A vajdasági magyarság hangja Brüsszelben

Egy éve képviseli a vajdasági magyarság érdekeit az Európai Parlamentben Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, aki a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőjeként a Patrióták Európáért-frakció tagja Brüsszelben és Strasbourgban. Az elmúlt hónapok intenzív munkával, számos szakmai kihívással és új tapasztalattal teltek – mindezt úgy, hogy továbbra is aktív szereplője maradt a vajdasági közéletnek.

– Ez az egy év rendkívül tanulságos és sok szempontból megerősítő volt számomra – fogalmazott, kiemelve, hogy Brüsszelben és Strasbourgban egészen más politikai közegben dolgozik, mint otthon. Patriótaként ellenzéki pozícióból kell helytállnia, ami nagyban eltér a VMSZ kormányzati szerepvállalásától. Az Európai Parlamentben a jobboldallal szemben alkalmazott „cordon sanitaire” is nehezíti a munkát, mégis következetesen igyekszik hallatni a vajdasági magyar közösség hangját, és erősíteni annak érdekképviseletét a nemzetközi porondon.

A képviselő hetente több ezer kilométert utazik Brüsszel, Strasbourg és Vajdaság között, mert fontosnak tartja, hogy ne veszítse el a kapcsolatát az otthoniakkal. Számait tekintve 30 plenáris és 11 szakbizottsági felszólaláson van túl, számos érdekképviseleti találkozón, konferencián és kerekasztal-beszélgetésen vett részt. Bizottsági munkájában kiemelten kezeli Szerbia uniós csatlakozását és a nemzeti kisebbségek ügyét.

– Nem elég jelen lenni – hangunknak, mondanivalónknak is kell lennie – hangsúlyozta Vicsek Annamária, hozzátéve, hogy közösségi hitelessége ad erőt a mindennapi munkához, és elkötelezettsége révén továbbra is képviseli a vajdasági magyarok érdekeit a legmagasabb szinten.

Egy év brüsszeli és strasbourgi tapasztalat után Vicsek Annamária pontos képet kapott az európai döntéshozatal működéséről és a kisebbségi érdekképviselet lehetőségeiről. Az interjúban beszél arról, milyen kihívásokkal jár az ellenzéki politizálás az Európai Parlamentben, hogyan lehet megőrizni a kapcsolatot a vajdasági közösséggel a folyamatos ingázás mellett, és miért tartja sorsdöntőnek, hogy a vajdasági magyarságnak erős hangja legyen Európában.

Egy éve EP-képviselőként tevékenykedik – hogyan értékeli ezt az időszakot? Milyen tapasztalatokat hozott az európai parlamenti munka, és sikerült-e megszokni a Brüsszel–Strasbourg–otthon közötti ingázást?
– Ez az egy év rendkívül intenzív, tanulságos és sok szempontból megerősítő volt számomra. Több mint tíz éve szolgálom a vajdasági magyar közösséget politikusként, de ez a szolgálat Brüsszelben és Strasbourgban sok mindenben különbözik attól, ahogyan otthon, a VMSZ politikusaként tevékenykedtem. A Fidesz európai parlamenti képviselőjeként ugyanis tagja vagyok a Partrióták Európáért képviselőcsoportnak, amely a harmadik legerősebb frakció az Európai Parlamentben. Ez hatalmas dolog, és nagyon megtisztelő az, hogy ott lehettem kezdettől fogva, amikor ez az új politikai erő megalakult az Európai Parlamentben. Ami viszont kifejezetten új és szokatlan számomra, hogy patriótaként ellenzéki pozícióból politizálunk, ami merőben különbözik a VMSZ otthoni politizálásától.
Ellenzékből jól „oda lehet mondogatni”, de eredményeket nem igazán lehet felmutatni. Most még  jobban felértékelődött bennem, miért fontos, hogy kisebbségi pártként a kormányzat részese vagyunk, és koalícióban eredményeket tudunk felmutatni. Az Európai Parlamentben működik egy úgynevezett „cordon sanitarie”, amit a többségi baloldali pártok alkalmaznak a jobboldallal szemben. Ezzel a módszerrel, visszaélve a demokráciával, nem engedik a vesztegzár mögé szorított jobboldalt érvényesülni, pedig több millió európai szavazó véleményének megfelelően próbáljuk alakítani a parlament döntéseit. Ez az érdemi különbség mellett az utazás miatt sem volt könnyű felvenni a ritmust, hiszen hetente több ezer kilométer utazással jár az európai parlamenti képviselők élete.
Fontosnak tartottuk ugyanis, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség egyik alelnökeként ne költözzek ki Brüsszelbe, ezáltal ne veszítsem el a kapcsolatom az otthoniakkal. Ez nem csak az én esetemben van így, fideszes képviselőtársaim is ugyanígy az ingázás mellett döntöttek. Ennek köszönhetően jelen vagyok sok itthoni rendezvényen, rendszeresen tartom a kapcsolatot a közösségünkkel. Az elmúlt egy év számokban kifejezve elégedettségre adhat okot, ugyanis volt 30 plenáris és 11 szakbizottsági felszólalásom, 18 alkalommal tanácskoztam érdekképviseleti csoportokkal, 8 írásbeli kérdés aláírója voltam, amit az Európai Bizottsághoz intéztünk képviselőtársaimmal, illetve 8 konferencián, kerekasztalon adtam elő. Tagja vagyok a Kulturális és Oktatási Bizottságnak, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságban póttagként tevékenykedem, emellett az EU Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottságba delegált küldöttség tagja, valamint a hagyományos nemzeti kisebbségekkel foglalkozó Intergroup tagja és egyik alelnöke vagyok. A plenáris és a szakbizottsági felszólalásaim alkalmával is igyekszem a vajdasági magyar közösség szempontjából megközelíteni az adott témát, így, ha csak tehetem, Szerbia csatlakozásáról és a vajdasági magyar közösségről beszélek.
Fontos, hogy ebben a közegben ne csak jelen legyek, hanem legyen hangom, mondanivalóm, hiszen erős mögöttem a közösségi hitelesség, amelynek köszönhetően most ott lehetek.

Először vett részt a tusványosi nyári egyetemen – milyen élményekkel tért haza, és milyen jelentőséget tulajdonít a rendezvénynek a határon túli magyar közösségek szempontjából? Ha jól értesültem, jövőre szeretne több fiatalt is invitálni az eseményre.
– Valóban az idén első ízben vettem részt a nagy múltú Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáboron, ismertebb nevén Tusványoson. Aktív volt az a hét is, hiszen hétfőtől szerdáig Írországban vettem részt az Európai Parlamenti Közlekedési- és Turisztikai Szakbizottságának küldöttségének tagjaként egy kiküldetésen, majd csütörtöktől szombatig Tusványosra látogattam, ahol pénteken egy kerekasztal-beszélgetésen vendégként vettem részt. Kiváló élmény volt megérezni Tusványos fesztiválhangulatát, ugyanakkor lenyűgözött a sok-sok remek panelbeszélgetés, előadás, és igazi élmény volt Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszédét élőben meghallgatni. Fontos, meghatározó hét ez mindig a Kárpát-medencei politikai életben, ilyenkor találkozások zajlanak, alkalom adódik kötetlen beszélgetésekre, rengeteg érdekes előadást lehet meghallgatni. Tusványos több mint egy nyári fesztivál: közösségi élmény, ugyanakkor politikai impulzus. Egyedi lehetőség ez a közélet iránt érdeklődő fiataloknak, hiszen nemcsak tanulhatnak, ismerkedhetnek, de részesei lehetnek a politikai diskurzusnak. Bízom benne, hogy egyre több fiatal felismeri, mennyire fontos szerepet játszanak közösségünk megerősítésében, közös jövőnk építésében, és Tusványos ehhez rengeteget tud hozzátenni.

A Magyar Szó élőújságot tartott Brüsszelben, a Liszt Intézetben, és vendégül látott bennünket az Európai Parlamentben is, ami különösen szép gesztus volt – mit jelent Önnek az ilyen típusú együttműködés a sajtóval?
– Nagy öröm volt számomra, amikor vendégül láthattam Brüsszelben a Magyar Szó csapatát. Ez volt európai parlamenti mandátumom első, otthoni látogatókból álló csoportja, és büszkén voltam házigazdája a rendezvénynek, amelyen a 80. születésnapját ünneplő napilapunk mutatkozott be a brüsszeli közönségnek. A Liszt Intézetben megtartott Magyar Szó-élőújságon kívül a csoport tagjai ellátogattak az Európai Parlament épületébe, ahol, úgy gondolom, sok kulisszatitkot is hallottak az Európai Parlament látogatóosztályának munkatársától. Persze nem maradhatott ki a városnézés, Brüsszel turisztikai látványosságainak felfedezése sem. Örülök, hogy EP-képviselőként évente több látogatócsoportot láthatok vendégül, ilyen volt pár hónapja a 60 fős vajdasági látogatócsoport Strasbourgban is, hiszen ez kiváló módja annak, hogy az otthoniak első kézből ismerjék meg az Európai Parlament és az európai intézmények működését. Így a strasbourgi és brüsszeli életemnek legalább egy kis szeletjét megoszthatom az otthoniakkal.

Nyíltan és határozottan szólal fel az EP-ben – hogyan éli meg a nyilvános vitákat, és mit jelent Ön számára az, hogy egyre gyakrabban említik méltó vitapartnerként?
– Úgy gondolom, hogy a vajdasági magyar közösséget és a magyar érdekeket csak úgy tudjuk igazán képviselni, ha kiállunk véleményünk mellett, elmondjuk, mit gondolunk, mit és miért teszünk, és következetesek vagyunk ebben. A parlamenti felszólalások számomra nem cél, hanem eszköz, amellyel hallhatóvá és láthatóvá tehetem az EP-ben a vajdasági magyar közösséget, annak ellenére, hogy Szerbia még nem tagja az Uniónak. És eszköz arra, hogy kiemeljem azokat a szempontokat, amelyeket sokan figyelmen kívül hagynak – ilyen például az őshonos nemzeti kisebbségek, az Erasmus+-programokból kizárt magyar egyetemisták ügye, vagy a Nyugat-Balkán integrációjának a halogatása. Ezek nem „trendi” témák, de a számunkra sorsdöntőek.
A nyilvános vitákat nem konfliktusnak, hanem lehetőségnek élem meg. A parlamenti felszólalások időkorlátja megnehezíti a felszólalás spontaneitását. Hiszen egy percben nehéz úgy megfogalmazni a gondolatokat, hogy abba minden beleférjen. Ezért döntök mindig amellett, hogy ezeket a felszólalásokat olvasom. Egyébként akik régebbről követik politikai pályafutásomat, tudják, hogy szívesebben beszélek fejből, sőt szívből, lélekből. De ez is része a parlamenti munkához alkalmazkodásnak. Mindig törekszem az érveken alapuló, világos és következetes megszólalásra, akkor is, ha népszerűtlen álláspontot képviselek.

Időnként személyes támadások is érik, köztük olyanok is, amelyek nem a munkájára, hanem például a megjelenésére vonatkoznak. Fontosnak tartja ezeket kezelni, vagy inkább figyelmen kívül hagyja, és a feladatra koncentrál?
–Természetesen hozzám is eljutnak ezek a támadások, megjegyzések. Ezek nem esnek jól az embernek, de felülkerekedik rajta. Az a legfontosabb, hogy lelkiismeretesen, legjobb tudásom szerint látom el a feladatom. Nyitott vagyok a vitákra, a politikai vitákra. Amennyiben valaki a munkámban, politikai nézetemben talál kivetni valót, kész vagyok a konstruktív beszélgetésre, a szó jó értelmében vett vitára. Amennyiben azonban valakinek az a legnagyobb kivetni valója, hogy hogyan öltözködöm, azzal nem tudok és nem is szeretnék foglalkozni. Tudom, honnan jöttem, kiknek köszönhetem, hogy ott lehetek, és kiknek az érdekeit képviselem a Parlamentben. Az energiáimat nem a sértő megjegyzésekre, hanem a feladataimra akarom összpontosítani.

Több nyelven beszél – hogyan segíti ez a sokrétű nyelvtudás az érdekképviseletet és a kapcsolatok építését a nemzetközi politikai térben?
–Igaz, hogy három nyelven beszélek folyékonyan, a magyar anyanyelvemen kívül szerbül és angolul, én úgy szoktam mondani, tárgyalóképes vagyok ezeken a nyelveken. Emellett még franciául és németül is megértetem magam, amennyiben szükséges. Brüsszelben és Strasbourgban járva, ha csak tehetem, gyakorlom is ezeket. Államtitkári munkám alatt is hasznos volt a sokrétű nyelvtudásom, és most a Parlamentben igazi nyelvi paradicsomként élhetem meg, hogy az Európai Parlamentben 24 hivatalos nyelv van. Természetesen az Európai Parlament üléseinek nagy részében elérhető a tolmácsolás, így mindenki az anyanyelvén szólalhat fel. Szakbizottsági üléseken gyakran szólalok fel angolul, ezzel kizárva a félrefordítás lehetőségét, de a plenáris üléseken mindig magyarul szólalok fel, hiszen a beszédeim felvételét az otthoniakkal szeretném később megosztani.

A Vajdasági Magyar Szövetség alelnökeként és újvidéki közéleti szereplőként milyen feladatokat lát el, és hogyan tudja összehangolni a helyi és európai teendőit?
– Amint már említettem, fontosnak tartottam azt, hogy úgy lássam el európai parlamenti képviselői feladataimat, hogy emellett a vajdasági közéletben is jelen legyek. A VMSZ alelnökeként pártunk ifjúsági, női és nyugdíjas fórumainak koordinálásával bízott meg Pásztor Bálint elnök úr. Emellett igyekszem az elnökségi és tanácsüléseken, pártunk központi, illetve szervezeteink helyi rendezvényein is részt venni. Hiszen csak akkor tudom közösségünket érdemben képviselni az Európai Parlamentben, ha sok időt töltök itthon, közösségünkben, közösségünkkel. Az elmúlt egy évben több mint 65 otthoni rendezvényre jutottam el. Képviselői munkám helyszínei szorosan összefüggnek: amit Strasbourgban és Brüsszelben képviselek, azt itthon, Újvidéken és a vajdasági településeken gyökereztetem meg.

Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak – különösen a nőknek –, akik közéleti pályára készülnek, de bizonytalanok vagy tartanak a politikai szerepvállalás nehézségeitől?
– A politika nem könnyű életpálya. A nehézségek valósak: előítéletek, időhiány, kételyek, a család és a munka egyensúlyban tartásának nehézsége könnyen megingathat bennünket. De a lehetőségek is valósak: hatni lehet, építeni lehet, változást lehet elérni. A VMSZ nyitott párt: ha van bennünk elhivatottság, kitartás és szolgálni akarás, akkor van helyünk a közéletben is.