Mi, alulírottak nagy megelégedettséggel és örömmel nyugtáztuk a tényt, hogy a Magyar Szó főszerkesztője úgy döntött, helyet és teret biztosít levelünknek a lap egyik nagy példányszámú (csütörtöki, június 11-i) kiadásában. A magunk részéről ugyan gondoltuk, belső, vitás ügyeinket házon belül kellene megbeszélnünk (legalábbis első lépésben), ezért címeztük levelünket a főszerkesztőnek, helyetteseinek, a szerkesztőbizottságnak, a kiadóház irányító testületeinek és alapítónknak.
2025. szeptember 15., hétfő
Média
Elfogadhatatlannak és sértőnek tartjuk, ahogyan Varjú Márta, lapunk főszerkesztője a Magyar Szó munkatársairól beszélt a Pannon RTV Párbeszéd című, június 2-i, kedd esti élő műsorában, amelynek tém...
De nyilván nem egy ilyen párbeszéd volt a cél, hanem egy olyan, amilyent az aláírók közül néhányan hónapok óta folytatnak az online világban, amikor a főszerkesztőt sehogy másként nem nevezik, csak...
Örömmel vettem, hogy reagálásomra reagálás érkezett. Egyet is értek annak minden mondatával, mindösszesen csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a szerkesztőségekben, más médiákban és az internetes felületeken hónapok óta tartó feszültségkeltés miatt nyert ilyen jelentést bennem az a mondat, hogy ,,amikor eljön az ideje”.
Az, hogy az újságíró szabad-e, nem megválaszolatlan kérdés többé azok után, hogy Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője nem máshol, mint a címlapon von felelősségre engem, saját lapjának alkalmazottját egy véleményműfajú szövegem megjelenését követően, amelyet nem mellesleg a főszerkesztő-helyettes megjelenésre jóváhagyott.
Függetlenül a híresztelésektől a valóság az, hogy nem minden számot a főszerkesztő szerkeszt és nem is ,,láttamoz”. Így én, hazaérkezve a könyvhétről, érdeklődéssel vettem a kezembe a Magyar Szó hétvégi számát, és örömmel olvastam fiatal kolléganőm, Tómó Margaréta cikkének címét (Az újságíró szabad), különösen, hogy teljes mértékben egyet is értek vele: az újságíró valóban szabad.