A VMSZ tartóoszlop marad

Cikkünkhöz képgaléria tartozik!

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 69. évfordulóján a Vajdasági Magyar Szövetség központi megemlékezését Szabadkán, a Jadran Színpadon tartották. Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ünnepi beszédében Demjén Ferenc gondolatait idézte, miszerint egy új nap mindig új reményt ígér, a végtelen sötétjét tépve szét. Mint megjegyezte, ez a gondolat ma is velünk van, amikor nemzeti ünnepünkön, október 23-án együtt emlékezünk és együtt remélünk. Ahogy 1956 hősei számára is minden új nap a szabadságba vetett hitet jelentette a legsötétebb órákban is – hangsúlyozta a VMSZ elnöke. A megemlékezésen beszédet mondott még Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere is, aki egyenesen a békemenetről érkezett Szabadkára, az anyaországi magyarok békeüzenetével, miszerint a szabadság csak a békéből nőhet ki. A VMSZ Palicson is megemlékezett az 56-os hősökről, képviselői a Szabadság madara szobornál helyezték el az emlékezés virágait.

Dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ünnepi beszédében felidézte az 1956-os eseményeket. Mint mondta, a 69 éve Budapest utcáit egyre duzzadó tömeg töltötte meg, amely megálljt akart parancsolni az idegen megszálló kommunista hatalom diktálta nyomornak és elnyomásnak.

– Ma pedig tisztelgünk a forradalom és szabadságharc hősei előtt, és emlékezünk azokra az eseményekre, amelyek három röpke hét alatt megváltoztatták a magyar nemzet sorsát – mondta a VMSZ elnöke.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a vajdasági magyarok is kivették részüket az akkori szabadságharcból.

– Mint szűkebb pátriánk szülöttére, Sörös Imrére és dr. Rajki Mártonra is büszkék lehetünk. Sorsuk is bizonyítja, a magyar nemzet fiai bárhol is éltek, egy emberként álltak ki – mondta Pásztor Bálint, és mint fogalmazott, „két hősnőt” is kiemelt a számtalanból: Wittner Máriát és Sticker Katalint.

A VMSZ elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1956-os forradalom egyedülálló, semmivel sem összehasonlítható világtörténelmi esemény, hiszen a magyar nemzet tagjai nyíltan, arccal és névvel vállalták a szabadságharcot. Arról is beszélt, hogy napjainkban a szerbiai magyar közösség és Szerbia egésze más jellegű kihívásokkal néz szembe, például az identitásőrzéssel, a gazdasági boldogulással és a demokratikus intézményrendszer erősítésével.

– A magyar–szerb megbékéléssel és együttműködéssel szolgáljuk a nemzet, az ország érdekeit. A tavalyi '56-os megemlékezést követően október 28-án már másodszor hajtottak közösen főt Csúrogon a magyar és a szerb államfők. Átadtuk az újra felszentelt és felújított zsablyai Havas Boldogasszony római katolikus templomot, azt az épületet, amely a vajdasági magyar közösség elmúlt évtizedekben lezajlott megpróbáltatásainak, szenvedéseinek a szimbóluma vagy allegóriája is lehetne. A történelem sok sebet ejtett a magyar–szerb kapcsolatokon, de az utóbbi, immár csaknem 15 esztendőben közösen igyekszünk begyógyítani ezeket a sebeket – szögezte le Pásztor Bálint, aki arról is beszélt, hogy már korábban is voltak büszkeségre okot adó fejezetek. Példaként említette, hogy Vajdaság városaiban és falvaiban ezrével találtak menedékre az 1956-os menekültek a forradalom leverése után, Palicson és sok más településen befogadóközpont működött, ahol a helyiek testvéri szeretettel fogadták a hazájukból kiszakadt magyarokat.

– Nyugodt szívvel jelenthetjük ki, ha ma egy magyar hazafi menedéket kérne Szerbiától egy külföldi zsarnok ellen, Szerbia soha nem adná őt ki. Ahogyan mi is kiállunk szerb barátaink mellett minden ügyben. Pásztor István nélkül, aki a forradalom évében, 1956-ban született, nem jött volna létre a magyar–szerb megbékélés. Emléke kötelez bennünket. A Vajdasági Magyar Szövetség továbbra is tartóoszlopa lesz a magyar–szerb hídnak, mivel ez közösségünk és a két ország érdeke – zárta beszédét a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.

AZ ÜNNEP MINDANNYIUNKÉ

Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere ünnepi beszédében úgy fogalmazott, 1956 minden tragédiája ellenére egy szabadulástörténet: egy nemzet emelte fel a fejét és talált kiutat a megfélemlítésből, a félelemből és elnyomásból. Kiemelte, az emberek nemcsak a szabadságot találták meg, hanem egymást is.

– Október 23-án újjászületett a 20. század által sokszorosan megtört és meggyötört magyar nemzet. 1956 nemzedéke megfizette a szabadság rettenetes árát. Ezért vállalta az egyenlőtlen harcot a megszállók kétségbeejtő túlerőben lévő csapataival szemben, és az első napokban győzni tudott – hangsúlyozta Magyarország honvédelmi minisztere.

Mint mondta, a rendszerváltás és utána a szabad Magyarország 1956-ból nőtt ki. Kiemelte, Trianon egyszer s mindenkorra megtanította a magyaroknak, hogy a nemzet és az ország határai nem esnek egybe, a sorsuk mégis közös, 1956 pedig nem korlátozódott Budapestre és nem kizárólag Magyarország története volt, hanem az egész nemzeté. Arról is említést tett, hogy Erdélyben, a Felvidéken és Vajdaságban ugyanúgy megmozdult a magyarság, főképp a diákság, és a hatalom ott is brutális választ adott. Mint megjegyezte, a szabad világ magyarsága is megmozdult és tette, amit tehetett: segítségért lobbizott, tüntetést szervezett, vagy a menekültek dolgában próbált eljárni.

– Ez az ünnep mindannyiunké. Szabadkának és a délvidéki magyarságnak egy különleges feladatot is juttatott a gondviselés. Az itteniek lettek az egyre szűkülő híd a lángban álló Magyarország és a
szabad világ között. A néhai Jugoszlávia területén 19 851 menekültet regisztráltak, de a
tapasztalatok szerint ennél jóval többen lehettek. Akkoriban ez egy kisváros lakossága volt.
Szabadka népe nagyon sokat tett értünk, amiért az egész nemzet örökké hálás lesz – szögezte le Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

Kiemelte, a nagy kelet-európai átalakulásokat követően, a szovjet csapatok kivonulása és a délszláv háborúk után a történelem ura megadta a lehetőséget a szerb és a magyar nemzetnek, hogy túllépjenek Trianon minden Kárpát-medencei nemzetet sújtó átkán, és felépíthessenek egy kölcsönös tiszteleten és közös érdekeken alapuló békét.

– Békét, amelyben a dolgok a helyükre kerülnek, amelyben nemcsak mindenki megkapja azt, ami méltán megilleti, hanem mi, akik együtt élünk, számíthatunk egymásra. 1956 örököseiként erősen hiszünk a békében, amely a szabadságban gyökerezik, és amely egyedül ad megfelelő teret arra, hogy az emberek teljes életet élhessenek. A békéhez pedig erőre van szükség. Szükség van arra, hogy kiálljunk önmagunkért és kitartsunk a jó ügyek mellett – összegezte gondolatait Magyarország honvédelmi minisztere, aki reményének adott hangot, hogy részesei lehetnek az ukrajnai háborút
lezáró béke létrehozásának. A beszédeket követően A csodát most is ők vigyázzák címmel ünnepi műsort láthatott a közönség, Hajvert Ákos rendezésében.

KOSZORÚZÁS A SZABADSÁG MADARA SZOBORNÁL

A központi ünnepséget megelőzően a VMSZ Palicson emlékezett az '56-os hősökre. A Szabadság madara szobrot 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójára emelték. Szarapka Tibor alkotásán a következő felirat olvasható: „Az 1956-os magyarországi forradalom idején Palicson befogadótábor állt.” Az egykori Jugoszlávia területére ugyanis a forradalom leverése után csaknem 20 ezer menekült érkezett az anyaországból, ők azok, akiket regisztráltak. Csak Szabadka környékén, a magyar falvakban kilenc menekültszállás működött, ezekben mintegy 5500 menekültet szállásoltak el. A határ menti tanyákra mindennap érkeztek menekültek kisebb-nagyobb csoportokban. A helyiek élelemmel és ruhával látták el az ide érkezőket. Az egykori Jugoszlávia területén egyébként száznál is több alkalmi menekülttábor vagy befogadótábor működött. A vajdasági magyar közösség immár 19 éve helyezi el az emlékezés virágait a szabadságért küzdő ember emlékére állított emlékkőnél. Ezúttal is a magyar kormány, a VMSZ, a Magyar Nemzeti Tanács, az önkormányzatok és a civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés virágait.