Siófokon rendezték meg a közelmúltban az Internet Hungary elnevezésű konferenciát, amelyen az érintett elektronikus tartalomszolgáltatók egyöntetűen leszögezték, hogy jelenleg az online újságírók munkáját senki sem fizeti, ezeket a költségeket a kiadók nehezen, vagy már egyáltalán nem gazdálkodják ki, tehát szükséges lenne bizonyos tartalmakat megfizettetni a médiafogyasztókkal.
Csakhogy melyeket, és hogyan? A konferenciáról tudósító www.mediainfo.hu szerint erre a két kérdésre gyakorlatilag senkinek nincs hasznosítható válasza. Az újságíró idézi Szauer Pétert, a HVG Zrt. vezérigazgatóját, aki szerint a fizetőfalak felhúzása olyan, mint a tinédzser-szex: mindenki szeretné csinálni, csak nem tudja hogyan. Vaszily Miklós, az Origo Zrt. vezérigazgatója szerint pedig: „Az egész internetes média jól belelavírozta magát az ingyenesség állapotába, nehéz lesz innen kikecmeregni.” Tekintettel arra, hogy az internetes reklámfelület hétszer olcsóbb a nyomtatottnál, illetve, hogy csak speciális – egyébként kevesek érdeklődésére számot tartó – tartalmak tehetők egyelőre fizetőssé, valamint hogy az online újságírók se lesznek hajlandók a végtelenségig ingyen dolgozni, fennáll a veszély, hogy bedől a teljes online média.
VAN ROSSZ ÉS JÓ PÉLDA EGYARÁNT
A Médiainfó a tudósításában megemlíti, hogy a Times és a Sunday Times olvasóinak 80–90 százalékát elveszítette, miután szinte minden tartalmát fizetőssé tette, illetve pozitív megoldási lehetőségként hozza fel a szlovákiai, kábeltévés modell alapján működő Piano rendszert, amelyen keresztül jelenleg 4 napilap, 3 magazin, 1 nagy tévétársaság valamint 1 videómegosztó tartalmaira lehet előfizetni, amivel a szlovák netezők 70 százalékát érik el. Mindezt havi 2,9 euróért.
A mindennapi internetező szentül hiszi, hogy fizet a médiatartalmakért. Fizet bizony, méghozzá igen vastagon, de nem a tartalmak előállítóinak, hanem a szolgáltatónak, aki lehetővé teszi a hozzáférést a tartalmakhoz! A szlovák modellben ez másként működik: „40 százalék illeti azt a médiumot, amelynek felületén keresztül a fizetés megtörtént, a maradékot pedig azon kiadványok között osztják szét, amelyek oldalait az adott user látogatja” – magyarázza a konferenciáról készült jelentés.
ÚJ MÉDIUMOK A LOKÁLIS TÁJÉKOZTATÁSBAN
Vajdasági szintre vetítve a középtávú médiastratégia kidolgozása kapcsán úgy tűnik, az online tájékoztatás helyi szinten is igényként fogalmazódott meg. Ezekkel az igényekkel az a baj, hogy nem a szolgáltatók szintjén artikulálódnak, és azok nem bíznak meg velük programozókat, akik kidolgoznák az optimális megoldásokat. Tudjuk, ha médiastratégiát említünk, a pénzt sem kerülhetjük meg. Az újságíró pozíciójából viszont inkább a tartalmak, lehetőségek és igények háromszögelésében gondolkodom, a szükséges anyagiak előteremtése egy másik problémacsoport.
A lokális tájékoztatás terén szerintem jelentős szerephez juthatnak az új médiumok, az internetes rádió, televízió, illetve az elektronikus levelezés meg a mobiltelefon. Képzeljük el egy városi képviselő-testületi ülés internetes közvetítését: néhány felszerelt kamerával és egy hordozható számítógéppel egyetlen technikus levezényli, nem kell hozzá televíziós és rádiós stáb, a közvetítés „nem takarja ki” a rádió és a tv rendes műsorrendjét. Vagy gondoljuk el, egy-egy művelődési rendezvény, kiállítás-megnyitó, színdarab telepített kamerákkal történő közvetítését, utólagos vágását, archiválását. Ahonnét az érdeklődő bármikor előhívhatja.
De honnét szerez tudomást ezekről a tartalmakról a felhasználó? A mobiljáról, vagy a számítógépéről, ahová SMS, vagy e-mail érkezik az esemény rövid leírásával, linkjének elérhetőségével, s a tájékoztató nemcsak szöveget, hanem képet, klipet is tartalmazhat… Mindehhez természetesen új tartalomszolgáltatók is kellenek, köztük civil szervezetek, egyházak, felekezetek, oktatási intézmények, könyvtárak, múzeumok, galériák, sportszervezetek stb. Nem jutunk el például egy irodalmi estre, bár kaptunk róla SMS-ben értesítést. Később érkezik egy e-mail, benne néhány fotóval, rövid, figyelemfelkeltő hangos filmbejátszással, és alatta a hivatkozással, amire rákattintunk, és máris megnézhetjük az eseményről szóló összefoglalót, vagy a teljes közvetítést.
HOGYAN JUTNAK EL AZ ÉRTESÍTÉSEK A CÍMZETTEKHEZ?
Mindenképpen működnie kell egy központi szolgáltató központnak, amely ankét útján begyűjti azok telefonszámát és elektronikus levélcímét, akik ezt jóváhagyják és igénylik a lokális tájékoztatás internetes módozatait, a többi már csupán technikai és finansziális kérdés. Másfelől a nagy gazdasági rendszereket is meg lehetne nyerni az ügynek. Például a bankok, szállodák, panziók a mobilszolgáltatókkal karöltve könnyedén megoldhatnák, hogy az adott városba, településre érkező látogató SMS-ben kapjon értesítést a pénzváltók nyitva tartásáról, a hotelek kapacitásáról, árairól, s mellette: a napi kulturális ajánlatról. Ezek a gondolatok is még a fentebb említett tinédzseri állapotban artikulálódnak, de szerintem esélyt kell adni számukra a felnőtté váláshoz.
