A 2025-ös év rendkívül mozgalmasnak számított szerbiai, de geopolitikai színtéren is. Vicsek Annamáriával arról beszélgettünk, hogy vajdasági magyar politikusként, illetve a FIDESZ–KDNP európai parlamenti képviseletében hogyan lehet ilyen helyzetben helyt állni különböző témákban. Kitértünk arra is, hogy Szerbiában a több mint egy évig tartott egyetemista tüntetések számos kérdést felvetettek nem csak itthon, hanem az Európai Parlamentben is. Ősszel az EP elfogadott egy olyan nyilatkozatot, ami Szerbiával szemben jelentős bírálatot is megfogalmazott, és bár nem ennek következményeként, de közvetetten hatással volt arra is, hogy Szerbia az idén sem nyithatta meg a társulási folyamatban a 3-as klasztert.
– A 2025-ös év valóban rendkívül eseménydús volt, különösen Szerbia szempontjából. Vajdasági magyar politikusként és európai parlamenti képviselőként számomra ez az év folyamatos egyensúlykeresést jelentett: hogyan lehet egyszerre felelősen beszélni a szerbiai belpolitikai folyamatokról, képviselni a vajdasági magyar közösség érdekeit, és közben megőrizni a hitelességet az európai térben is.
A szerbiai politikai helyzet az Európai Parlamentben is komoly visszhangot váltott ki. Ugyanakkor az EP részéről megfogalmazott bírálatok nem a tüntetésekkel kapcsolatos eseményekre adott reakciók voltak, hanem egy hosszabb ideje gyűlő bizalmi deficit lenyomatai. A Parlament sokszor hajlamos leegyszerűsített narratívák nyomán értelmezni a csatlakozási folyamatokat, és kevés figyelmet fordít az eredményekre. Több felszólalásomban is hangsúlyoztam: a társulási folyamat nem lehet politikai fegyelmezés eszköze. A bírálat akkor hiteles, ha arányos, következetes, és nem alkalmaz kettős mércét. Az, hogy 2025-ben nem nyílt meg a korábban ígért tárgyalási fejezetcsomag, ezt a bizalmi problémát tovább mélyítette.
A kialakult politikai és társadalmi válság szorosan összefügg az oktatással. Az EP oktatással és ifjúságot érintő kérdésekkel foglalkozó bizottságának tagjaként, de pedagógusként is, hogyan tekint az egyetemi blokádok, a pedagógus-, illetve diáktüntetések következményeire?
– Úgy érzem, a politikai és társadalmi feszültségek nemcsak összekapcsolódtak, de áldozatul is ejtették az oktatást. Lehet, hogy erős megfogalmazás, de úgy érzem, az egyetemi blokádok olyan lavinát indítottak el, ami beomlasztotta az oktatási rendszert. Pedagógusként és oktatáspolitikusként is különösen aggasztónak tartom, hogy a kezdetben békés tüntetésként induló megmozdulásokat – amelyeknek a követelései teljes mértékben jogosak és érthetőek voltak – később támogatókként különféle érdekcsoportok, szakszervezetek kezdték erősíteni, sőt radikalizálni, akikkel a fiatalok már nemcsak csendesen felvonultak és tüntettek, hanem meglehetősen erőszakos módon, egyetemek és más közintézmények és közutak teljes vagy részleges blokádjával már messze nem csak a követeléseik mellett szálltak síkra. A valóságban azt láttuk, hogy kiskorú, általános és középiskolás diákok oktatáshoz való jogát jelentősen megsértve az oktatást tették politikai csatatérré. Ugyanakkor úgy érzem, hogy a háttérből működő, arcukat, mivoltukat fel nem vállaló erők a fiatalokat, az egyetemistákat szó szerint feláldozták. Azt hitették el velük, hogy egyetemi blokádokkal, tüntetésekkel, a hatalomnak való ellentmondással majd „megváltják a világot” és szabadságot hoznak a népnek. Ez véleményem szerint súlyos visszaélés a fiatalok tenni akarásával, jóhiszeműségével. Attól tartok, nagyot fognak csalódni, ha rájönnek arra, hogy nem az az eredmény, amivel hitegették őket. A szüleik felelősségét is nagynak érzem ebben a történetben – hiszen az ő generációjuk az a generáció, amely a Milošević-rendszer megbuktatásáért tüntetett fiatalkorában – úgy érzem, ők nosztalgiából küldik most a saját gyermekeiket az utcára, és támogatják őket a „csendes ellenállásban”. Véleményem szerint egy egész nemzedék veszített éveket, lehetőségeket, perspektívát. Hiszen a blokádok miatt mintegy 1500 orvostanhallgató nem tudott idejében diplomához jutni. Hasonlóképpen több tízezer jogász, közgazdász, mérnök, építész – és sorolhatnám – nem tudott rendes időben, 2025-ben lediplomázni. Pedig friss diplomával a kezükben az idén már jó eséllyel betölthették volna az üresen álló munkahelyeket.
Tapasztalatai szerint az európai politikum érti a szerbiai politika történéseit? Bejelentések szerint az EP megfigyelő missziót küld januárban Szerbiába?
– Úgy érzem, a brüsszeli politikum csak részben érti a szerbiai történéseket, de részben nem is akarja érteni. Vannak olyan képviselők és szakpolitikusok, akik árnyaltan közelítenek a térséghez, de az uralkodó hangulat sokszor politikailag vezérelt. Ugyanazt az előítéletet és megvetést érzem a liberálisok és a baloldal részéről Magyarországgal és a magyar kormánnyal szemben, mint Szerbiával, illetve a szerb kormánnyal szemben. Hiszen mindkét esetben egy konzervatív, nemzeti értékekre épülő, patrióta és szuverenitásra törekvő erőről van szó. Sajnos azt látjuk ma az Európai Bizottságban, hogy ha egy párt vagy egy kormány nem hódol be a brüsszeli elitnek – vagyis nemet mond az illegális migrációra, az eszement genderpropagandára, illetve a háborút nem megnyerni akarja Ukrajna fegyverkezésének pénzelésével, hanem a mielőbbi békés lezáráson dolgozik – akkor jogállamiságra hivatkozva megvon jelentős EU-s támogatásokat –, mint ahogyan ezt Magyarország esetében látjuk, vagy éppenséggel nem támogatja az ország teljes EU-taggá válását – mint ahogyan Szerbia esetében tapasztalhatjuk. Az EP januári megfigyelő missziójával kapcsolatban azért vagyok szkeptikus, mert az ilyen missziók általában csak azokkal a szervezetekkel, nem kormányzati tényezőkkel tartanak ilyenkor beszélgetéseket, amelyek jelentősen kormánykritikusak, sőt kormányellenesek – láttunk már ilyen Tineke Strik-missziót Magyarországon. Így pedig nem is tudnak közvetlenebb, pontosabb, teljes képet kapni a szerbiai helyzetről.
Az euróintegrációs folyamatok kapcsán is több alkalommal felszólalt. Egy-egy érvelésnél mely értékeket tartotta szem előtt, illetve milyen súlya van az ellenzéki politizálásnak az EP-n belül?
– Az euróintegrációs vitákban következetesen kiálltam az egyenlő bánásmód és a tisztességes versenyfeltételek mellett. Nem fogadható el, hogy egyes országokkal szemben szigorúbb politikai mércét alkalmazzanak, miközben mások esetében a problémákat elnézőbben kezelik. Az Európai Parlamentben ellenzéki képviselőként a mozgástér meglehetősen korlátozott, de ez nem jelenti azt, hogy a felszólalásoknak ne lenne súlya. Sokszor éppen az ellenzéki hangok jelzik előre, hol vannak a rendszer repedései. Bízom abban, hogy a következő félévben, amikor az Európai Unió Tanácsának Ciprus lesz a soros elnöklője, támogatóbb lesz az EU hozzáállása a Nyugat-Balkán régió, így Szerbia csatlakozása tekintetében is.
Összeegyeztethető a magyar és a szerb kormányzati álláspont egy-egy kérdésben?
– Számos stratégiai kérdésben igen. A stabilitás, a gazdasági együttműködés, a Nyugat-Balkán európai perspektívája közös érdek. Ugyanakkor vajdasági magyar politikusként számomra mindig az elsődleges szempont az, hogy ezek az álláspontok ne a közösségünk kárára, hanem annak javára érvényesüljenek. Minden felszólalásomban erre a többszempontúságra törekedtem, és ha csak tehettem, vajdasági magyar példát is felhoztam beszédeimben.
Minden évben fontos a vajdasági magyar közösség bemutatkozása Brüsszelben, illetve Strasbourgban, ahogy az is, hogy a vajdasági magyarok jobban megismerjék a politikai tevékenységét, az EU intézményeit. Ezért számos vendég megfordult önnél.
– Brüsszelben és Strasbourgban is fogadtam látogatócsoportokat, ezáltal lehetőséget teremtettem arra, hogy közösségünk tagjai személyesen is megtapasztalják az uniós intézmények működését. Ezek közül kiemelkedő program volt a brüsszeli Liszt Intézetben szervezett kerekasztal-beszélgetés, amelyen a vajdasági magyar felsőoktatást mutattuk be, amely az idei politikai turbulencia ellenére sikeresen működött, mind az idén 10 éves Európa Kollégium vonatkozásában, mind a Magyar Nemzeti Tanács felsőoktatási ösztöndíj-rendszere vonatkozásában. Különös élmény volt a vajdasági MCC középiskolásaival való találkozás is, ami megerősített abban, hogy az intézmény kiváló tudást, megbízható alapot ad diákjainknak ahhoz, hogy egy európai parlamenti látogatás alkalmával is hozzászólásaikkal, kérdéseikkel büszkeségre adjanak nekem okot.
Az új év új kihívásokat hoz. Milyen elvárásokkal és célokkal tekint a 2026-os évbe?
– A 2026-os évre előre tekintve reális elvárásokkal készülök. Továbbra is az a célom, hogy a vajdasági magyar közösség hangja érthetően és hitelesen jelenjen meg az Európai Parlamentben. Tekintettel arra, hogy az új esztendőt kampányok sorozata fogja színessé és kihívásokkal telivé tenni, én is úgy készülök, hogy a kampányból kivegyem a részem, hiszen fontos, hogy Magyarországon az a politikai párt kormányozzon jövőre is, amely az elmúlt 15 évben a vajdasági magyar közösséget is sajátjának tekintette, illetve amelynek köszönhetően személyemben a vajdasági magyar közösségnek is lehet hangja az Európai Parlamentben. És mivel EP-képviselőként, ugyanakkor a VMSZ alelnökeként kétlaki életet élek – ugyanis csak akkor tudom hitelesen képviselni a vajdasági magyar közösséget, ha az időm felét itthon töltöm –, az itthoni kampányokból is ki fogom venni a részem, hiszen a VMSZ ma Szerbiában az egyetlen olyan politikai erő, amely nem az egyik vagy másik oldal utcai performanszaival foglalkozik, hanem következetesen a vajdasági magyar közösség érdekeiért munkálkodik. És ezt tervezem jövőre is a munkámmal erősíteni.
