törvény igyekszik valós és teljes függetlenséget biztosítani a közszolgálati médiumoknak, mind a finanszírozás, mind a szerkesztéspolitika terén.
Duško Pejović, az Állami Számvevőszék vezetője, aki egyúttal a helyi önkormányzatok költségvetésének ellenőrzésével van megbízva, elmondta, hogy a tavalyi év folyamán 27 egység revíziója történt meg, viszont még nincsenek végleges eredmények. A szabálytalanságok közül, amit észleltek, kiemelte, hogy többfelé nem voltak megfelelőek a közbeszerzési folyamatok, a megkötött szerződéseken nincs határidő, vagy éppenséggel nincs feltüntetve annak reális értéke stb. Mint mondta, a 27 községben tájékoztatásra átlagosan a költségvetések 1,29 százalékát választották ki.
Filip Švarm, a Vreme hetilap főszerkesztője egyetértett abban, hogy a helyi jellegű médiumok nem fogják tudni fenntartani magukat, de abban is, hogy nem jó, ha ezek a médiumok az aktuális hatalom szolgálatában állnak.
– Ez azonban nincs mindig így. Vannak médiumok, amelyek jól dolgoznak, és éppen emiatt találják szembe magukat különböző problémákkal. Megfelelő pályázatok nélkül a helyi médiumok fennmaradása megkérdőjeleződik. Nélkülük viszont a polgárok nem tudják követni a helyi jellegű eseményeket, történéseket, illetve a demokrácia is megkérdőjelezhető – emelte ki a főszerkesztő. Mint mondta, az eddigieknél még több pénzt kellene előirányozni a helyi jellegű tájékoztatási eszközök számára.
Branislav Nedimović, Sremska Mitrovica polgármestere elmondta, hogy Mitrovicán néhány évvel ezelőtt minden sajtóházat privatizáltak, és hogy a 2015. évben számukra a büdzsé 1,3 százalékát különítik el, ami 0,1 százalékkal több lesz, mint az idén.
Zoran Mladenović, Szenttamás polgármestere, felszólalásában elmondta, hogy a 2014. évben a községben a tájékoztatásra 2,4 millió dinárt költöttek, ami a községi költségvetés 0,54 százaléka. Mint mondta, 2015-ben az önkormányzat 5 millió dinárt, azaz a költségvetés nem céleszközként előirányzott részének 2 százalékát tervezi tájékoztatásra költeni.
A kerekasztal-beszélgetést követően felkértük a Szerbiai Újságírók Egyesületének a főtitkárát, Nino Brajovićot, hogy összegezze a hallottakat. A Magyar Szónak nyilatkozva a főtitkár elmondta, hogy a nagy érdeklődésnek köszönhetően olyan dolgokról és problémákról volt szó, amelyek mindannyiunk számára ismeretesek.
– Az emberek például elmondták, előfordul, amikor a közbeszerzési pályázat kiírásakor a lényeg a 14. és 15. oldalon olvasható, és azonnal világossá válik, hogy nem projektum finanszírozásról van szó, azaz nem olyasmiről, amire az adófizetők tájékoztatásra előirányzott pénzét költik. Az teljesen normális és magától értetődő jelenség, ha a média követi a helyi politikusokat, de finanszírozáskor nem ezt kell(ene) előtérbe helyezni, mert sok olyan más dolog és téma van, ami ennél fontosabb. Le kell győznünk ezt a tapasztalatot, de ez nem fog könnyen menni – mondta Brajović. Az új törvény kimondja, hogy a tájékoztatásra szánt eszközök 80 százaléka kizárólag projektumokon keresztül fizethető ki. Ez egy olyan akadály, amelyet az itt elhangzott negatív példák átugranak majd, viszont minden lehetséges. Egyáltalán nem megnyugtató az a tény, hogy nincsenek előirányozva megfelelő büntetések azok számára, akik nem írnak ki pályázatot az eszközök odaítélésére, illetve a projektumokra. Magyarán, nincsenek szankciók azon önkormányzatok számára, amelyek nem írnak ki pályázatokat, azzal a kifogással, hogy nincs elég pénzük a tájékoztatási projektumok finanszírozására. Így ismét fennáll a nyomásgyakorlás és zsarolás lehetősége a médiával szemben, az önkormányzat az eszközöket pedig különböző marketingcélokra, hirdetésekre hivatkozva továbbítani tudja a médiának. A gyakorlatban például ez úgy néz ki, hogy a községi szolgálat felveszi, amit az önkormányzat közölni szeretne a nyilvánossággal, ezt pedig a média egy „fizetett terminusban” közvetíti. Sajnos, az új törvény ezt a bevált módszert nem tudja sem megakadályozni, sem szabályozni. Így a kötelező projektumfinanszírozás értelmetlenné válik, hiszen megtalálják a kerülőutat a pénz átutalására. Mindent összegezve: nekünk újságíróknak is hozzá kell szoknunk az új munkamódszerhez, a másfajta elszámolási rendszerhez és a racionális viselkedéshez. Erre már hallottunk példát a helyi televíziók képviselőitől, akik túlélték a magánosítási folyamatot, ma pedig kisebb létszámmal sokkal többet és hatékonyabban dolgoznak, ésszerűbben gazdálkodnak az adófizetők pénzével. Ez egy olyan dolog, amelynek van jövője. Szerbiában sok médium működik, sok foglalkoztatottal, akik nincsenek kellőképpen megfizetve. Ezért szerintem az olyan hang- és képanyagok, dokumentumfilmek stb. gyártása felé kell fordulnunk, amit az itthoni, de a külföldi médiában is értékesíteni lehet. Ez ma már nem fantázia, hanem valóság, hiszen ezeket a kreatív újságírási tartalmakat egyúttal projektumként is pénzzé lehet tenni – mondta a Szerbiai Újságírók Egyesületének a főtitkára.
