Örök nyugalomra helyezték Pásztor Istvánt

A cikkhez tartozó képgalériát ITT tekinthetik meg.

Hozzátartozóinak, barátainak, párttársainak és tisztelőinek jelenlétében a szabadkai Bajai úti temetőben örök nyugalomra helyezték Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Tartományi Képviselőház elnökét. Szerbiai és magyarországi közjogi méltóságok, politikusok és párttársai, utolsó útjára kísérve, még egyszer fejet hajtottak Pásztor István előtt. A temetésen hatalmas tömeg vett részt, a részvétnyilvánítók sora szinte végeláthatatlan volt.

Mások mellett kegyeletét lerótta és elbúcsúzott Pásztor Istvántól Orbán Viktor magyar  miniszterelnök, Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök, Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Ivica Dačić külügyminiszter és a Szerbiai Szocialista Párt elnöke, Vladimir Orlić köztársasági házelnök, Miloš Vučević védelmi miniszter és a Szerb Haladó Párt elnöke, Igor Mirović, a tartományi kormány elnöke, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Magyar Levente, Magyarország külgazdasági és külügyminiszter-helyettese, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Deli Andor európai parlamenti képviselő, Hidvéghi Balázs európai parlamenti képviselő, Kubatov Gábor, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség alelnöke, Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Délvidéki és Diaszpóra Főosztályának vezetője és Csallóközi Eszter, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának főkonzulja.

Pásztor István, aki 2007. óta vezette elnökként a Vajdasági Magyar Szövetséget, súlyos betegség után, 67 éves korában október 30-án hunyt el. A Tartományi Képviselőház történetének leghosszabb ideig hivatalban levő elnöke volt, 2012-ben választották meg házelnökké, ezt a tisztséget haláláig betöltötte, az aktuális hatalmi ciklus kezdetén harmadjára is megválasztották.

Pásztor Istvánt búcsúztatva Msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye püspöke a következőképpen fogalmazott: „A másokért való élet az igazi teljes élet. Pásztor István mindig a sajátja elé helyezte mások érdekeit.”

TARTÓOSZLOPÁT VESZTETTE EL A KÖZÖSSÉG

„Mint a pásztorát vesztett nyáj, úgy állunk most itt, lehajtott fejjel és nehéz szívvel, szerbek és magyarok, anyaországi és külhoni magyarok. Együtt veszünk búcsút barátunktól és harcostársunktól, aki bátor férfi, erős vezető, de mindenekelőtt kiváló katona volt. Katonaként élt, katonaként harcolt és katonaként is ment el” – emelte ki beszédében Orbán Viktor. Hozzátette, Pásztor István harcos volt, aki nemcsak azt tudta, hogy hogyan kell élni, hanem azt is, hogyan kell emelt fővel meghalni. „Élete végén zokszó nélkül tűrte a fájdalmat, a súlyos betegséget.”

– Egy magyar férfi koporsója mellett állunk, aki egybekovácsolta és összebékítette népeinket, ezért nem lehetünk neki eléggé hálásnak. Érezzük a ránk hagyott politikai örökség súlyát. Mindenki tudja, hogy ezen a vidéken mennyire ritka az, hogy a korábbi ellenségekből barátok lesznek. Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy országaink mindenben számíthassanak egymásra, míg ma az lenne elképzelhetetlen, hogy ne osztozzunk egymás örömében és fájdalmában. Pásztor István volt az első, aki nemcsak remélte, hogy lehet megbékélés, hanem tett is érte, utat mutatva a két népnek. Nemcsak nagyszerű fegyvertárs volt, hanem igaz barát is. Pásztor István nemcsak sajátjaiért, a vajdasági magyarokért viselt felelősséget, hanem az egész magyar nemzetért. Felelősséget érezni az egész magyar nemzetért olyan küldetés, amelyet ma már csak kevés nép fiai értenek. Nehéz gúnya ez, de viselni kell, mert a magyarokra ezt szabta a Jóisten. Különösen nehéz gúnya ez, ha valaki kisebbségi magyar közösség tagjaként vállalja – osztotta meg gondolatait a gyászoló gyülekezettel Orbán Viktor.

Mint azt Orbán Viktor felidézte, a magyar nemzetpolitika Pásztor István elnökségét megelőzően – és még hivatali éveinek kezdetén is – a pesti kormányok árulása és aknamunkája miatt szétcsúszóban, mélyponton volt, már éppen kongatták felette a lélekharangot. Istvánnak sikerült visszahoznia a sírból, jegyezte meg. Orbán Viktor szavai szerint Pásztor István élete és sorsa nehéz volt, hálás neki, hogy elleshette tőle, hogyan lehet a gondokat úgy viselni, hogy közben megmaradjon a jókedv is.

– Bölcs ember volt. Tudta, hogy aki bonyolultan beszél, az nem okos, hanem okoskodó. Tudta, hogy a bölcsesség az egyszerűségben rejlik, abban, hogy a legbonyolultabb politikai feladványt is képes vagy mások számára érthetővé tenni. Emlékszem, 2010-ben Palicson kimondta: a vajdasági magyarság nemcsak nemzetalkotó, hanem nemzetalakító erő is akar lenni. Olyan közösség, amelyik saját erejével hozzá tud járulni az egész nemzet felemelkedéséhez, sőt, két nemzetéhez is. Így is lett. Emeljük kalapunkat azért, hogy a Tartományi Képviselőház leghosszabb ideig hivatalban lévő elnökeként képes volt egyetértést teremteni szerbek és magyarok között. Sosem ígért, hanem vállalt, amit vállalt, azt mindig maradéktalanul betartotta. Belgrádban ezt ugyanúgy tudták, mint Budapesten, vagy itt, Szabadkán – fogalmazott Orbán Viktor.

A magyar miniszterelnök a következő gondolatokkal zárta beszédét: „Ha menni kell, hát menni kell. Mi még maradunk, és keressük a választ, hogy mi lesz most, hiszen kihúzták a legerősebb tartógerendát a magyarok és a szerbek együtt rakott épületéből. Mitévők legyünk most, amikor kidőlt a magyar nemzetpolitika vajdasági tartóoszlopa. Nem értjük, hogy vajon mit is akarhatott ezzel a mindenható. Hosszú időre lesz még szükségünk, amíg megbékélünk azzal, hogy barátunk nincs többé közöttünk.”

A KÖZÖSSÉG JÓLÉTÉRE ÖSSZPONTOSÍTOTT  

 „Pásztor István történelmi személyiség, neve bekerül úgy a szerb, mint a magyar nyelvű tankönyvekbe. Többet sikerült elérnie, mint bármelyik hadvezérnek, vagy hadúrnak. A Pásztor Istvánhoz hasonló embereket gyakran alábecsültük. ” – emelte ki Aleksandar Vučić. Beszédének folytatásában a szerb köztársasági elnök emlékeztetett, hogy Pásztor István volt az, aki egymáshoz közelítette Szerbia és Magyarország két legnagyobb pártját, továbbá folyamatosan a két nép közötti megbékélésen dolgozott, úgy, hogy közben mindkét nép érdekeit szem előtt tartotta. Mindvégig a kompromisszumra törekedett, nyomatékosította.

– A szerb politikai színtér egyik legfontosabb szereplőjévé vált, nélküle elképzelhetetlen volt a stabilitás, valamint a szerbek és a magyarok közötti baráti kapcsolatok. Akármikor is beszélgettünk, a választásokat megelőzően, vagy azokat követően, mindig tudni lehetett, hogy mire számítson az ember. Számára nem az volt a fontos, hogy hány bársonyszéket kap a párt, hanem az, hogy minél több infrastrukturális projektumot vitelezzenek ki a magyarok lakta helyi önkormányzatokban. A gyárak, az új munkahelyek megnyitása érdekelte – fogalmazott Aleksandar Vučić.

Аz államelnök elárulta, hogy utoljára 15 nappal ezelőtt találkozott Pásztor Istvánnal, Szabadkán látogatta meg a kórházban, akkor még derűs és erős volt, a közös tervekről, a jövőről beszélgettek. „Kezét ökölbe szorítva arra kért, hogy legyek erős és ne engedjek a zsarolásnak, ők pedig támogatni fognak. Akkor az erős vezetőt láttam. Nemcsak a magyarság, hanem Szerbia erős vezetőjét. Pásztor István személyében barátot, testvért, politikai vezetőt és egy csodálatos embert vesztettünk el. Abban bízom, hogy senki nem rombolja le azt, amit ő épített fel, hanem generációkon át fennmarad munkájának eredménye.” – hangsúlyozta Vućić.

SZELLEMI ÖRÖKSÉGE ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG

A Kárpát–medence magyarságának politikai vezetői úgy néztek fel rá, mint az idősebb testvérre, tudták, hogy rá bármikor számíthatnak, hangsúlyozta Kelemen Hunor.

– Számomra István olyan volt, mint egy báty. Akár a mesékben, egykoron útra keltek a fiúk, szétszéledtek a világban, a mi, Kárpát–medencei világunkban és a különböző földrajzi helyeken és vigyáznak a rájuk bízott közösségre, szolgálják azt, legjobb tudásuk szerint. Közben figyelnek egymásra és figyelnek a másik munkájára, tanácsot kérnek és adnak. Amikor időnként összeülnek, mindig van miről hosszasan beszélgetni és mindig kiderül, hogy kevés az idő. Megbeszélik a közös dolgaikat, majd ismét útra kelnek, mindenki a maga helyére, mert mindenkit vár a feladat. Felelősséget viselnek, hisz elöljárók, a céljuk mindenhol ugyanaz: erős magyar közösséget építeni a szülőföldön – emelte ki Kelemen Hunor.

Az RDMSZ elnökének szavai szerint Pásztor István tekintélyét az adta, hogy mindig az igazságosság alapján döntött és mindig a közösség érdeke vezérelte. A magyar nemzet iránti hűség volt az iránytűje, hangsúlyozta, rámutatva: Pásztor István tekintélyét az adta, hogy a közösségért végzett munkája eredményes volt. Igazságosság, a magyar nemezt iránti hűség és a közösség érdekében folytatott eredményes munka- ezekből épül fel Pásztor István megkérdőjelezhetetlen tekintélye és emberi nagysága, hangzott el.

– Pásztor István tudta azt, amit csak az igazán nagy államférfiak tudnak: akkor vagy hű a nemzetedhez, akkor szolgálod a közösségedet vezetőként, ha a közösséged jövőjét biztonságba helyezed. Akkor végzed jól a rád bízott munkát, ha soha nem a pillanatnyi széljárás szerint cselekszel, hanem képes vagy akár évtizedeket előrenézni és rendíthetetlenül haladni előre a cél felé. Ahonnan én jövök, a Kárpát–medence legkeletebbi vidékéről, ahol a hegyek közé gyakran beül a sűrű köd, az a mondás járja, hogy a halál nem jelent semmi egyebet, csak azt, hogy a szeretett személy besétált a ködbe. Nem tűnt el, csak mi nem látjuk, bármikor előjöhet. Pásztor István besétált a sűrű ködbe, de itt van velünk. Szellemi öröksége bennünk és velünk él – fogalmazott Kelemen Hunor.

MERT BÁTOR LENNI

Pásztor István a VMSZ harmadik elnöke volt, aki leghosszabb ideig vezette a pártot, emlékeztetett a gyászolókhoz szólva Juhász Bálint, a párt Intéző Bizottságának elnöke.

– Pásztor István gyakran mondogatta, hogy nem érhet nagyobb kegy egy kisebbségi, vajdasági magyar politikust annál, hogy a VMSZ elnöke lehessen. Nemcsak mondta ezt, hanem így is gondolta és érezte. Büszke volt erre a megbízatásra, valamint a párt mind a 13 ezer tagjára. Tudom, mert sokszor elmondta. Időt, energiát és önmagát nem sajnálva, alázattal szolgálta közösségét. Nincs az a közösség, ahol nem járt volna, személyesen ismerte az embereket. Szeretettel várták, ő pedig örömmel ment. Olykor egyetlen hétvégén nyolc rendezvényen is megjelent, méltán vívta ki a közösség megbecsülését, mindenkit meghallgatott, mindenkinek segített, amiben tudott. Nem ismert veszett ügyet, mindig a megoldásokat kereste. Az elmúlt napokban vele kapcsolatban a következő jelzőket emlegették: bölcs, erős vezető, kimért, éleslátó, jó stratéga és bátor. Ez nem véletlen. Hatalmas bátorság kellett ahhoz, hogy 2007-ben átvegye a mélyponton lévő VMSZ vezetését. Elnök úr soha nem a kényelmet kereste. Ha könnyű lenne, akkor minden hülye csinálná- ezt mondta számtalanszor. Kitartó munkával egybekovácsolta a pártot, valamint az egész vajdasági magyar közösséget. Az életét adta a közösségért – fogalmazott Juhász Bálint.

A VMSZ Intéző Bizottságának elnöke felidézte, hogy a határon túli vezetők közül Pásztor István értette meg először, hogy a közösség érdekét az szolgálja, ha egyszerre alakít ki egységes érdekképviseletet, együttműködik, és jó viszonyt ápol az anyaországgal, valamint azzal az országgal is, ahol a közösség él. Nemcsak a nemzetek közötti megbékélés kezdeményezéséhez kellett bátorság, hanem a gazdaságfejlesztéshez is, mondta Juhász Bálint.

Hozzátette, Pásztor István addig nem adta fel, amíg az álomból lehetőséget, a lehetőségből pedig valóságot nem kovácsolt, ismét elsőként a Kárpát–medencében, céltudatosan, de nem hivalkodva. „Nem volt beleírva az életünk forgatókönyvébe, mi írtuk bele – mondta. Ön írta bele, Elnök úr.” – hangsúlyozta Juhász Bálint, kiemelve: Pásztor István hagyatéka óriási, csodálatra méltó az életműve, beírta magát az egyetemes magyarság és szerb–magyar szomszédság történelmébe.