A gyimesközéploki Borospataka adott otthont május 15-18-án a XX. Erdélyi Táncházzenészek találkozójának. A Hagyományok Háza az eseménysorozaton partnerként és támogatóként vett részt. A többnapos programról Molnár Szabolcs, az Erdélyi Magyar Népzenészek Egyesülete elnöke küldött beszámolót.
„Jóllehet jubileumi eseményt rendeztünk, de ez nem tűnt ki a korábbi rendezvények sorából, hiszen mindig a találkozásra, az együttzenélésre és a szakmai előadásokra helyezzük a hangsúlyt. Egy képkiállítás – két nagy fotográfusunk, Ádám Gyula és Kása Béla alkotásait közkinccsé téve – színesítette a palettát. A rendezvény nevéből is kitűnik, ezen az alkalmon erdélyi táncházzenészek alkotják a derékhadat. Korábban a Vajdaságból is sokan érkeztek, s e találkozó mintájára ők is munkához láttak otthon. Természetesen idén is voltak érkezők Magyarországról, Vajdaságból, Felvidékről és a kanadai diaszpórából. A háromnapos találkozón – ami inkább szabadegyetemnek tekinthető – közel kétszáz zenész fordult meg, az utóbbi időben örvendetesen emelkedik a résztvevő fiatalok száma. Mesterkurzusokat tartunk, még élő adatközlőket látunk vendégül. Emellett elméleti előadásokon is gyarapíthatják a jelenlévők ismereteiket. Kiemelném, hogy a szakmai feltöltődés mellett a lelki gyarapodás is ugyanolyan fontos számunkra. Természetesen a pénteki és a szombati rendezvény volt a népszerűbb. Az utóbbi nap nyitottabb, az esti gálán fogadtunk táncházas, városi vendégeket.
A kerek évfordulós ünnepre azért mi is újítottunk, s Lengyelországból, a Gorál vidékről hívtunk zenészeket. A négyfős csapat kiválóan mutatkozott be, s a gálaműsorban is közreműködtek. Nagy egymásra találásként is jellemezhetem ittlétüket, hiszen naprakészen követik a Kárpát-medencei táncházmozgalom eredményeit, s szinte otthon érezték magukat nálunk. Ne feledjük, a gorál zenében – a kereskedői kapcsolatoknak, a katonáskodásnak köszönhetően – a Monarchia zenei hagyományai is megjelennek.
A találkozóval kapcsolatban ki kell térni a tendenciákra is. A táncházzenészek szempontjából erős fejlődést tapasztalhatunk, a legelső találkozón félszáz résztvevő volt jelen, és nagyon kevés zenekart fogadhattunk. Ezúttal nagyon sok kiváló zenekar gyűlt össze, a zenészek tudásszintje pedig sokat fejlődött az elmúlt években. A régi generációk gyűjtéseiből példásan tanultak, s vérükké vált ez a zene. Örömmel mondhatom, hogy Erdélyben legalább ötszáz fiatal tanul népzenét, így az utánpótlás is biztosított.”
