Helyszíni tudósítás
– Európa biztonsága nem választható el az őshonos kisebbségek biztonságától, méltóságától és intézményes jogaitól – jelentette ki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében megrendezett Őshonos nemzeti kisebbségek és a biztonság kérdése Európában című kerekasztal-beszélgetésen Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke, az Európai Szabad Szövetség vezetőségi tagja és a beszélgetés moderátora. Kritikusan szólt a nyugat-európai hozzáállásról, ahol – elmondása szerint – egyes kormányok egyszerű kommunikációs gyakorlattal elintézik a kisebbségi kérdéseket, és úgy prezentálják a valóságot, mintha minden rendben lenne. Csóti György, a Magyar Atlanti Tanács elnöke, a Kisebbségi Jogvédő Intézet volt igazgatója, aki több évtizedes nemzetpolitikai tapasztalatából kiindulva vázolta fel az európai kisebbségpolitika helyzetét és hiányosságait, hangsúlyozta, hogy egy jól működő társadalom és az állami stabilitás záloga a megelégedett kisebbségi közösség.
– Európában ma több mint 100 millió ember él etnikai, nyelvi vagy kulturális kisebbségben, de az Európai Unió súlyos mulasztásban van e kérdés kezelésében – emelte ki.
Szerinte az EU-nak be kellene emelnie a jogrendjébe az Európa Tanács ajánlásait, hiszen azokat a tagállamok már aláírták. Csóti György szerint a megoldás két irányból lehetséges, vagy társnemzeti státuszt kell adni az adott területen élő kisebbségnek, vagy pedig valódi, teljes körű autonómiát biztosítani számukra. A teljes körű autonómián nemcsak területi, hanem személyi és kulturális autonómiát is ért, a körülményekhez alkalmazkodóan. Külön említette Erdélyt, ahol szerinte a Székelyföldnek területi, míg a szórványban élő magyarságnak személyi-kulturális autonómiára lenne szüksége.
Élesen bírálta az Európai Unió kisebbségvédelmi gyakorlatát Vincze Loránt európai parlamenti képviselő (RMDSZ), az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Kiemelte, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése biztonságpolitikai jelentőségű, nem csupán jogi vagy kulturális ügy. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt több mint három évtized alatt a kisebbségi jogok terén az erdélyi magyarság esetében még mindig nem sikerült kilépni az egyéni jogok szűk keretéből. Elmondta, hogy az Európai Unió jelenlegi mechanizmusai alkalmatlanok a nemzeti kisebbségek védelmére. Vincze Loránt közölte, ha egy kisebbség nem kapja meg a jogait, akkor a konfliktus lehetősége mindig a levegőben van. Ahol autonómia van, ott a közösségek fejlődnek, számbelileg is gyarapodnak. Ezt ma már egy hivatalos európai parlamenti tanulmány is kimondja – fogalmazott, utalva arra a friss kutatásra, amelyet az EP megbízásából készítettek, és amely világosan igazolja, hogy az autonómiával rendelkező közösségek sikeresebben tudtak megmaradni. Ismertette azt is, hogy a kisebbségi ügyekért felelős ún. intergroup létrehozása az Európai Parlamentben mindig politikai küzdelem, és nem magától értetődő. – Az intergroup az egyik legrégebbi, legaktívabb munkacsoport, mégis minden ciklus elején harcolni kell a létrehozásáért. A mostani ciklusban ragaszkodtam hozzá, hogy minden politikai csoportból legyen alelnöke – mondta. Hozzátette, a vajdasági Vicsek Annamária lett az első patrióta alelnök, Gál Kinga tiszteletbeli elnökként segíti a munkát, valamint a Zöldek, a Néppárt és a Liberálisok is képviseltetik magukat.
Paul Videsott, a Südtiroler Volksgruppen Institute tudományos igazgatója a tusványosi panelbeszélgetésen kiemelte, hogy a nemzeti kisebbségek védelme nem csupán kulturális vagy politikai, hanem biztonságpolitikai kérdés is Európában. Elmondta, hogy Európában több mint 360 kisebbség él, közülük 192 az Európai Unió tagállamaiban, ami azt jelenti, hogy az EU lakosságának mintegy 7 százaléka őshonos nemzeti kisebbséghez tartozik. Paul Videsott példaként hozta fel Dél-Tirol autonómiáját, amelyet 1972-ben vezettek be, és amely azóta is mintaértékű megoldásként szolgál. – Az autonómia bevezetése előtt Dél-Tirol szegény és nyugtalan térség volt. Azóta gazdag, stabil és békés régióvá vált, ahol a három nyelvi közösség, a német, a ladin és az olasz, harmonikusan él együtt – mondta el Videsott. Kiemelte, hogy a dél-tiroli autonómia lényege többek között a kötelező kétnyelvű oktatás, az arányos közszolgálati jelenlét, valamint az, hogy a források feletti döntések helyben születnek meg. Hangsúlyozta, hogy az autonómia nem szeparatizmus, nem vezet elszakadáshoz, sőt, az autonómia a stabilitás alapja. Ahol nincs autonómia, ott kezdődik a bomlás.
A nemzeti kisebbségek helyzetét nem lehet elszigetelt kérdésként kezelni, biztonságpolitikai, kisebbségjogi és identitáspolitikai szempontból is kell – állapította meg Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója. Elmondta, hogy az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján Európa több pontján sikerült autonómiaalapú megoldásokat találni, és ezek minden esetben a nemzeti elv figyelembevételén alapultak. – A kérdéskör kulcsa a nemzeti jelenség megértése. A társadalmak nemzeti alapon szerveződnek és intézményesülnek, ez alapvető kiindulópont – hangsúlyozta. Kántor szerint a kelet-közép-európai országokban párhuzamos nemzetépítési folyamatok zajlanak, de ezek aszimmetrikusak, mivel a többségi nemzet számára természetes, hogy építheti saját identitását, míg ugyanez a kisebbség részéről gyanút és elutasítást szül. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta, hogy az autonómiáról, a kisebbségi jogokról és a nemzetépítésről olyan nyelven kell beszélni, amit a többség is megért és elfogad. Mint mondta, a kisebbségvédelem kérdésében divathullámok váltják egymást, de ma egyértelműen a biztonságpolitikai megközelítés dominál.
Nyitókép: Vincze Loránt, Paul Videsott, Szilágyi Zsolt, Csóti György és Kántor Zoltán (Ótos András felvétele)
