Több mint egy évtizedes előzmények után tavasszal hivatalosan is megalakult a MALTER vagy hivatalos nevén Vajdasági Magyar Alternatív Fórum. A szervezet célja a vajdasági magyar közélet szakmai megújítása, a közösségi párbeszéd erősítése és a kutatásokra épülő javaslatok kidolgozása. Gyulai Zsolt elnök szerint nem politikai szervezetet építenek, hanem olyan civil közösséget, amely teret ad a szakmai vitának és azoknak a hangoknak, amelyek eddig nem jutottak szóhoz.
Mi is tulajdonképpen a MALTER?
– Fontosnak tartom elmondani, hogy a MALTER nem ma született történet. Nagyjából tíz-tizenkét évvel ezelőtt indult el ez az egész. Már 2015 végén volt egy társaság, amelyet mi magunk között Malterként emlegettünk. Akkor még fiatal, ma már kevésbé fiatal értelmiségiek évente egyszer-kétszer, néha háromszor is találkozgattunk Zentán, Szabadkán, Kishegyesen vagy más helyszíneken.
Az volt a cél, hogy ezek az emberek elkezdjenek egymással kommunikálni, beszélgetni. Akkoriban ez inkább egyfajta önreflexív együttgondolkodás volt, sok okos ember összejött, beszélgettünk, de sokáig nem lett belőle semmi konkrét.
Aztán jött a Covid, és ezek a találkozások egy időre megszakadtak. Később Szorcsik András élesztette újra ezt a történetet a zentai találkozókkal, amelyek évekig zentai piknik néven futottak.
Ez is mutatja, hogy nem egyik pillanatról a másikra történt valami, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként jutottunk el oda, hogy az idén márciusban, áprilisban Pressburger Csabával egyre többet beszélgettünk arról, hogy valamit most már tényleg csinálni kell. Végül áprilisban történt meg a hivatalos bejegyzés, azóta működik a MALTER civil szervezetként.
Mi adta meg a végső lökést?
– A magyarországi országgyűlési választások adták meg a reményt, hogy változhatnak a dolgok. Korábban egyszerűen nem volt levegő, nem volt semmire lehetőség. Pedig már akkor is szerettünk volna kutatóprogramokat, workshopokat megvalósítani.
Ezért mondom, hogy a mostani megalakulásnak van egy tíz-tizenkét éves előzménye. Nyilván nem ugyanabban az összetételben jött létre a szervezet, mint ahogy annak idején elindult ez a kör, mert sokan közben külföldre mentek, de a gondolat régi.
Milyen céllal jött létre a szervezet?
– A cél a vajdasági magyar közélet javítása. Ebbe beletartozik a pluralizmus, a kommunikáció, a kutatás, a szakmai gondolkodás. Azt látjuk, hogy nagyon sok mindenről nincs valódi tudásunk. Nem tudjuk pontosan, milyen állapotban van a vajdasági magyar közösség, milyen a lelkiállapota, a mentális, társadalmi vagy akár fizikai állapota.
Létrejött korábban például a VM4K, amelynek a nevében is szerepelt a kutatás, de nem láttunk átfogó kutatást arról, hogy mi a helyzet a vajdasági magyarsággal. Sokat beszélünk gazdaságfejlesztésről, támogatásokról, de közben nem tudjuk, hol vannak az idősek, milyen helyzetben vannak, hogyan élnek. A fiatalok nagy része elment, az idősek itt maradtak, és valójában nem tudjuk, milyen állapotban van ez a társadalom.
Mi válaszokat szeretnénk kapni. Ezeket a válaszokat pedig szakmai tanulmányokkal, kutatásokkal, hozzáértő emberek munkájával lehet megalapozni. A mi szervezetünkben senkinek nincs komolyabb politikai ambíciója. Jelenleg kutatásban, tanácsadásban, véleményezésben gondolkodunk. Ezek a sarkalatos pontok.
A kultúrában is más látásmódot szeretnének képviselni?
– Igen, abszolúte. Az elmúlt tíz-tizenöt évben teljesen felborult az egyensúly a kortárs és a tradicionális kultúra támogatásában. A kortárs kultúra háttérbe szorult.
Négy vajdasági magyar színházunk van, ami alapvetően jó helyzetet jelent, de közben a Kosztolányi Dezső Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínház is állandó túlélési állapotban működik. A könnyűzene, a kortárs képzőművészet sem kapott különösebb támogatást az elmúlt tíz-tizenöt évben. Szabadkának van városi galériája, de ha visszagondolunk arra, mennyi kiállítás volt régen, és mennyi van most, akkor látszik, mennyire elvékonyodott ez a történet. Ez nem az ott dolgozók hibája, hanem a költségvetésük lett olyan szűk, hogy ennyit tudnak megvalósítani.
Ezen változtatni kell. Fel kell mérni az igényeket, mert ilyen igényfelmérés nem volt. Mindent betoltak a tradicionális kultúra alá, de szerintem ott sem volt minden jól átgondolva. A tradicionális kultúrán belül is voltak kiemelt, kedvezményezett szereplők, miközben más művelődési egyesületek, mint például a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ, nagyon kevés pénzből próbáltak működni.
Nem a hagyomány ellen beszélek. A tradíció fontos, ez a kultúra emlékezete. Fontos tudni, milyen viselet volt Kupuszinán vagy Székelykevén, fontosak a tánccsoportok is, de ez nem minden. A progresszív fiataloknak is meg kell találniuk a helyüket a közösségben. Ma sokszor nem találják meg, ezért Budapestre vagy Nyugatra távoznak, és kizárva érzik magukat ebből a közegből.
Miért hozták létre civil szervezetként a MALTER-t?
– Ez részben gyakorlati kérdés. Ha pályázni szeretnénk, ha kutatásokat, programokat akarunk megvalósítani, akkor a civil szervezeti forma az egyik legalapvetőbb keret. Belföldön, külföldön is ez működik.
A MALTER elsődleges céljai nem politikaiak, hanem szakmaiak. Én személyesen nem is szeretem ezt az elnök kifejezést, mert csapatban gondolkodom. Az a fontos, hogy legyen egy jól működő közösség, amelyben mindenki tudja, mi a feladata, milyen területen tud hozzátenni a közös munkához.
A szervezet négy pillérre épül. Az első és legfontosabb az agytröszt, vagyis a kutatás, a stratégiaalkotás és a tanácsadás pillére. Ez öt tematikus munkacsoportot foglal magába, a kultúra, az oktatás, a média, a hivatalos nyelvhasználat, valamint a szociális és gazdasági ügyek munkacsoportját.
Ezeknek az a feladatuk, hogy az adott területen folyamatos elemzéseket készítsenek, kutatásokat végezzenek, szakpolitikai javaslatokat dolgozzanak ki, majd ezeket közzétegyék vagy az illetékes intézmények elé terjesszék.
Azt láttuk eddig, hogy a politikát sokszor Budapestről és Belgrádból irányították, és ezek a döntések úgy csapódtak le a közösségen belül, hogy nem volt mögöttük valódi helyi párbeszéd.
Mi a véleménye a támogatáspolitikáról?
– Szerintem a támogatáspolitika a kultúrában és a gazdaságban is hibás volt. Ahhoz képest, mekkora pénzmennyiség érkezett ide, nem lett erősebb a közösség.
A közösség szerintem elveszítette az identitását. Nagyon erősen Budapest irányába tekintünk, és nem a saját közegünkre figyelünk. Magunkba kellene nézni, hogy mi van velünk. Valóban annyira megerősödött ez a közösség, ahogy azt a politika állítja? Ha megerősödött volna, akkor hogyan történhetett ekkora népességcsökkenés? Persze mindenhol csökken a lakosság száma Európában, de nem ekkora mértékben.
A civil szervezetekkel is az történt az elmúlt tizenöt évben, hogy igazából azok tudtak fennmaradni, amelyek odasimultak a hatalomhoz. A kritikus gondolkodású civil összefogásoknak nem nagyon maradt levegő. A vajdasági magyar NGO-szektor jelentős részét rendszerkiszolgáló szintre szorították vissza.
A négy pillér közül az agytrösztöt emelte ki elsőként. Mi tartozik még a szervezet felépítéséhez?
– Az agytröszt mellett a második pillér a mozgósítás és a tájékoztatás. Ez nem politikai mozgósítást jelent, hanem azt, hogy minél több embert bevonjunk a közösségi párbeszédbe és a közös gondolkodásba. Ezt a Kommunikációs Bizottság és a Nyilvános Fórum segíti.
A harmadik pillér a partnerhálózat és az érdekérvényesítés. Az a célunk, hogy ne pártpolitikai csatornákon, hanem civil szervezetek és szakértők együttműködésén keresztül szülessenek javaslatok a vajdasági magyar közösséget érintő kérdésekben. Mi tulajdonképpen egy ilyen szakmai kerekasztalt szeretnénk működtetni.
A negyedik pillér a képviselet, vagyis az intézményi szerepvállalás és érdekképviselet
Milyen emberek alkotják ma a MALTER tagságát?
– Jelenleg a MALTER egy teljesen civil szervezet. Erős médiaszakértői és társadalomtudományi háttérrel rendelkezik. Tizennyolc alapító volt jelen, amikor a civil szervezet megalakult, de negyven fölött van azok száma, akik aktívabban vagy kevésbé aktívan részt vesznek a munkában.
Elsősorban szakemberek alkotják a szervezetet. Nem szeretem az értelmiségi szót, és nem szeretném, ha elitista szervezetnek látszanánk. Fiatalok és kevésbé fiatalok vannak közöttünk, akik a saját szakmájukban már bizonyítottak, és bizonyították a függetlenségüket is. Ez fontos, olyan emberek, akik eddig nem a rendszert képviselték.
A MALTER bemutatkozója erős mondatokkal indít: a részvétel jogának visszaköveteléséről, nyílt párbeszédről, transzparenciáról beszél. Ezek mennyire határozzák meg a szervezet működését?
– A MALTER azért jött létre, hogy hozzájáruljon egy élhetőbb, nyitottabb vajdasági magyar közösséghez. Civil szervezetként természetesen nem gondoljuk, hogy minden problémát meg tudunk oldani, de hiszünk abban, hogy a közösség tagjainak nagyobb beleszólást kell kapniuk a saját sorsukat érintő döntésekbe. Olyan közéletet szeretnénk, amelyet a nyílt párbeszéd, az átláthatóság és a szakmaiság jellemez. Fontosnak tartjuk, hogy a közpénzek felhasználása nyilvános és számon kérhető legyen, az intézmények élére pedig a hozzáértés és a tapasztalat alapján kerüljenek vezetők, ne politikai lojalitás szerint.
A honlapon az is olvasható, hogy célként szerepel az MNT-választáson való részvétel előkészítése. Ez azt jelenti, hogy indulnak a következő választáson?
– Erről még nem született határozott döntés. Még nem döntöttük el, hogy indulunk-e, és ha igen, milyen formában, egyéni listával vagy valakikkel közös listán. Fontos látni, hogy az MNT-választás folyamata politikai folyamat. Kampány előzi meg, és harcolni kell az emberek szavazatáért. A MALTER tagságának nagy része viszont egyetemi és középiskolai tanár, kultúrában dolgozó személy, társadalomtudományi intézetekben dolgozó szakember. Ők nem feltétlenül fognak kiállni kampányolni.
Ami viszont már most fontos, és amiről szeretnénk beszélni, az a külön választói névjegyzék kérdése. Nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a magyar külön választói névjegyzékbe nem kerül be automatikusan senki. Nem úgy működik, hogy ha valakinek magyar neve van vagy betölti a tizennyolcadik életévét, akkor automatikusan bekerül. Ennek van egy módja, be kell menni az önkormányzathoz, és kérvényezni kell.
Ez azért is fontos, mert a névjegyzék hosszú ideje nem frissült megfelelően. Nagyon sokan elköltöztek, sokan meghaltak, és ez kockázati tényezőket hordoz magában. Ezt már most kommunikálni kell.
Tehát a mozgósítás egyik része az lenne, hogy a fiatalokat is megszólítsák?
– Igen. A mozgósítás pillérének fontos része, hogy elérjük azokat a fiatalokat, akik betöltötték a tizennyolcadik életévüket, és meggyőzzük őket arról, hogy ez fontos, ha itt szeretnének élni, és ha fontos számukra a vajdasági magyar intézményrendszer.
A Magyar Nemzeti Tanács a legfontosabb kisebbségi intézményünk. Rengeteg minden tartozik alá, és sok olyan döntést hoz, amely befolyásolja a vajdasági magyar közösség életét. Ezért nemcsak arra kell rávenni az embereket, hogy iratkozzanak fel a külön választói névjegyzékre, hanem azt is el kell magyarázni nekik, hogy mi az a Magyar Nemzeti Tanács, és miért fontos.
Miből tartják fenn a civil szervezetet, illetve miből finanszíroznák a kutatásokat, felméréseket?
– Egyelőre az alapköltségeket tagdíjból oldottuk meg. Elkezdődött a pályázatfigyelés is, az első pályázatot már beadtuk.
Vannak felajánlások, és lesznek is felajánlások, donációk, de erről korai részletesen beszélni. Nagyon az elején vagyunk.
Ha az MNT-választáson civil szervezetként elvileg lehet listát állítani, felmerült-e bármilyen más választáson való indulás? Önkormányzati, tartományi vagy köztársasági szinten?
– Semmi ilyesmi. Nincs tervben, nincs napirenden, még megvitatás szintjén sem.
Más vajdasági magyar szerveződésekkel milyen együttműködés képzelhető el?
– Nyitottak vagyunk az együttműködésre minden hasonló szervezettel.
A Vajdasági Magyar Újrakezdéssel való kapcsolat sem titok. Rózsa Zsombor, illetve a VMÚ Facebook-bejegyzésben is megköszönte a MALTER-nek, hogy segítettünk neki a felkészülésben, amikor vitára ment. Ez egy szakmai jellegű segítség volt.
Mi minden olyan szervezettel szívesen együttműködünk, amely nyitott a párbeszédre és a közös gondolkodásra.
A határon túli magyar civil szervezetekkel is keresik a kapcsolatot?
– Igen. Meghívást kaptunk a Gombaszögi Nyári Táborba. Július 16-án és 17-én lesz ott egy kerekasztal-beszélgetés a határon túli civil szervezetek részvételével. Erdélyből, Felvidékről és Vajdaságból is lesznek jelen szereplők. Vajdaságból mi képviseljük ezt a vonalat.
Lesz egy újságírói program, szintén egy beszélgetés, ezen is részt veszünk. Számunkra Gombaszög fontos lehetőség, mert szeretnénk megnézni, hol tartanak az erdélyi és a felvidéki civil szervezetek.
Magyarországi vagy szerbiai országos szervezetekkel is terveznek kapcsolatokat?
– Ez még nagyon gyerekcipőben jár. A MALTER-nek viszonylag sok tagja van, nem három alapítóról beszélünk, hanem tizennyolc alapítóról és negyvenhez közelítő tagságról.
Van, aki a Belgrádi Filozófiai Intézetben dolgozik, van, aki egyetemi tanár, mások különböző szakmai területeken vannak jelen. Ezeket a kapcsolatokat rajtuk keresztül, egyéni szakmai kapcsolatokból kiindulva lehet építeni.
Mi a véleménye azokról a kritikákról, amelyek szerint egy ilyen kis közösségben nincs szükség ennyi magyar pártra és szerveződésre, mert ez csak tovább növeli a megosztottságot?
– Én ezzel nem értek egyet. A vajdasági magyar közösség sem egységes, nagyon sokféle emberből áll, ezért természetes, hogy különböző elképzelések és kezdeményezések is megjelennek. A MALTER nem azért jött létre, hogy tovább ossza a közösséget, hanem azért, hogy megszólítsa és képviselje azokat, akik úgy érzik, hogy eddig senki nem adott hangot az ő véleményüknek.
Ha össze kellene foglalni, mit szeretnének elérni a MALTER-rel, mit mondana?
– Azt szeretnénk, hogy a vajdasági magyar közösségben legyen újra valódi párbeszéd. Hogy kérdezzük meg az embereket, mielőtt valaki eldönti helyettük, mi lenne nekik jó.
Szeretnénk kutatásokat, szakmai anyagokat, fórumokat, kapcsolatokat, és olyan közösségi gondolkodást, amely nem zárt politikai körökben születik meg, hanem bevonja azokat is, akikről ezek a döntések szólnak.
A MALTER civil szervezetként nem mindenható, de abban hiszünk, hogy a civilek összefogva képesek lehetnek visszakövetelni a részvétel jogát.
Nyitókép: Gyulai Zsolt (Fotó: Molnár Edvárd)
