Érettségi után érdemes a vajdasági/szerbiai egyetemi, szakfőiskolai továbbtanulást választani. Tudjuk, most a blokádok, tiltakozások miatt igen bonyolult, kaotikus állapotok uralkodnak a felsőoktatásban, ám hisszük azt, hogy rendeződik a helyzet. Az elkövetkező hetekben sorozatunkban megszólaló beszélgetőtársaink pályaválasztásról, a szülőföldön való tanulás előnyeiről, a szerb nyelv okozta nehézségekről és ezek áthidalásáról is vallanak. Kitérnek arra, micsoda előnyt jelent a mai, Vajdaságban tanuló egyetemistáknak és leendő hallgatóknak az újvidéki Európa Kollégium működése, a tanulmányi ösztöndíj nyújtotta biztonság, az, hogy a többségi nyelv elsajátítása, a kiépülő kapcsolati háló, a sokféle igényes szabadidős tevékenység olyan lehetőség, amellyel érdemes élni. És érdemes komolyan megfontolni a szülőföldön való továbbtanulást.
SZERESD, AMIT TANULSZ!
Kállai Göblös Nikoletta ma már álmai munkáját végzi ott, ahol mindig is szeretett volna dolgozni: szülővárosában, Zentán
Kállai Göblös Nikoletta, lapunk újságírója és a Magyar Szó Taxi műsorvezetője gimnazistaként arról ábrándozott, hogy egyszer tanári pályára lép. A középiskola elvégzése után beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem anglisztika szakára. Három félév ott-tartózkodás után rájött, hogy ez az irány mégsem neki való, ezért átgondolta a terveit és újrakezdte. Így került 2012-ben az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának média tanszékére, amelyet diplomás újságíróként hagyott el. Az egyetemi évek számára sem voltak zökkenőmentesek, elsősorban a szerb nyelvtudás hiánya okozott nehézségeket. Ennek ellenére sikeresen átvészelte a nehezebb időszakokat, és ma már álmai munkáját végzi ott, ahol mindig is szeretett volna dolgozni: szülővárosában, Zentán.
– Az egyetem első féléve megpróbáltatásokkal teli periódus volt. Bár valamennyire értettem szerbül, a kommunikáció mégis kihívást jelentett. Sokat segített, hogy a csoporttársaim kedvesek és segítőkészek voltak, a tanáraim pedig türelemmel és támogatással fordultak felém. A szerbtudásom fokozatosan fejlődött, évek alatt épült fel. Az első szemesztert „székmelegítős” időszaknak nevezem, ugyanis mindent szóról szóra bemagoltam, gyakran anélkül, hogy valóban értettem volna a tananyagot. Az áttörést a második félév hozta meg: ekkor már kezdtem megérteni, amit tanultunk, és egyre könnyebben ment a tanulás is. Meggyőződésem, hogy aki napi szinten hallgatja és használja a szerb nyelvet, fél év alatt bele tud rázódni. Persze az elején sosem könnyű, ám idővel egyre természetesebbé válik a nyelvhasználat, és hosszú távon hatalmas előny, hiszen Szerbiában élünk – fejtette ki Kállai Göblös Nikoletta, akinek soha meg sem fordult a fejében, hogy feladja. A szak iránti szeretete volt a hajtóereje, ez adott erőt neki a nehezebb időszakokban is.
Mint mondta, a szegedi tanulmányai alatt nem volt jogosult semmilyen ösztöndíjra, emiatt sok mindenről le kellett mondania. Az újvidéki fakultáson viszont megkapta a Magyar Nemzeti Tanács alapösztöndíját, amely havi 150 eurónak megfelelő dinárt jelentett.
– Ebből az összegből könnyedén tudtam fizetni a költségeimet, sőt, még maradt pénzem ruházkodásra és szórakozásra is. Tehát nemcsak anyagi biztonságot nyújtott, hanem pluszmotivációt is adott. Mindezért csupán annyi volt a dolgom, hogy tanuljak és sikeresen vizsgázzak. A tanulás mellett az egyetemi élet nyújtotta lehetőségekkel is éltem. Kapcsolatokat építettem, barátokat szereztem. Az Európa Kollégiumban pedig kiváló körülmények között élhettem: modern, kétágyas szobák saját fürdőszobával, biztonságos, inspiráló környezetben – emelte ki beszélgetőtársunk, aki hangsúlyozta, nem kell félni sem a szerb nyelvtől, sem az itthon való továbbtanulástól, hiszen számos, az életet megkönnyítő lehetőség áll a hallgatók előtt. Egyebek közt az MNT felsőoktatási alapösztöndíja, a másodévtől elérhető demonstrátori ösztöndíj, az Európa Kollégium bentlakásos ellátása, valamint a mester- és doktori képzésre kínált Várady kiválósági ösztöndíj mind-mind nagy segítséget nyújtanak. Aki pedig bizonytalan a szerbtudásában, annak rendelkezésére áll az MNT szerb nyelvi felzárkóztató képzése, amely remek alapot ad, a többi pedig útközben magától kialakul.
– A legfontosabb az, hogy szeressük, amit tanulunk. Természetesen lesznek nehezebb tantárgyak, de mindig érdemes szem előtt tartani a célt: miért tanulunk, és mivé szeretnénk válni. Sokan gondolkodnak külföldi tanulmányokon, ám nekünk, vajdasági magyaroknak itthon is megannyi lehetőségünk van kibontakozni. Az itthon szerzett diploma sem ér kevesebbet, és bőven akad munkalehetőség is. Ráadásul ha valaki úgy érzi, nem a jó úton jár, bármikor válthat, akár új képzésbe is kezdhet, és lehet, hogy éppen így találja meg azt, amit igazán szeretne – hangsúlyozta Kállai Göblös Nikoletta. Elárulta, nagyon szerette az Újvidéken töltött öt évet. Imádta a város nyüzsgését, az egyetemi élet pezsgését, a csoporttársait, és az egész közeg hangulatát, ráadásul elsajátította az állam nyelvét, amelyet azóta is hasznosít. Ma már az egyik legnagyobb öröm számára, hogy azzal foglalkozhat, amit igazán szeret.
– A mesterképzés alatt már elkezdtem dolgozni a Pannon RTV-nél, majd 2021-től a Magyar Szó újságírójaként folytattam a munkát, Zentán. Hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek – ott, ahol otthon vagyok. És hogy miért lettem újságíró? Mert kíváncsi vagyok. Mindig és mindent tudni akarok, és semmiről sem akarok lemaradni. Legfőbb célom, hogy írásaimban olyan embereket és történeteket mutassak be, akik és amelyek révén az olvasó inspirálódhat, erőt gyűjthet, és utat mutat neki. Számomra ez nem munka. Ez a hivatásom. Ez az én utam – zárta gondolatait beszélgetőpartnerünk.
A SAJÁT UTAMAT AKARTAM JÁRNI – ÉS EZ ITT VEZETETT CÉLHOZ
Fehér Szilárd: Az itthon maradás számomra nem lemondás, hanem lehetőség volt egy saját álom megvalósítására
– Jól emlékszem arra az időszakra, amikor negyedikes gimnazistaként döntenem kellett a jövőmről. Már a tanév elején biztos voltam abban, hogy az újvidéki Műszaki Tudományok Karát választom, bár a konkrét szakirány kezdetben még nem volt teljesen egyértelmű – kezdte visszaemlékezését Fehér Szilárd, aki jelenleg saját vállalkozását vezeti Óbecsén.
– A külföldi továbbtanulás gondolata igazából soha nem merült fel komolyan, talán azért sem, mert két bátyám is Vajdaságban végzett, és számomra ez természetes irányt jelentett. Ráadásul már akkoriban úgy képzeltem el a jövőmet, hogy egyszer saját vállalkozásom lesz – édesapám bírósági szakértőként dolgozott, és gyerekként sokszor láttam, mennyi előnnyel jár, ha valaki a maga ura – osztotta meg velünk tapasztalatait.
– Természetesen éreztem némi bizonytalanságot, hiszen ilyen döntést nem hoz meg az ember könnyen, de valódi vívódás nem volt bennem. Újvidék ráadásul nincs messze Bácsföldvártól, mindössze negyven perc busszal, így nem éreztem elszakadásnak. Végül a geodézia és geomatika, vagyis a földmérő mérnöki szakot választottam – és máig úgy gondolom, hogy ez életem egyik legjobb döntése volt – szögezte le beszélgetőtársunk.
– A döntésem mögött több tényező is állt – folytatta. – A családi közelség mellett mindig is erősen kötődtem az itthoni közeghez. Túlságosan családcentrikus vagyok ahhoz, hogy huzamosabb időt külföldön töltsek. Már a gondolat is nehézséget okozott, hogy távol éljek azoktól, akik fontosak számomra. Az egyetemi tanulmányaimat 2011-ben kezdtem meg, először albérletben laktam, mert még nem kerülhettem be az Európa Kollégiumba. Ez az időszak meghatározó volt számomra, nemcsak szakmailag fejlődtem, hanem emberileg is. Kisebbségiként sohasem tapasztaltam hátrányt, sőt a magyar közösség összetartása sokszor erőforrásként szolgált – emelte ki a szakember.
– A diploma megszerzése után szerencsés helyzetben voltam: még a mesterképzés alatt elhelyezkedtem egy óbecsei földmérő vállalatnál. Rengeteget tanultam ott, sokat fejlődtem, és bár voltak nehézségek, komolyan soha nem gondolkodtam el azon, hogy külföldre menjek. Talán eljátszottam a gondolattal – mint mindenki –, viszont mindig hamar rájöttem: az én helyem itt van – mondta Fehér Szilárd, aki 2023-ban saját vállalkozásba kezdett.
– Jelenleg egy fiatalos mérnöki csapattal dolgozunk, földmérési és épülettervezési szolgáltatásokat nyújtunk egész Vajdaság területén. Ez számomra egy megvalósult álom, amelyért sokat tettem. Mi alakítjuk a munkakörnyezetünket, ami nagy szabadságot ad, de természetesen mindennap akadnak kihívások. Bácsföldváron élünk a feleségemmel és két kislányunkkal – nyugodt, élhető, családias környezetben. Úgy érzem, megtaláltam a helyem szakmailag és emberileg is. A céljaim között szerepel a vállalkozás bővítése, fejlesztése – vannak ötleteink, lehetőségeink és egy megbízható, ambiciózus csapatunk is van hozzá. Ugyanakkor számomra fontos, hogy a közösségi és kulturális életből is kivegyem a részem – ez gyerekkorom óta így van, és tovább erősíti a kötődésemet a szülőföldhöz – hangsúlyozta.
– Úgy gondolom, az itthon maradás legnagyobb értéke abban rejlik, hogy közvetlenül hozzájárulhatunk saját közösségünk fejlődéséhez. Itt lehetek hasznos, itt építhetek, itt teremthetek. A fiataloknak azt üzenném: nem véletlenül születtünk oda, ahová. Ez felelősséggel is jár – formálni, alakítani tudjuk a környezetünket, és ez megtisztelő feladat. Én a szülőföldem mellett döntöttem, és ez egyfajta belső nyugalmat, megelégedettséget adott. Ezt az érzést valószínűleg semmi más nem pótolta volna – zárta gondolatait.
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta és Fehér Szilárd
