Mi az, ami miatt egy fiatal úgy dönt, hogy elhagyja a szülőföldjét? És hogyan lehet mégis jövőt építeni magyarként, kisebbségben, de egy erős közösség tagjaként a Kárpát-medencében? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében megrendezett „Nem megyünk el. Mi itt építjük a jövőt” című pódiumbeszélgetés résztvevői.
A beszélgetést Bagi Barna, a Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesület elnöke vezette, a meghívottak pedig olyan szakemberek és közösségi szereplők voltak, akik nap mint nap a fiatalokért dolgoznak: Tóth Réka Kamilla, a Fidelitas alelnöke, Karpinecz Krisztián, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetének alelnöke, Cilip Árpád, a Csík Terület Ifjúsági Tanácsának alelnöke, a MIÉRT (Magyar Ifjúsági Értekezlet) képviseletében, Kovács Péter, a Nemzeti Ifjúsági Tanács elnöke, Pap Levente, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának dékánja, Turi Ádám, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke, és Bogos Ákos, a Csík Terület Ifjúsági Tanácsának elnöke.
KIVÁNDORLÁS VAGY MARADÁS?
A beszélgetés során hamar kirajzolódott: az elvándorlás kérdésének nincs egyetlen oka vagy megoldása, de a közösségek szerepe kulcsfontosságú. – A közösségek elemi erővel bírnak abban, hogy valaki egy helyen marad, vagy elköltözik máshova – hangsúlyozta Kovács Péter.
Tóth Réka Kamilla szerint napjainkban a fiatalok számára már nem kényszer a kivándorlás, hanem sokkal inkább lehetőség: – Régebben a haza elhagyása egy kényszer szülte megoldás volt, ma viszont azt mondhatjuk, hogy a fiatalok élhetnek vele – ez nem jelenti azt, hogy jó, de másként kell megközelítenünk.
Turi Ádám hozzátette: – Ha egy fiatal aktív tagja egy jól működő ifjúsági szervezetnek és közösségnek, sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy kivándoroljon. Az itthon maradás esélye pedig nagyobb, ha van mihez és kihez tartoznia.
A GENERÁCIÓVÁLTÁS KIHÍVÁSAI
A jelenlévők őszintén beszéltek arról, hogy az elmúlt időszakban számos szervezetben tisztújítások zajlottak le, ami szükségszerűen magával hozta a generációváltás kérdését is. Felmerül a kérdés: hogyan lehet megszólítani az új, felnövő nemzedéket? Hogyan lehet bevonni őket a közösségi életbe, és elérni, hogy ne csak jelen legyenek, hanem aktívan alakítsák is a jövőt? A válaszokból egyértelműen kiderült: a személyes példák, a hiteles kommunikáció és a valós lehetőségek megteremtése nélkülözhetetlen a fiatalok megszólításában.
Karpinecz Krisztián szerint ennek hátterében erőteljesen érezhető a COVID-járvány hatása: – Nagyon be vannak szorulva a virtuális közegbe. A fiatalokat a saját platformjaikon kell elérni – sokat számít a virtuális marketing. Bogos Ákos hozzátette: – Meg kell értenünk, hogyan gondolkodnak. Időt kell szánni arra, hogy leüljünk velük, és baráti alapon építsünk ki kapcsolatokat. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a személyes példák és a hiteles kommunikáció segíthet elérni a fiatalokat – és ráébreszteni őket arra, hogy a közösségi lét nemcsak értékes, hanem formáló erő is.
Turi Ádám, Pap Levente, Tóth Réka Kamilla, Kovács Péter (Fotó: Ótos András)
MERRE TART A JÖVŐ?
Milyen lesz a Kárpát-medencei magyar fiatalság 10 vagy 20 év múlva? Milyen közösségek működnek majd, és milyen célok kerülnek kitűzésre? A résztvevők szerint a jövő attól függ, mit kezdünk a jelen lehetőségeivel – és mennyire tudunk élni azokkal. Cilip Árpád meg van győződve arról, hogy húsz év múlva is élni fog a magyar oktatás. – Abban bízom, hogy a következő generáció képes lesz átlépni azokat az előítéleteket, amelyeket a múlt, például a kommunizmus hagyott ránk, és erős szövetkezeti együttműködések alakulnak majd ki. Pap Levente ehhez hozzátette: – Ha mindenki megteszi a maga feladatát – a gyerekneveléstől a civil társadalom, oktatás, tudomány és politikum területéig – akkor húsz év múlva is lesz miről beszélnünk. Akkor is lesznek fiatalok, akik értelmesen és érdekesen tudnak közösségi kérdésekről gondolkodni.
MARADNI, ÉPÍTENI, KÖZÖSSÉGBEN ÉLNI
A jövő nem magától formálódik. A fiatalokat megszólítani, bevonni, megtartani csak tudatos közösségi munkával lehet. A kivándorlás nem feltétlenül kudarc, de az itthon maradás lehet érték – ha van, aki megmutatja, hogyan lehet itt is boldogulni. Az erős közösségek, a hiteles példák és a jövőbe vetett bizalom jelenthetik azt az alapot, amelyre a következő generációk is bátran építkezhetnek.
Nyitókép: Bagi Barna, Karpinecz Krisztián, Cilip Árpád, Bogos Ákos (Fotó: Ótos András)
