Miután tavaly az európai parlamenti választások után a Fidesz–KDNP-nek 11 képviselője jutott be az Európai Parlamentbe, a listájukon a nyolcadik helyen álló Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség politikusa, a párt alelnöke is bekerült ebbe a testületbe. Tíz hónapja, hogy ott folytat politikai tevékenységet – mindenekelőtt az EP Kulturális és Oktatási Bizottsága, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjaként –, és szeptember óta az Európai Unió–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság küldöttségének tagjává is választották, majd pedig az év elején a Európai Parlament Kisebbségi Munkacsoportjának alelnökévé. A Patrióták Európáért frakciójának tagjaként renkívül aktív felszólaló. Sokrétű munkájáról kérdeztük.
– A szerbiai országjelentés a legfrissebb, ami kapcsán felszólalt az Európai Parlament külügyi bizottságán. Jelezte, hogy az ön számára elfogadhatatlan a Picula-féle jelentés. Mire számít/számítanak a Szerbia-jelentésről szóló szavazás kapcsán, amelyre májusban kerül sor?
– Valóban, számomra és a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselői számára teljességgel elfogadhatatlan az idei Szerbia-jelentés. Sajnos évek óta azt látjuk, hogy az éves országjelentések nem az aktuális helyzetet tükrözik, hanem aktuálpolitikai csatározások tere, és nagyot mondó versennyé alakult. A baloldali-néppárti oldalon azon versengenek a képviselők, hogy ki tud durvább megfogalmazású, az országot minél inkább elítélő módosító indítványokat benyújtani. Azt is fontos megjegyezni, hogy ez az első országjelentés, amelyet a horvát szocialista Tonino Picula jegyez. Az utóbbi évek néppárti jelentéstevője által írt országjelentések is kiegyensúlyozatlanok voltak, viszont úgy gondolom, hogy az idén új szintre léptünk, vagyis inkább süllyedtünk ezen a téren.
– Társuló országként nyilván az EU tagállamai kiemelt figyelemmel kísérik Szerbia eseményeit. Hogyan tekint az EP az országban uralkodó társadalmi válságra, az egyetemi hallgatók tüntetésére, a különböző megmozdulásokra, köztük a strasbourgi kerékpárútra, az RTS blokádjára és a szerbiai hatalom reakciójára?
– Sajnos itt ugyanúgy elmondható, hogy a reakció kiegyensúlyozatlan. Azt gondolom, hogy a tagországok tekintetében talán egy picit jobb a helyzet, viszont azt egyértelműen látjuk, hogy az Európai Parlamentben nem arra törekszenek a képviselők, hogy csillapítsák a kedélyeket, inkább szeretnék szítani a tüzet. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nem erre van szükség, és ez nagyon veszélyes, mert azt a hangos kisebbséget bátorítják, akik anarchia felé sodorják az országot, pedig az országnak és az egész nyugat-balkáni térségnek stabilitásra van szüksége. A Balkánon nem lehet stabilitás, ha Szerbiát mint a térség kulcsországát anarchiába taszítják.
– Decemberben, úgy tűnt, enyhült a Szerbiával szembeni szigorú megítélése a társulási folyamatban. Az ország megőrizte még ezt a helyzetét?
– Valóban, ez így volt, ez pedig egyetlen okra vezethető vissza, mégpedig arra, hogy az előző év második félévében Magyarország látta el az Európai Unió Tanácsának soros elnöki posztját és a magyar elnökségi program egyik hangsúlyos célja volt a nyugat-balkáni térség, legfőképpen pedig Szerbia európai uniós társulási folyamatának felgyorsítása. Szomorúan kell tudomásul vennünk, hogy a lengyel elnökség nem tartja ilyen fontosnak Szerbia csatlakozását, így sajnos újra lendületet vesztett ez a folyamat. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a baloldali és liberális pártok Ukrajna csatlakozását gyorsított és könnyített eljárásban látják, ami egyrészt nem igazságos a Nyugat-Balkán azon országaival, így Szerbiával szemben sem, amelyek több mint egy évtizede próbálnak eleget tenni az EU elvárásainak a csatlakozás reményében.
– Az elmúlt időszakban számos téma kapcsán felszólalt: a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztése, az európai kultúra, a magyar hallgatók kiszorítása az Erasmus-programokból, a kisebbségi jogok, a fiatalok otthoni boldogulása kapcsán is. Mi alapján választja meg a témaköröket, amelyekkel behatóbban foglalkozik?
– Az, hogy mely témákban szólalok fel a plenáris ülésen, leginkább attól függ, mely szakbizottságokban és küldöttségekben vagyok tag. Mivel a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagja vagyok, ezért az oktatás, kultúra és a közlekedés témakörökkel a magyar delegációban csak én foglalkozom, egy-két kivétellel, ha átfedés van a témák között, mint például az állatok szállítása, ami közlekedésügyi és állategészségügyi-mezőgazdasági téma is egyben. Ezenkívül a Szerbia-delegáció tagjaként felszólaltam már szerbiai témákban is. Mivel dr. Pásztor Bálint elnök úr felkérésére a VMSZ és a vajdasági magyarság képviseletében látom el európai parlamenti képviselői feladataimat, az is adja magát, hogy egy nemzeti kisebbség tagjaként kisebbségi ügyekben is felszólaljak. Valójában bármely témáról is legyen szó, azt mindig azon a szűrőn keresztül nézem, hogy az adott téma mit jelent a vajdasági magyar közösség szempontjából.
– Az EP Kisebbségi Munkacsoportja alelnökeként milyen feladatokkal bővült a munkája?
– Hatalmas megtiszteltetés, hogy a Patrióták Európáért-frakció tagjaként, Gál Kinga, a munkacsoport eddigi társelnöke felkérésére alelnökként képviselhetem a vajdasági magyar közösséget a nagy múltú Kisebbségi Munkacsoportban. Fontosnak tartjuk, hogy ebben a mandátumban is megalakult ez a munkacsoport, hiszen kiemelten fontos, hogy a nemzeti kisebbségek is hallathassák a hangjukat. Sajnos amikor manapság kisebbségekről beszélnek az EU-ban, nagyon kevesen gondolnak az őshonos nemzeti kisebbségekre. Annál inkább a szexuális kisebbségekre vagy a migránsokra. Feladatunknak tekintjük, hogy ne engedjük meg, hogy megfeledkezzenek az őshonos nemzeti kisebbségekről. Havonta legalább egy Kisebbségi Munkacsoport-ülést tartunk, általában a strasbourgi plenáris ülés keretében, amelyen egy-egy európai őshonos nemzeti kisebbség mutatkozhat be, vagy éppen más, nemzeti kisebbségi érdekeltségű témákat járhatunk körül.
– Már az első Európai Parlamenti üléseken látszott, hogy nem lesz könnyű feladata. Több alkalommal is arra mutatott rá, hogy Magyarországhoz az EU kettős mércével viszonyul. Máskor éppen Szerbia érdekeiért küzd. Gondolta, hogy ennyi kihívás vár önre?
– Valóban, de ez sajnos része a már említett nagyot mondó versenynek. Ha figyelmesen megnézzük, Magyarországon és Szerbiában is erős többségű, jobboldali, nemzetpolitikailag elkötelezett kormány vezeti az országot. Manapság az Európai Unióban ezt elfogadhatatlannak tartják. Az ő felfogásuk szerint az EU nem erős nemzetállamok szövetsége kell hogy legyen, hanem egy nagy olvasztótégely. Ez elfogadhatatlan számunkra. Ami a kettős mércét illeti, egy példával könnyen illusztrálható az EU kettős mércéje. Az utóbbi években, amíg Lengyelországot a jobboldali Jog és Igazságosság párt vezette, addig szinte váltották egymást az EP-ben a Magyarország-viták és a Lengyelország-viták. Minden hétre, minden plenáris ülésre jutott valami. Amióta kormányváltásra került sor, és az országot Donald Tusk vezeti miniszterelnökként, akit a brüsszeli elit elfogadhatónak tart, azóta egyetlen Lengyelország-vitát sem tartottak. Azóta hirtelen minden megjavult az országban és Lengyelország lett az EU mintadiákja. Nehéz ezt felfogni, és nehéz úgy dolgozni, hogy ilyen kettős mérce jellemzi a mindennapokat.
– Miben más a szerbiai parlament képviselőjének és az EP képviselőjének lenni?
– Teljesen más a kettő. Nyilvánvaló különbség, hogy a szerbiai parlament inkább belpolitikai témákkal foglalkozik, európai parlamenti képviselőként pedig olyan kérdésekkel, amelyek ugyanúgy érintik az egyik tagállamot, mint a másikat. De ezen a magától értetődő különbségen kívül megemlítenék még egyet. Szerbiában akárki is volt hatalmon az utóbbi évtizedekben, az éppen aktuális ellenzék kivétel nélkül megkapta a neki járó parlamenti helyeket, legyen szó parlamenti alelnöki, bizottsági elnöki-alelnöki helyekről, vagy éppen másról. Ez az Európai Parlamentben nincs így. A néppárti-baloldali nagykoalíció összefogása és az úgynevezett „cordon sanitaire” miatt a Patrióták Európáért frakciót, az EP harmadik legnagyobb frakcióját teljesen kizárták az Európai Parlament vezető pozícióiból, ezzel kizárva több tízmillió európai választópolgár akaratát. Hogyan lehetséges az, hogy pont azok tesznek ilyet, akik nap mint nap támadják Szerbiát a szerintük nem megfelelő szintű jogállamiság miatt, és országunkat nagyobb demokráciára szólítják fel, mikor az Európai Parlamentben ilyen kirekesztés tapasztalható?
– Mindez mellett a VMSZ alelnökeként is helytáll. Hogyan egyezteti össze a strasbourgi, brüsszeli, budapesti és szerbiai kötelezettségeit?
– Nem egyszerű feladat logisztikai szempontból összeegyeztetni azt, hogy gyakorlatilag heti szinten más-más országban kell lennem. A strasbourgi plenáris üléseken kivétel nélkül ott vagyok, hiszen ez az európai parlamenti munkánk megkoronázása. Ezenkívül a bizottsági heteken, a bizottsági üléseken Brüsszelben szoktam tartózkodni, hiszen ezeken az üléseken folyik az előkészítő munka. Emellett, amikor csat tehetem, Vajdaságban is részt veszek rendezvényeken, eseményeken, hiszen Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke arra kért, hogy amennyit csak tudok, legyek jelen az itthoni közéletben is, vegyek részt az itthoni programokon is. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy nem egyszerű feladat, egészen jól sikerült megtalálni az egyensúlyt, hogy mindenhol megfelelő mértékben helytállhassak.
Nyitókép: Vicsek Annamária (Ótos András felvétele)
